Gyakran lehet azt hallani, hogy a fiataloknak „nincs idejük semmire.” A tanulmányok, a munka, a társas kapcsolatok és a digitális világ állandó jelenléte között valóban úgy tűnik, hogy a fiatalok időhiányban szenvednek. De vajon tényleg kevesebb idejük van, mint a korábbi generációknak, vagy csak máshogyan osztják be azt?
Ha pusztán az idő mennyiségét nézzük, egy nap ma is 24 órából áll, akárcsak 50 vagy 100 évvel ezelőtt. A különbség inkább abban rejlik, hogyan osztjuk be ezt az időt. A folyamatos digitális jelenlét és a multitasking elterjedése befolyásolja az időérzékelést, ezért sokan érzik úgy, hogy „elúszik” az idejük. Ennek az oka, hogy sok, apró és látszólag jelentéktelen tevékenység szakítja meg a napjukat.
A 20. század közepén egy átlagos fiatal életútja viszonylag kiszámítható volt: iskola, munka, családalapítás. Az iskolai rendszer kevésbé volt terhelt, a szabadidős tevékenységek pedig a valós térben zajlottak, nem a digitális világban. Ezzel szemben ma az oktatás meghosszabbodott, egyre többen végeznek egyetemet, mesterszakot, és a munkaerőpiac elvárásai is jelentősen megnőttek. Gyakori, hogy valaki egyszerre tanul és dolgozik, emellett pedig elvárás, hogy folyamatosan fejlessze magát, akár nyelvtanfolyamokon, akár szakmai tréningeken.
A közösségi média és az okoseszközök térhódítása szintén jelentős időnyelővé vált. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) megbízásából a Fabricula kutatócég által 2023-ban készített kutatás szerint egy átlagos fiatal napi 3-4 órát tölt a telefonja előtt, ami összesítve heti szinten akár egy teljes munkaidős állásnak megfelelő időt emészt fel. Ez persze nem jelenti azt, hogy a fiatalok csak szórakozásra használják a digitális platformokat. Sokan itt informálódnak, tanulnak vagy végeznek munkát. Az állandó online jelenlét viszont gyakran széttördeli a figyelmet, és nehezebbé teszi az idő hatékony beosztását.
A világ rengeteg lehetőséget kínál, de gyakran nagyobb elvárásokat is követel. Egy fiatalnak már nem elég diplomát szerezni – elvárt a szakmai tapasztalat, a nyelvtudás, a soft skillek fejlesztése és az önkéntes munka szintén előnyt jelent. A közösségi média ráadásul egyfajta folyamatos versenyhelyzetet teremt, ahol mindenki a legjobb arcát mutatja. Ez könnyen keltheti azt az érzést, hogy mások többet érnek el, vagy jobban kihasználják az idejüket.
Olyan világban élünk, ahol a tudás viszonylag könnyen elérhető, a tanulás gyorsabb, és mindössze egy kattintásra van tőlünk rengeteg információ. Sokan használják ki ezt a lehetőséget, és önállóan kezdenek el új dolgokat elsajátítani. Azonban a folyamatos fejlődés iránti igény és a növekvő versenyhelyzet egyre nagyobb nyomást helyez az emberekre. Gyakran előfordul, hogy az elért eredmények nem hoznak valódi elégedettséget, mert mindig van egy következő szint, egy még jobb teljesítmény, amit el kellene érni.
A folyamatos verseny és a magas elvárások miatt a fiataloknak egyre kevesebb idejük marad saját magukra. Az iskolai feladatok, a különórák, a versenyek és az önképzés mind rengeteg időt és energiát igényelnek. Sokan úgy érzik, hogy a napjaikból egyszerűen hiányzik néhány óra. A szabadidő, a kikapcsolódás, vagy akár csak az, hogy egy pillanatra megálljanak és átgondolják, merre tartanak, háttérbe szorul.
Az állandó üzenetek, értesítések és közösségi média kapcsolatot biztosít másokkal, azonban rengeteg figyelmet igényel, és észrevétlenül elveszi az időt más, esetenként fontosabb dolgoktól. Az állandóan rohanás érzése mellé társul, hogy mégsem haladnak úgy előre, mint szeretnék. Ez adódhat abból is, hogy az apró feladatok és elvárások mellett nehéz hosszabb időn keresztül egy dologra koncentrálni.
Ez a jelenség hosszú távon kimerültséghez, motivációvesztéshez és kiégéshez vezethet. A fiatalok egy része már középiskolás vagy egyetemista korában tapasztalja, hogy folyamatosan fáradt és túlterhelt, mert nincs ideje megfelelően pihenni vagy olyan tevékenységeket végezni, amelyek igazán feltöltik. Az időgazdálkodás egyre nagyobb kihívás, hiszen mindig van egy újabb elvárás, egy újabb feladat, amit teljesíteni kell.
Fontos, hogy megtaláljuk saját egyensúlyunkat, melyhez elengedhetetlen a kellő mennyiségű pihenés, öngondoskodás és kikapcsolódás. Néha meg kell állni, nemet kell mondani, fontossági sorrendet felállítani és figyelmet szánni önmagunkra ahhoz, hogy ne folyjon ki az ujjaink közül az idő.
Oláh Anna
