Rengeteg változáson és nehézségen ment keresztül az utóbbi időben az Ivan & The Parazol zenekar. A vírushelyzet miatti élő megjelenések elmaradása mellett kényszerű tagcseréken is át kellett esniük, ennek ellenére – vagy éppen emiatt – újult erővel készítik új, „Budai Pop” címet viselő nagylemezüket. Az együttes dobosával, Simon Bálinttal és a gitárossal, Balla Mátéval beszélgettem.
Mennyire és hogyan voltak az együttes működésére és zenéjére hatással az elmúlt időben bekövetkezett tagváltások?
Simon Bálint: Teljes mértékben átalakult a zenekar. A tagcserék felrázták a zenekar lelkét, és arra késztettek minket, hogy kérdéseket tegyünk fel magunknak. Mit akarunk? Milyen zenét akarunk játszani? Kik vagyunk mi? Miben hiszünk? Ezekre a kérdésekre ad választ a „Budai Pop” című új nagylemezünk, amely dalonként jelenik meg és jövő tavaszra áll majd össze teljes anyaggá.
Az élénk előadásmódotok, színpadi jelenlétetek szervesen összekapcsolódik a zenekar imidzsével. Ez egy olyan dolog, ami belülről jön, vagy tudatosan alakítottátok így ki a színpadi megjelenéseteket?
S.B.: Ha egy koncerten tudatos az előadásmód, az már inkább színház nekem. Mi abban hiszünk, hogy ha egy művész mer őszinte lenni, mer álarc nélkül színpadra állni, akkor lesz igazán izgalmas az előadás. Mi vállaljuk ezt a sebezhetőséget. Magunkra is szedtünk jó pár sebet már az elmúlt évek során.
Koncertek nélkül mennyire tud az Ivan & The Parazol megnyilvánulni? Nincs hiányérzetetek?
S.B.: Dehogy nincs! Betölthetetlen az az űr, amit a koncertezés, az emberekkel való érintkezés nyújt. De ez is egy feladat, amit meg kell oldani, lehetőleg jól. Nekünk, azt hiszem, sikerül. Ehhez csupán annyira van szükség, hogy mindig a megoldást keresd, minimális siránkozással. Élvezzük azt, hogy valami új, kényelmetlen szituációba kerültünk, amit a zenénkkel kell valahogy megoldani.
Ilyen helyzetben milyen közeli célokat tudtok kitűzni?
S.B.: Elindítottuk a Budai Pop WTF nevű videosorozatunkat, amely a soron következő új dalaink készülését mutatja be. A vírusos vészterhes időkben még nagyobb hangsúlyt kapott az online kapcsolódás a követőiddel, mi pedig így próbáljuk kicsit csökkenteni a velünk kapcsolatos információéhséget.
Az utóbbi számaitok szövege magyar, míg korábban többnyire inkább angol nyelven énekeltetek. Végleges-e ez a váltás, és minek köszönhető?
Balla Máté: Mindig szerencsésnek gondoltuk magunkat azért, hogy kétnyelvű zenekar lehetünk. Most jutottunk el azonban arra a pontra, amikor szerettük volna, hogy egy teljes lemezünk jelenjen meg az anyanyelvünkön. Ugyanolyan természetesnek hat ez most nekünk, mint eddig az angol dalok túlsúlya. A miértje leginkább abban keresendő, hogy szerettünk volna a közönséghez és magunkhoz is közelebb kerülni, még őszintébbnek lenni mindkét irányba.
Egyelőre csak azt tudjuk biztosan, hogy ez az anyag magyarul lesz, de érezzük, hogy hatalmas ereje van annak, hogy a zenekar karaktere és gondolatisága teljes komplexitásában tud így megjelenni.
Magyar nyelvű számokkal is elérhető az a célotok, hogy betörjetek a külföldi piacra?
B. M.: A nyelv és az exportképesség külön kezelendő. Nem csak az angolnak van helye a nemzetközi piacon. Mi is hallgatjuk a török Altin Günt vagy a thai nevet viselő texasi Khruangbin spanyol nyelvű dalait. A hollandiai székhelyű külföldi managementünk is izgalmas lehetőségként tekint a helyzetre, és ha másként alakul az elmúlt időszak, akkor több nagyobb külföldi fesztiválon is ki tudtuk volna próbálni az új magyar dalaink egy részét. Szerencsére még így is összejött egy valenciai fellépés a közelmúltban, amit legalább 4 millióan streameltek.
Már több mint 10 éves a zenekarotok. Hogyan lehet egy egész évtizeden át mindig motiváltnak lenni, megújulni? Voltak hullámvölgyek?
B.M.: Mint mindenki az életében, úgy mi is találkoztunk hullámvölgyekkel mind egyénenként, mind zenekarként. Ami a zenekariakat illeti, azok általában rajtunk – vagy legalábbis a többségünkön – kívül álló dolgok miatt jöttek létre, nem a motiváció, vagy az inspiráció hiánya miatt. Sikerült őket mindig úgy átvészelni, hogy még boostolni is tudták is ezeket a dolgokat.
Gondoljátok, hogy amit a 90-es években a Kispál és a Borz vagy a Tankcsapda jelentetett a hazai rock szcénában, az a 2010-es években ti voltatok?
B. M.: Ma már talán nehezebben jut el nagyobb közönséghez a rockzene, mint akkoriban, így mi is valahol az underground és a mainstream határán érezzük magunkat ismertség szempontjából. Itthon sokak számára valószínűleg az Ivan & The Parazol jelentette „a fiatal rockzenekart” az elmúlt évtizedben és tényleg rengeteg kiemelkedő és jó dolgot éltünk meg. Ennek ellenére azt gondoljuk, hogy több van előttünk, mint mögöttünk, hogy még több van ebben a zenekarban, mint amit eddig elértünk vele.
Kicsit indiszkrét kérdés. Ki a legjobb zenész közületek?
B.M.: Együtt vagyunk a legjobbak.
(Velek Domonkos)
Ha érdekel a magyar zenei világ és próbára tennéd tudásod, irány a https://nagydiaktesztek.hu!
