Szabyest neve sokaknak ismerősen csenghet: a Kártyavár című slágerrel robbant be a köztudatba, gyorsan a fiatal közönség kedvencévé vált. Őszintén beszél a pálya szépségeiről és nehézségeiről, a kritikák kezeléséről, a spanyol nyelvű tartalmak iránti nyitottságáról, és arról, hogy szerinte miért fontos biztos alapokra építeni.
Több, mint 10 éve robbant be köztudatba a Kártyavár című nagy slágered. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?
A Kártyavár meghatározó pillanat volt aSzabyest, interjú, Kártyavár, magyar popzene, fiatal zenészek, közösségi média, kritikák kezelése, önkifejezés, motiváció, zenei karrier, sláger, spanyol nyelv, spanyol tartalom, rajongók, pályaválasztás, fiataloknak tanács, influenszer, biztos alapok, tanulás fontossága, kreatív ipar, mesterséges intelligencia, MI a zenében, videókészítés, tartalomgyártás, kreativitás, fejlődés, kitartás, üzenet a zenében, színpadi élmény, művészetz életemben. Hirtelen robbant be, futótűzként terjedt a fiatalok körében: egy csapásra ismertté tett. Intenzív időszak volt, tele új élményekkel, kihívásokkal és persze rengeteg tanulással.
Szerinted mi az, ami ennyi év után is képes életben tartani ezt a szenvedélyt?
Úgy gondolom, zenélni és tartalmat készíteni csak addig érdemes, amíg az ember szívből csinálja. Lehet valakinek bármilyen nagy slágere, ha közben elveszíti a lelkesedését, könnyen kiéghet. Az én belső motivációm a mai napig megvan. Új célokat tűzök ki magam elé, kísérletezem új stílusokkal és formátumokkal, folyamatosan fejlesztem magam. Ez tartja frissen és izgalmasan az egészet.
Hogyan kezeled a közösségi médián keresztül kapott kritikákat?
A kezdetben nehezebb volt, ma már sokkal tudatosabban állok hozzá.
A baj ott kezdődik, amikor senki sem szól hozzád. A negatív véleményeket meg lehet tanulni hasznosítani, ha az ember nem személyes támadásként, hanem külső szemként kezeli őket. Sokszor éppen ezek segítenek fejlődni.
A pályád során többször nyitottál új irányok felé. Honnan jött a spanyol nyelvű tartalom ötlete?
A spanyol nyelv mindig közel állt hozzám, gyönyörűnek tartom. Évekkel ezelőtt kezdtem el foglalkozni vele, ott van a terveim között, hogy készítsek spanyol nyelvű tartalmakat. A közönségben is látok különbséget: a spanyol nyelvterületen élők sokkal együttérzőbbek és nyitottabbak, míg a hazai közeg gyakran kritikusabb és szigorúbb. Mindkettőnek megvan a maga értéke, de inspiráló megtapasztalni ezt a különbséget.
Gyakran beszélsz a fiatalok pályaválasztásáról. Mit tanácsolnál nekik?
Sokszor azt látom, hogy a fiatalok nem gondolnak eléggé a hosszú távú megélhetésre, a biztos alapokra. Az influenszerkedés csillogónak tűnik, de először szerintem a tanulásra, végzettség megszerzésére kell koncentrálni. Fontos, hogy legyen valami kézzelfogható tudás, szakma, ami akkor is ott van, ha egyszer az online világ eltűnne. Sajnos manapság gyakran a felszínes, gyorsan fogyasztható tartalmak kapják a legnagyobb figyelmet, pedig azokban,, amikben ténylegesen munka, idő és kreativitás van, sokkal több érték rejlik.
A kreatív iparban egyre nagyobb szerepet játszik a mesterséges intelligencia. Te hogyan viszonyulsz hozzá, hogyan használod munkád során?
Nem ítélek el semmit addig, amíg ki nem próbáltam. Sokat kísérleteztem az új eszközökkel, például az új intróm és outróm (a videók elején és végén található rövid nyitás és lezárás, ami minden videóban ugyanaz – a szerk.) is MI segítségével készült. Fontos látni, hogy a gép önmagában nem tud semmit. Minden mögött van emberi gondolat, irányítás, tervezés. A kreativitást, karakterépítést, művészi részleteket semmi sem tudja teljesen pótolni. Az MI jó eszköz lehet, de a végeredmény attól lesz igazán értékes, ha van mögötte tudatos alkotói munka.
Mit szeretnél átadni a zenéddel?
Nekem nem elég, ha egy dal „csak” szórakoztat, szeretném, ha üzenete lenne, ha valamilyen érzést, gondolatot indítana el a hallgatóban. Amikor színpadra állok, mindig ugyanazzal az elhivatottsággal énekelek, mint a karrierem elején. Szeretem, amit csinálok, ez ad erőt, hogy folytassam. Az igazi siker nem a nézettség, vagy a statisztikák számai,hanem az, hogy élvezem, amit csinálok, újra és újra, minden alkalommal.
