Az űrtechnológia és éghajlatváltozás kapcsán olyan kérdéseket feszegetett a Mathias Corvinus Collegium Klímapolitikai Intézete űrinnovációs kerekasztal-beszélgetésén, mint például
- Hozzá tud-e járulni az űrkutatás a globális környezeti problémák megoldásához?
- Jelenthet-e megoldást a Mars terraformálása?
- Mekkora problémát jelent a számtalan űreszköz és űrszemét?
A beszélgetésen részt vett Dr. Ferencz Orsolya – űrkutatásért felelős miniszteri biztos, az ELTE Földrajz- és Földtudományi Intézet űrkutató csoportjának tudományos főmunkatársa, Dr. Cséfalvay Zoltán – az MCC Közgazdasági Iskola Technológiai Jövők Műhelyének vezetője, egyetemi tanár, az OECD magyar állandó képviseletének korábbi vezetője, az UNESCO nagykövete és Dr. Sárhegyi István – űrjogász, egyetemi oktató, a Remred Technológiai KFT. űripari vállalat tulajdonosa.
Magyarország és az űrkutatás
„ Magyarországon több mint 75 évre nyúlik vissza az űrkutatás és űrtevékenység, komoly múltja és jelene van a szektorban, azonban ismertsége méltatlanul alacsony volt, pedig az évszázad egyik legfontosabb iparága. Emiatt a magyar kormány 2018-tól komoly hangsúlyt fektetett rá, és a Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz rendelte.” – mondta Dr. Ferencz Orsolya.
Különbséget kell tenni az űrkutatás és az űrtevékenység között. Kicsit leegyszerűsítve: az űrkutatás a világűr, a Naprendszer, a világegyetem felfedezésével és megértésével foglalkozik, az űrtevékenység pedig a piaci folyamatokról szól.
A kerekasztal beszélgetés során egyetértettek a beszélgetőpartnerek abban, hogy aki nem fektet pénzt, tudást és innovációt az űrkutatásba, az lefog maradni a többiektől a jövőben, épp ezért dicséretes az, hogy Magyarország felismerte ennek lehetőségét időben, és elindította Magyarország Űrstratégiáját. Néhány év múlva ismét eljuthat a világűrbe egy magyar kutatóűrhajós. A Budapesti Műszaki Egyetem (BME) a misszió keretében hamarosan elindítja az űrmérnök mesterszakját, ahol a jövő űrkutatóit, űrmérnökeit és leendő asztronautáit szeretnének képezni.
Dr. Cséfalvay Zoltán kiegészítette azzal, hogy
„A globális versenyfutás nemcsak azért van, hogy ki tud valamit fellőni és megfejteni valamit a Föld történelméről és klímáról, vagy bármely tudományos eredményt elérni, hanem mindennek komoly katonai és biztonságpolitikai vonzatai vannak. Ezért ez egy logikus stratégia Magyarország részéről, hogy próbál jelen lenni az iparágban.”
Hozzá tud-e járulni az űrkutatás a globális környezeti problémák megoldásához, és ha igen, miként?
„Nem is tudnánk, hogy van olyan, hogy klímaváltozás, ha nem volna űrkutatás. Mindaz a tudás és információs adathalmaz, amit a klímamodellek használnak, és amiből a Föld globális működésére következtetni tudunk, beleértve a nagy légköri, tengeri áramlásoknak viselkedését az az elmúlt 50 év terméke”.- emelte ki Dr. Ferencz Orsolya. Majd úgy folytatta:
„Nagyon sok olyan kulcspont van például az űrtevékenységben, amit a földi problémák megoldásában hasznosítani lehet. Az Apolló programban mutatkozott be a hidrogén, mint nagyszerű hajtóanyag. A hidrogén égetése oxigénnel vizet állít elő, tehát jobb ötlet a benzinnél.”
Dr. Sárhegyi István – űrjogász kiegészítésként hozzátette:
„A Föld megmentése kérdésre az a válasz, hogy mi nem a B tervet készítjük elő,vagyis, hogy a Marsot miként tudjuk terraformálni, hanem a valós űrkutatás arról szól, hogy az A terv egyáltalán megvalósítható legyen, magyarul, hogy a Földet megmentsük. Mert űrkutatás nélkül esélyünk sincs rá. Ez a klímakritikusoknak egy érv arra, hogy miért fontos, hogy egy állam, vagy egy befektető foglalkozzon ezzel a kérdéssel. A hélium 3 izotóp például egy fontos érv.”
De mi az a Hélium-3 izotóp és hogyan segítene rajtunk?
A hélium-3 a héliumatom egyik izotópja. Az a hélium, amit a lufikba töltünk, lényegében kizárólag két protont, két neutront és az atommag körül két elektront tartalmazó atomokból áll, a hélium-3-ból viszont az egyik neutron hiányzik.
Az egyik leggyakoribb téma a Hold meghódítása kapcsán, hogy az ott található hélium-3 meglehetősen hosszú időre megoldhatná a Föld energiagondjait, mivel ez az egyetlen ismert izotóp a világegyetemben a közönséges hitrogénatomon kívül, ami úgy tud stabil lenni, hogy az atommagjában több proton van, mint neutron.
Tehát a hélium-3 nem radioaktív, és a fúziókor protonok képződnek, amelyek pozitív töltésük folytán könnyen kordában tarthatók elektromágneses mező segítségével. Sőt, a töltés miatt az energia közvetlenül is kinyerhető lenne a rendszerből, és nem kéne az atomreaktorokban használt gőzfejlesztést és turbinameghajtást közbeiktatni, ami pedig növelné a hatékonyságát.
Jelenthet-e megoldást a globális földi problémákra a Mars terraformálása?
A terraformálás annyit jelent, hogy a technológia segítségével egy bolygót ténylegesen lakhatóvá teszünk, hogy ne csak védett bázisok belsejében legyen élhető, hanem a szabad ég alatt is. Ehhez először ismét csak szükségünk van légkörre. Azonban a tudomány jelenlegi állása alapján ez még nem megvalósítható.
„ Ahogy most látjuk, és amit tudunk, azalapján a Mars nem terraformálható, mivel nincs mágneses pajzsa, érdemben nincs olyan technológiánk, amivel létre tudnánk hozni. A Holdon tudunk „játszadozni”, amikor a sugárzást teszteljük, de az sem lesz triviális. Mivel a Holdat is el tudja találni akkora sugárzás, ami elpusztítja a felszínen lévő emberi életet. Ezek nem barátságos világok, és nem is tudjuk mekkora szerencsénk van, hogy a Földön élhetünk.” – magyarázta Dr. Ferencz Orsolya.
Bár a Mars légköre több mint 95%-a szén-dioxid, nagyon vékony, így az üvegházhatás közel sem elég erős egy számunkra kellemes átlaghőmérséklet kialakításához. Mivel a Mars másfélszer olyan messze van a Naptól, mint a Föld, ezért mínusz 62 °C az átlaghőmérséklet (szemben a Föld +15-16 Celsius-fokával), és több mint száz Celsius fokos a napi hőingás.
A Mars az egyetlen olyan bolygó, ahol a jelenlegi vizsgálatok alapján víz található, de csak a felszín alatt. Bár néhány milliárd éve még vízfolyamok tarkíthatták a felszínét, az ősi víz egy része beszivárgott és jelenleg be van zárva a kőzetekbe, egy része pedig elszökött a világűrbe. Így a Mars még mindig egy számunkra élhetetlen sivatag.
Mekkora problémát jelent a számtalan űreszköz és űrszemét?
Általános értelemben fogalmazva, űrszemétnek nevezik mindazokat a világűrben keringő, lebegő mesterséges eredetű tárgyakat, amelyeknek már nincs semmiféle hasznuk. A Föld körül keringő űrszemét főképp a 800 – 1200 km közötti magasságban veszélyes az űrhajókra és a repülőgépekre, az űrállomásokra, továbbá a különféle műholdakra.
Különösen veszélyesek az apró, 5 – 10 cm-es darabok, mert azokat a radar sem jelzi, és ezért nem kerülhetők el.
Dr. Ferencz Orsolya szerint ez egy óriási probléma és jogilag is alulszabályozott. Ezt azzal indokolta, hogy a földkörüli pálya egy véges erőforrás, amit mindenki használni szeretne. Azonban például amikor Elon Musk 42 ezer kisműholdat lőtt fel, hogy saját globális lefedettségű internetet szolgáltasson, és amire engedélyt is kapott az Amerikai Légügyi Hatóságtól, felmerült a kérdés, hogy mi van akkor, ha más országok is szeretnének műholdat üzemeltetni ezeken a területeken. Másik példaként azt az esetet hozta, amikor Oroszország szétlőtte az egyik űrállomását, csakhogy annak törmelék az ütközési pontban kering más űrállomással, így gyakran kell evakuálási parancsot kiadni az ott tartózkodó asztronautáknak.
Dr. Sárhegyi István, űrjogász ezzel szemben azt mondta, az űrszemét önmagában nagyon értékes, mivel nyersanyagként újra felhasználható, ezért mindenki üzleti érdeke az, hogy ez a probléma megoldódjon.
A teljes beszélgetés a Klímapolitikai Intézet YouTube csatornáján nézhető vissza:
Bihari Bernadett Luca
A cikk a Technológiai és Ipari Minisztérium támogatásával jött létre!
