Sokan esnek abba a hibába, hogy meggondolatlanul cselekszenek, mikor is házikedvencre adják fejüket. Egy kisállat eltartása, gondozása ugyanolyan felelősségteljes feladat, mint egy gyermeké, így aki nem tudja megteremteni ezeknek a jószágoknak a megfelelő háttért, inkább ne tartson kisállatot!
Egy ilyen döntés előtt érdemes ugyanis megvizsgálni a környezetünket. Kezdetnek, hogy milyen kedvenc lenne ideális az otthonunkba.
Ehhez gondoljuk végig:
- hol lenne a kialakított kis lakrésze,
- mekkora helyet foglalna a ketrece (például nyuszik, hörcsögök, tengerimalacok esetében),
- lenne-e elegendő tere a mozgáshoz (kutya, macska),
- illetve van-e kertünk?
Ha kertben nem is, de a házban kifejezetten figyelni kell a balesetmegelőzésére, így ajánlatos minden olyan tárgyat eltenni, amit kedvencünk megehet, megrághat, olyanokat meg főleg, amik kárt tehetnek benne.
A nyuszikat például mágnesként vonzzák az elektromos kábelek, de szeretnek mindent megrágni, ami számunkra ínycsiklandónak tűnik, legyen szó egy könyvről vagy a kedvenc felsődről.
Vegyük figyelembe, hogy mennyi időt tudnánk foglalkozni vele!
Egy nyuszi, tengerimalac nem igényel annyi törődést, mint egy kutya, vagy egy macska, de rájuk is folyamatosan figyelni kell. Fontos, hogy mindig legyen friss vizük, ennivalójuk, rendszeresen legyen takarítva a ketrecük és ne felejtsük ápolni sem őket, megfigyelni viselkedésüket, hogyha változás történik, tudjunk cselekedni és orvoshoz vinni őket, hisz lehetséges, hogy ezért történik mindez, mert betegek.
Egy kutyusnál a fentiek mellett még igen fontos a folyamatos mozgás, a kölyökkutyák a legelevenebbek, ők rengeteg játszást igényelnek. Ha van kertünk, menjünk ki és futkározzunk, játszunk velük, ha pedig ez nem megoldható, mivel nem rendelkezünk udvarral, rendszeresen járjunk el sétálni velük a városban, keressük kutyaparkokat és ott futtassuk meg kedvenceinket.
Figyeljünk a higiéniára, így egy-egy ilyen sétánál legyen nálunk zacskó, hogy a kutyagumit megfelelően tárolhassuk, majd kidobhassuk.
Mindezek mellett pedig, bátran informálódjunk, olvassunk szakkönyveket, kérdezzünk ismerőseinktől a kisállattartással kapcsolatban. Ne az utolsó pillanatra hagyjuk a tudás megszerzését, kezdjünk időben tervezni!
Végezetül ne feledkezzünk meg arról, hogy az állat nem játékszer, hanem szinte családtag!
(Kozma Lilla)
