A zene minden ember életében ott van, a filmzenéktől kezdve a bevásárlóközpontokban lejátszottakig. Kapcsolatot teremt ember és ember között, hiszen egy másik ember megismerésénél szinte biztos, hogy a top 3 kérdésünkben benne lesz a „Milyen zenéket szeretsz?” is. A válasz pedig segít már egy alapképet kialakítani az adott ember személyiségéről, sőt, van, hogy valaki Spotify lejátszási listája többet elárulhat magáról, mint azt szeretné. Viszont nyilván nem csak erre jó a zene. Használjuk még tanuláshoz, lazításhoz vagy csak úgy, háttérzajként. Ahhoz pedig, hogy hallhassuk a zenét, eszközök kellenek. Ennek a ma már „ódivatú” formája a rádió, melyről cikkem is szól.
Volt még olyan világ, ahol a rádió igenis fő forrása volt nemcsak az otthoni zenehallgatásnak, de a hírhallgatásnak is. Az első rádióadást Lee de Forest valósította meg 1910. január 12-én. A Tosca előadását közvetítette a Metropolitan Operaházból. Magyarországon a rádiós műsorsugárzás 1925-ben indult el Budapesten. A zeneipar hatalmas visszaesést produkált ebben az időben – a nagy gazdasági világválság jelenlétében –, rohamosan csökkenni kezdtek a lemezkiadások. 1914 és 1921 között Amerikában kétszeresére nőttek az eladási számok, viszont 1929-re körülbelül a zeneipar termékeinek 66%-a szólt a rádiókban országszerte. A 20-as évekre már javában hallgathatták az emberek saját rádiójukon nap mint nap a legújabb zenéket. Akkor mégis ki fizetne a lemezekért, ha otthon ingyen is megkaphatja?
Az 1960-as évekre ez is fejlődött: egyesült a zenehallgatás és felvétel, így a rádióműsorok otthoni rögzítése nagymértében leegyszerűsödött. Voltak olyan hazai rádióműsorok (pl. a Petőfi rádió „Ötórai tea” c. könnyűzenei műsora), melyek zenelistáját a Rádióújság leközölte, így az otthon ülők felkészülve, izgatottan várhatták, hogy felvehessék kedvenc számaikat. Természetesen ezek az otthoni felvételek nem adták vissza az eredeti zenei minőséget, sőt, minden másolással egyre romlott a hang. Ez volt a rádió és magnetofon egyesülésének időszaka.
10 évvel később berobbant a piacra a rádiósmagnó (boombox), majd a kompakt kazetta. Utóbbi elterjedésével már az otthoni felvételek értéke a stúdiósak szintjére emelkedett, hisz a műsoros kazetta a stúdiófelvételek tárolását is megreformálta (leváltották a korábbi hanglemezt). Viszont ezzel együtt a hétköznapi ember által megvett kazettára immár magántulajdonként is lehetett tekinteni, így azt szabadon adhatták kölcsön, sokszorosíthatták a hanganyag romlása nélkül, azaz a minőség függetlenné vált a hordozótól. Ekkor kezdődött az igazi botrány.
A 80-as évekre a kazettamásolás általánossá vált, például az Amerikában élő Gyurika már bármikor át tudta másolni édesapjának Zámbó Jimmy legelső lemezét. Hogy az otthoni kazettamásolást megakadályozzák, különböző kampányok indultak el ezek megállítására. Az egyik leggyakrabban emlegetett a brit BPI (British Phonographic Industry) Home Taping Is Killing Music (az otthoni kazettamásolás megöli a zenét) szlogen alatt futó kampánya, mely nem várt reakciót kreált. A szlogenből mémek készültek, a kampány úgymond közröhej tárgya lett: nyilvánvalóvá vált, hogy az emberek az otthoni sokszorosítás mellett voksoltak.
Az illegális zeneletöltések harca ezek után is, sőt még a mai napig is folytatódik. De kanyarodjunk vissza a rádióhoz: Valóban eleinte hátráltatta a zeneipart, viszont a pozitív oldala igazán kedvező. Hatalmas reklámot csinál mind a mai napig az egyes produkcióknak, zenészeknek, ezzel konkrét versenyt kialakítva a műsorban való megjelenésekért. Az NMHH 2018-as kutatási adataiból kiderül, hogy minden korosztály leghallgatottabb rádióadói azok, melyek elsősorban zenét játszanak le. Hogy miért? A 21. század már kezdi kinőni a rádiót. Szomorú, de igaz.
Manapság már nem elsődleges hírforrás, hisz
ott a telefonunkon, számítógépünkön az internet, ahol másodpercre pontos információkat kaphatunk egy kattintással.
A kutatásból az is kiderül, hogy a megkérdezettek több mint fele autózás közben is hallgat rádiót, sőt, az autóval rendelkező családok 81 százaléka. Viszont a rádióhallgatók fő eszköze továbbra is az önálló rádiókészülék, bár úgy hiszem, ez nem a fiatal korosztályra vonatkozik… Ami inkább a 30 év alattiakról szól, az az internetes rádióhallgatás, melyre a megkérdezettek 17 százaléka használja az internetet – ez két százalékkal magasabb, mint az előző évben –, és általában ugyanazokat az adókat hallgatja, mint a rendes rádión (pl.: Retro Rádió, Petőfi Rádió, Rádió 1). A más hazai rádióműsorokat hallgatók aránya 2017-ről 2018-ra a felére csökkent.
Sajnos a Spotify, Apple Music, SoundCloud világában – nem is beszélve a külföldi adókról, ahol a popsztár interjúk vezetik a nézettségeket – a fiatalokat már nehezen tudja megragadni a hazai rádiózás. Elmerülünk az internet világában, ahol nem csak hangi, hanem képi szórakozással tudjuk elütni az időt, így kevésbé jellemző, hogy figyelmünk a rádióra essen. A háztartásokban is lassan már csak háttérzajként megy a rádió hangja, és ez talán rendben is van így. A technika fejlődik, újabb és újabb eszközöket és módszereket talál ki az emberiség, ami szerintem bámulatos dolog, és ez az ember egyik legfőbb erénye. Folyamatosan tud alkotni valami újat.
És ki tudja? Talán a hazai rádiózás is újra feltör egy olyan formában, amire nem is gondoltunk volna.
Források:
https://nmhh.hu/dokumentum/202400/lakossagi_tavkozles_2018_teljes_webre.pdf
https://mediakutato.hu/cikk/2013_04_tel/02_zeneipar_uj_radio.pdf
https://blog.hubspot.com/marketing/history-of-internet-radio
(Vincze-Hajnal Blanka)
Ha téged is érdekel a zenehallgatás vagy a média, látogass el a nagydiaktesztek.hu-ra, ahol tesztjeink kitöltésével értékes nyeremények várhatnak rád!
