A zeneipart is elérte a #BlackLivesMatter, legalábbis abból a szempontból, hogy egyre több olyan dal születik, amelynek ez a témája. Ezen a héten három ilyen számot is kaptunk, mivel egyre több ismert előadó állt be a kezdeményezés mögé. Emellett pedig megjelent John Legend legújabb albuma is. Ráadásként pedig a kedvenc előadóm is, közel tíz hónap után új számmal jelentkezett. Vegyük tehát szemügyre, az amúgy kissé gyenge 25. hetet.
John Legend – Bigger Love
2016 után ismét, ezúttal egy teljesen más stílusú albummal jelentkezett John Legend. A 16 dalt tartalmazó Bigger Love nagy részben melodikus, leginkább pop elemeket tartalmazó lemez lett. Az olyan trackekkel, mint a Koffee-val közös Don’t Walk Away, vagy soul stílusú I Do, a tízszeres Grammy-díjas énekes megmutatta, hogy még mindig a pop előkelő előadói között lehet számon tartani. Kissé ironikus része a történetnek, hogy az albumon az összes dal a feleségének szól, ennek ellenére, még ő maga is felismerte, hogy ez akár még egy kicsit sok is lehet. Erre tesz utalást, az Actions-ben a „She don’t want it. She don’t need it” sorokkal, azaz „Ő nem akarja, neki nem kell.”
Beyoncé – BLACK PARADE
A BLM mozgalomnak sikerült szóra, vagy inkább hangra bírnia Beyoncét is, aki kiadta idei második megjelenését. A dal viszont nem a jelenkori, amerikai eseményekre reflektál, hanem a feketeség ünnepét szimbolizálja. Ezt tükrözi a kiadás dátuma is, ugyanis a szám június 19-én érkezett, azon a napon, amikor 155 évvel ezelőtt először ünnepelték a rabszolgaság eltörlését az Egyesült Államokban. A szöveg igen tartalma, Bey mesél az örökségéről, a hazájáról, a női létéről és az afrikai gyökereihez való visszatéréséről. A zenéből származó bevételek pedig egy olyan szervezethez kerül, akik afroamerikai kisvállalkozókat segítenek felkarolni és a vállalkozásaikat beindítani.
H.E.R. – I Can’t Breathe
I Can’t Breathe. Valószínűleg már mindenki hallotta ezeket a szavakat, ugyanis George Floyd többször ezt a mondatot ismételte, mielőtt elhunyt. H.E.R. ebben a dalban hívja fel a figyelmet az embereket érintő problémák sokaságára. Megjelenik a korrupció, a béke szellemében hirdetett háborúk, az emberek egymás iránti szeretete és természetesen a rasszizmus. Hogyan dolgozhatunk és élhetünk együtt, ha nem szeretjük egymást? Hogyan ítélhetünk el embereket csupán a bőrszínük miatt. Ezekkel, és ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozik a dal, amiben többségében nem éneklésből, hanem beszédből áll.
J. Cole – Snow On Tha Bluff
Idei első megjelenése J. Cole-nak a Snow On Tha Bluff, amely a címét egy 2011-es film után kapta, ami egy Atlanta államban történt rablást dolgoz fel. H.E.R. dalához hasonlóan, ebben a számban is több olyan probléma jelenik meg, amellyel az USA-nak szembe kell néznie. A dalnak rendőrségi brutalitás, a rasszizmus és az anyagi különbségek a fő témái. Ugyanakkor az előadó kifejezetten kéri a rajongóit, ne idealizálják egy zene miatt, csak úgy fogják fel, mintha egy egyszerű ember gondolatai lennének.
Rilès – GOA
Mivel ez az utolsó track, amit bemutatok ezen alkalommal, nem egy megoldhatatlan feladat kitalálni a kedvenc előadóm nevét. Rilès, a tavaly augusztus végi albuma óta először rakott ki új zenét. A GOA kissé eltér a korábbi flowtól, viszont az újítások kifejezetten szabadabbá, változatosabbá teszik az egészet. A dal kapott egy lyrics klippet is, ami kifejezetten vicces, ötletes megoldásokkal dobja elénk a szöveget.
(Lendvai Martin)
(Borítókép forrása: https://time.com/)
