Sebő Ferenc: „A népdalok historikus popdalok”

Bár építésznek tanult, mégis mindenki az elismert népzenekutatót, népdalgyűjtőt, zenészt és dalszerzőt tiszteli benne. Neve egybeforrt a táncházmozgalommal, és az első megzenésített József Attila-versekkel. A Nemzet Művészével, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagjával, a Kossuth-díjas Sebő Ferenccel beszélgettünk.

Számtalan József Attila verset feldolgozott. Mi fogta meg Önt ezekben a versekben?

Amikor az első József Attila-kötet a kezembe került, megdöbbenéssel láttam, hogy milyen erősen hozzám szól. Pontosnak és tömörnek láttam a kifejezésmódját, tökéletesnek a formavilágát. Sok jól ritmizálható, vagy ahogy mondani szokták „skandálható”, azaz énekelhető verset találtam köztük. A hatvanas évek magyar beat slágerei akkor váltottak át magyar szövegre (pl. az Illés, az Omega). Dalaik helyes prozódiája, ritmusa szintén nagyon tetszett nekem, de úgy gondoltam, hogy az ilyesféle dallamok igényesebb tartalmakat is elbírnának. Ezért megpróbálkoztam József Attila, Weöres Sándor verseinek éneklésével. Először az osztálytársaim körében énekeltem, de később a nagyobb közönség is jól fogadta. Az 1970-ben megalakult Sebő Együttes folyamatosan műsoron tartja ezeket a megzenésített verseket.

Ekkoriban a hatalom kisajátította József Attilát, kommunista költőnek próbálták beállítani. Mennyiben okozott ez Önöknek gondot?

Valóban nagyon egyoldalúan mutatták be nekünk az iskolában József Attilát, rengeteg ma már közkedvelt versét nem ismerhettük. A költészetének egy kis epizódját tanították csupán nekünk, az iskolában ezért nem is szerettük meg. Rám is azok a versei tették az említett nagy hatást, amelyeket nem ismertem. Amikor a televízió Ki mit tud? versenyére jelentkeztem ezekkel a dalokkal, azt mondták, hogy ilyen műfaj nincs. Tehát maga a műfaj lógott ki a korszak kánonjából. De elég sikeresen sikerült meghonosítani a verséneklés divatját, mert három évvel később, 1971-ben Berek Katival készített József Attila műsorunkat Együgyű ének címen már felvette a televízió.

 Hogyan indultak el a hetvenes években a ma is népszerű Táncházak?

A megzenésített versek vezettek a népzenéhez, ami nem más, mint az énekelt versek túlélője, a popzene múltja: historikus popzene. Annyira megtetszettek a legújabb erdélyi gyűjtések, hogy Halmos Bélával elkezdtük a népzenét eredeti formájában megtanulni. (Természetesen a nyomunkban több zenekar is alakult, amelyek mind énekelt verset, mind népzenét eredeti formában vagy átdolgozásokban játszottak.) A kiszélesedő „népzenei revival” volt a táncházak kulcsa, hiszen zene nélkül nincs tánc. Ez volt egyébként a különféle klubok (beat, jazz) megalakulásnak az ideje is, amelyekben – a gyülekezési tilalom elmúltával – végre összejöhetett az ifjúság, s ebben a pezsgő, új közegben a népzenét-néptáncot kedvelő fiatalok 50-60 fős zártkörű rendezvényéből több száz fős szórakozási formává nőtte ki magát.

Ön nem csak előadta, de gyűjtötte, gyűjti is a népdalokat. Hogyan fogadták Önöket a falvakban?

Nagyon örültek nekünk. Kiderült, hogy a hagyományokat még mindenki ismeri, csak addig nem kérdezték róluk őket. Visszaigazoltuk számukra, hogy az, amit ők tudnak, igenis értékes. Életre szóló barátságok szövődtek a népzenei anyanyelvet ismerő emberekkel, nagyon sokszor vittem őket szerte a világban fellépni, még Kanadába is eljutottunk. Be tudtunk kapcsolódni a népzenei világ-mozgalmakba.

Péntekenként délben jelentkezik műsora a Bartók Rádióban. Milyen témákkal készül a következő időszakra?

Most kezdtem el feldolgozni az 1970 óta alakult együttesek, köztük a Sebő Együttes elmúlt 50 évét. A magam portájával kezdem, korabeli felvételekkel illusztrálva mesélem el a történetet a kezdetektől fogva. Utána kerül terítékre a többi meghatározó zenekar (pl. a Kolinda), akikkel párhuzamosan (és sok esetben együtt) működve alakult ki a népzenei revival és a táncház..

 

(Lami Krisztofer)