A „Tábor Embere” díj mára nélkülözhetetlen része a médiatábor életének. De ez a hagyomány is valamikor újdonságként indult. A díj egy korábbi táborozó, Incze Nikoletta ötlete volt. Megkerestem az első „Tábor Embere” címet elnyerőt, miként indult ez a tradíció – hogyan nőtte ki magát azzá az eseménnyé, amit mi ma ismerünk és szeretünk.
Az első „Tábor Embere Gála” a 2003-as Balatonfenyvesen megtartott táborban zajlott le. Nikoletta bevallása szerint a táborban ő és csoporttársai – Herczeg Zsolt csoportvezető segítségével – kismilliónyi cikket írtak, miközben a város utcáit járták inspiráció után kutatva. „Ha egy furcsa hangot hallottunk, rögtön történetet írtunk hozzá” – emlékezett vissza.
Ekkor jutott eszébe a „Tábor Embere” díj ötlete, az „Év Embere” cím alapján. Azt a személyt akarta kitüntetni, aki másokban a legtöbb inspirációt ébresztette a tíz nap alatt. Kiemelte, hogy ez sosem volt és nem is lesz egy verseny, a cím annak szól, aki leginkább „az egész táboré” – bár ez egy kicsit nehezen meghatározható kritérium.
Amikor ezt az ötletet felhozta, már csak két dolog maradt. Meg kellett győzni a táborvezetőket, és természetesen, meg kellett szervezni a díjátadót. Előbbi könnyű volt, hiszen a táborban nem voltak díjak, valamint a táborvezetők jó ötletnek tartották, így a gála felállítása hamar elkezdődött.
A fénypont a táborban kétségtelenül az volt, mikor a közelben szálló német gyermekzenekart meggyőzték, hogy jelenjenek meg a „Tábor Embere” címet elnyerő táborozónak, aki nem meglepő módon maga Incze Nikolett lett. Bár ő volt az ötletgazda, a szavazatok számításában nem vett részt, így teljesen meg volt lepve, amikor megkapta a címet. „Teljesen meglepődtem… furcsa érzés volt, de jó”.
A „Tábor Embere” díjátadó ezután évről évre visszatért, és újabb ötleteket is inspirált. Ilyen volt például a „Tábor Szépe”, mely azonban kevésbé volt sikeres, és nem folytatódott. Hasonló sorsra jutott az „Év Csoportvezetője” kitüntetés is. Ennek folyamán a tábor megválasztott a „Tábor Emberéhez” hasonlóan egy csoportvezetőt, ez azonban szintén nem állta az idő próbáját.
Kétségtelenül voltak tetőpontjai a gáláknak, ezek közé tartozott az a tábor, amiben egy közelben tartózkodó cirkusz artistája jelenést tett, és a „Tábor Embere” köré kést dobált. Vagy akár a mostani, végletekig elhúzott bejelentés, és a vándorkupa, amit a díjazott kap meg egy teljes évre.
Azóta Nikoletta, akinek ezt az egészet köszönhetjük, nem dolgozik már a DUE-val. A hagyományteremtő tábor után visszatért még, dolgozott csoportvezetőként is, de élete végül másfelé sodorta. Egy ideig a parlamenti sajtószolgálatnál dolgozott, doktoriját az Oxfordon szerezte.
Életének minden részét befolyásolta, hogy itt lehetett a DUE-nál. Barátokat és tapasztalatokat szerzett, amiket sosem feledett. 2010 után a filmipar hívta magához, mostanában animációs filmeken dolgozik, például a Jégkirálynőn, de még mindig nagyra becsüli az itt eltöltött nyarakat.
(Balla Sarolt Kincső)
Képek: Incze Nikoletta
