Gondoltad volna, hogy néhány táborozó határon túlról érkezett, csak azért, hogy az év legjobb kilenc napján élményekkel és szakmai tapasztalatokkal gazdagodjon? Szerencsénk volt, hogy első kézből ismerhettük meg a határon túli magyarokat. Beszélgetésünk során megtudtuk, hogyan jutottak el Kenesére, hogyan telt az útjuk, milyen lehetőségeknek köszönhetően vehetnek részt a táborban, hogyan érzik itt magukat, és mi a kedvenc időtöltésük.
Cipó Nórát, az online csoport tagját kérdeztük, aki ikertestvérével, Dórával érkezett a táborba:
„Szerbiából, egy kis faluból, Tornyosból érkeztem. A négyórás út nagyon jó hangulatban telt, rengeteg zenét hallgattunk útközben. A Rákóczi Szövetség keresett meg bennünket ezzel a lehetőséggel, mintegy kárpótlásként a tavaly elhalasztott, Zentén – testvértelepülésünkön – tervezett magyarországi táborért. Helyette ezt a tábort kaptuk új lehetőségként, amit cseppet sem bánok. Az életstílusban egyelőre nem véltem felfedezni különbséget a két ország között. A táborban nagyon jól érzem magam: a legjobban a feladatok tetszenek, amiket kapunk. Kedvelem bennük, hogy önállóan vagy akár csoportosan dolgozhatunk cikkeinken, majd a Mustra keretében a sok pozitívum mellett rávilágítanak a hibáinkra is – ezzel megadva a tanulás és fejlődés lehetőségét számunkra.”
A határon túlról érkezők között volt Taracközi Sándor is, aki a fotós csoport tagjaként kapcsolódott be a tábori életbe. Ukrajnából indult útnak, és örömmel mesélt arról, hogyan élte meg az idevezető utat, az új szabályokat és a közösség befogadó hangulatát.
„Ukrajnából érkeztem a DUE-táborba. A Rákóczi Szövetség biztosította számomra ezt a lehetőséget, hogy eljuthassak ebbe a közösségbe. Hajnalban indultunk útnak, első úti célunk a budapesti Déli pályaudvar volt, ahova a vonatunk délben futott be. A hosszú utazás főként alvással telt.
Az életstílus alapvetően nem tér el, de néhány új szabályt észrevettem, amelyek eltérnek az otthon megszokottaktól. Például itt nem lehet szabadon ide-oda járkálni, míg nálunk, Ukrajnában ez teljesen természetes.
A táborban nagyon jól érzem magam, nagyszerű a közösség, és bármikor kötetlenül lehet beszélgetni – ezt külön pozitívumként élem meg. A programokat is nagyon élvezem: a két kedvencem a felezőbuli és a portya volt. Szerintem hangulatosak voltak, és mindenben részt tudtunk venni.”
Bár a kettő interjúalany különböző személyiségek, és különböző helyekről érkeztek, a céljuk mégis ugyanaz, tanulni, fejlődni, barátkozni ebben a 9 napba.
Szőnye Rózsa Angyalka
