Száz élet egy könyvben- avagy mit ad nekünk az olvasás

George R.R. Martin egyszer azt mondta: Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal. Az az ember, aki nem olvas, csak egyet”

Ez az idézet arra késztetett, hogy elgondolkodjak: hogyan lehet egyetlen élet alatt ennyi különböző élményt átélni? Hogyan lehet, hogy egy videós nemcsak a kamerája iránt érdeklődik, hanem valójában sokkal színesebb személyiség? És hogyan lehetséges, hogy egy jó könyv néha még jobb élményt nyújt, mint egy mozifilm?

Táborlakókat kérdeztem arról, ők hogyan élik meg az „egy a százban” életérzést.

Tótfalusi Fanni, a rádiós csoport tagja elmondta, hogy Diana hercegnő életrajza volt az a könyv, amely különösen motiválta, mivel az önéletrajz mint műfaj közel áll hozzá.

„Izgalmas volt olvasni egyrészt mert, az államforma nagyon más mint itt Magyarországon, másrészt hogy ő milyen mentális betegségekkel , evés zavarokkal küzdött miközben harcolt mind a betegséggel, mind pedig a sajtó éles karmaival. Nagyon izgalmas látni hogyan tört ki ezekből, és vált azzá az ikonná akire az emberiség nagyrésze emlékszik.”

A videós csoportból ezúttal Bencsik Zsókát sikerült megszólaltatni – egy pillanatra ő is letette a kamerát.

Zsóka kedvenc műfaja a fantasy, mivel élete egyik legmeghatározóbb – és egyben első – könyve a Harry Potter volt, amit emlékei szerint 10 évesen olvasott először.

„Úgy éreztem, hogy nagyon közel áll hozzám és nagyon könnyen megtudtam benne találni azokat a pontokat, amibe beletudtam magam képzelni, és tényleg olyan érzés volt mintha a Roxfordba élnék , kicsit kezdtem is úgy gondolkozni .

Az érzés végigkísért az egész sorozaton, de talán a negyedik-ötödik rész volt az, ami a legjobban megérintett – a hatodikat pedig többször is újraolvastam.”

A rádiós csoport tagjai is szívesen meséltek az olvasmányélményeikről – A rádiós csoport tagjai is szívesen meséltek az olvasmányélményeikről – köztük Tóth Míra, aki egy különleges művet, Chloe Michelle Howarth Sunburn című könyvét választotta:

„A könyv az 1900-as években játszódik egy ír külvárosban, és akkor még ugye nem éltem, ráadásul az íreknek vannak olyan szófordulataik, amiket például az iskolai angol órán nem használunk. Én is bele tudtam képzelni magam a történetbe, hiszen egy kisvárosban élek, ahol mindenki ismer mindenkit. Voltak benne szívszorító részek, amik jobban megérintettek, de olyanok is, amik kevésbé – viszont jó volt tanulni belőlük.”

Az online csoport egyik tagja, Nagy Vilma is megosztotta velünk a gondolatait:

„Maggie Stiefvater Shiver, Linger, Forever című könyvsorozata hozta meg számomra az áttörést. Ezekből a könyvekből megtanultam, hogyan lehet jobban megérteni másokat, és könnyebben átérezni, milyen nehéz egy traumán keresztülmenni.

Mindezek mellett a történet, a helyszínek és a szereplők is nagyon megfogtak. Szívesen ajánlom mindenkinek.”

 

Szőnye Rózsa Angyalka