Ugyan a múlt hét az amerikai tüntetések, és ennek a zenei visszhangjának köszönhetően kicsit zűrös volt, de ezen a héten már ismét új albumokkal és dalokkal is érkeztek az előadók. Számomra kifejezetten kellemes volt a múlt péntek, hiszen két, szinte kedvenc előadóm is új albumot rakott ki. Mellettük pedig ismét terítéken 6ix9ine, de érkezett még, igaz featek formájában, Elton John, Post Malone, valamint Juice WRLD is. Nézzük, miket kaptunk az év 24. hetén.
iann dior – I’m Gone
Először nagyon sajnáltam, amikor iann dior az előzetes, június 5-i dátumról egy héttel későbbre tolta az I’m Gone című albumát, mivel ez volt az, amit magasan a legjobban vártam az elmúlt hetekben. Köszönhetően annak, hogy a három, már kiadott zene közül az összes nagyon tetszett. Ezek után már volt is bennem valamilyen szintű elvárás diorral szemben, amit még az is megpakolta, hogy az előző korongja nekem annyira nem tetszett, mint amennyire vártam. Szerencsére az I’m Gone-nal egyáltalán nincs ilyen, kifejezetten örültem még annak is, hogy csak 6 új dal került rá, viszont ezek mindegyike valami eszméletlen. Így nem is volt annyira meglepő, de az album vasárnap éjjelre már fel is kúszott a pop albumokat tartalmazó listák tetejére.
Kodaline – One Day at a Time
Sajnos, amennyire bejött az előbb említett dior album, annyira csalódtam a Kodaline, One Day at a Time című albumában. Itt viszont pont az ellenkezője történt, mint diornál, hiszen ebben az esetben az ír srácok előző, Politics of Living albuma az egyik kedvencem, úgy összességében. Ezzel szemben, a One Day at a Time valahogy sehogy sem passzolt ahhoz, amit vártam, de jelen esetben az is közbetett, hogy valószínűleg én voltam az, aki nagy elvárásokat támasztott vele szemben. Az album nagyban hasonlít a zenekar In A Perfect World lemezéhez, mindkettőben kifejezetten sok a lassú, egy síkon futó dal. Talán itt jött ki a legjobban, hogy én a pörgősebb Kodaline-t sokkal jobban szeretem, mint a lassúbbat. Viszont ez a korong is biztos, hogy bizonyos, inkább szomorú alkalmakkor fog sokat szólni az én fülhallgatómban is.
6ix9ine, Nicki Minaj – TROLLZ
Meg is érkezett 6ix9ine második száma, mióta kiengedték a börtönből, hogy otthon töltse le a büntetése maradék részét. Tekashi számaihoz valahogy mindig is próbáltam úgy hozzáállni, hogy minél jobban elvonatkoztassam a zenét magától a személytől aki csinálta. Úgy gondolom, hogy a zenéi egy része kifejezetten tetszik, a másik részétől egyszerűen a falra tudnék mászni. A TROLLZ pedig pont a kettő közé esik. 6ix9ine rap része ismét kifejezetten erős, viszont sem az éneklés, sem Nicki Minaj vezéje nem az én fülemnek lett kitalálva.
Surfaces, Elton John – Learn To Fly
Kifejezetten jó dolog látni Elton Johnt, mint a zeneipar egyik legismertebb alakját olyan előadókkal kollaborálni, mint a Surfaces, akik szinte ebben az évben kerültek a köztudatba. A Learn To Fly is egy kiváló bizonyítéka annak, hogy a zenében a generációs szakadékokat át lehet lépni. Ráadásul személy szerint nagyon meg is lepődtem, amikor pont egy lo-fi banda egyik dalán jelent meg a 73 éves előadó. Ebből is látszik, hogy Elton John egyáltalán nem veti meg a különböző, akár új zenei műfajokat sem.
Tyla Yaweh, Post Malone – Tommy Lee
Szerintem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy ezelőtt Tyla Yaweh nevével egyszer sem találkoztam. A Tommy Lee meghallgatása után viszont már figyelni fogom a zenéit. Post Malone egy nagyon ígéretes tehetséget karolt fel, ráadásul ez a dal egy kiugrási lehetőség Yaweh számára.
The Kid LAROI, Juice WRLD – GO
Egykori mentorával és pártfogójával, Juice WRLD-del dolgozott össze The Kid LAROI, aki egy újabb dalt adott ki, a várhatóan idén megjelenő albumáról. A GO ugyan ez könnyebb, lazább dalnak tűnik, ami ritmusra még igaz is, de a szövegben már mélyebb mögöttes tartalmat találunk. A két rapper a saját problémáiról beszél a nők és a drogok kapcsán.
(Lendvai Martin)
(Képek forrásai: https://www.stereogum.com/, https://pitchfork.com/)
