Walters Lili színésznő mesélt a nemrégiben bemutatott filmje, az Űrpiknik forgatási körülményeiről.
Mi volt az első benyomásod a filmről a forgatókönyv alapján?
Benedek Ágota forgatókönyvírót és Badits Ákos rendezőt már ismertem, tehát az agyam kiegészítette azzal az „úú” érzessél. Szuperül volt megírva. Tipikusan azt a hangulatot keltette, mint amikor olvasol egy könyvet, látod magad előtt, visz a történet, a mondatok megfognak, és nem tudod, mi fog következni. Rögtön éreztem a szuper jó atmoszféráját, és hogy rendesen össze van rakva a történet.
Mi a véleményed az emberarcú földönkívüli koncepcióról?
Nyilván ez egy szürreális sztori, de rohadt jókat röhögtem rajta. Egy ilyet olvasni azért jó, mert minden, amit elképzelsz, az a végén megvalósul. A Drakulics elvtárs is ilyen volt Kádárral és a vámpírokkal. Úgy látszik, megtalálnak az ilyen sztorikkal, de nagyon élvezem.
Mennyire volt nehéz azonosulni az anorexiás, öngyilkos hajlamú lány karakterével?
Ez egy tipikus tini látásmód, habár ez a lány már nem tini, de úgy gondolom, manapság már kitolódnak ezek a dolgok. A film arról is szól, hogy Panna hogyan lép túl saját gyerekkori árnyékán. Ez sokunknak egy közös pont. Mindenkivel történnek olyan dolgok gyerekként, amiket nem tud kiskorában helyre rakni magában. Az élet egy szakaszán viszont rájövünk, hogyan küzdjünk magunkkal, hogyan utáljuk, büntetjük magunk, és hogyan viszonyulunk a társadalomhoz, a külső autoritáshoz, vagy akár -, a mi esetünkben – ahhoz a világhoz, amit az anyja diktál ennek a lánynak. Tele van dühvel, nem érzi jól magát a világban, elhitette magával, hogy nincs szüksége senkire. A film során viszont meglepi őt az élet egy űrlénnyel, és muszáj neki vele mennie. Megtapasztalja, hogy vannak dolgok, amik miatt érdemes a Földön maradni. Szóval nagyon is lehet kapcsolódni ehhez az állapothoz, ahogyan Panna bünteti magát.
Volt valamilyen emlékezetes pillanat a forgatás során?
Én Ciniről lemaradtam, mert aznap nem voltam jelenetben, de az a helyszínt, ahol ő is feltűnt, a drag queen bárt nagyon szerettem. Ott volt egy jelenetem az anyukámat alakító Varga Veronikával. Nagyon jó vele forgatni, jó helyre vitt el a tekintete, a lénye.
Vicces volt az Északi összekötő vasúti hídról kilógatva telefonálgatni, oda kimászni, hevedereken lógni is. Szeretek a magasba lenni, nincsen tériszonyom, és imádok kaszkadőrökkel dolgozni, mert ugyebár nem én ugrottam le, hanem egy kaszkadőrlány, Kocsis Zsófi. Most másodszorra volt ő a kaszkadőröm, már a Drakulics elvtársban is ő alakított. Nagyon filigrán, szuper kemény csaj, a legcsodálatosabb.
A medencés jelenetnél szétfagytam. Akkor csináltak egy képet rólam, ahogy a házban egy meleg kád vízbe befeküdtem full ruhában, és ott ebédeltem.
Készült Zalatnay Cini Fekete árnyék című számából egy feldolgozás a filmez, te ebből hogyan vetted ki a részed?
Én énekelem. Ákos korábban már mondta a tervét, hogy egy Zalatnay Cinit fel szeretne dolgozni. Több dal is felmerült a forgatás előtt. Mutatott egy csomó olyan Zalatnay Cini számot, amit eddig nem is hallottam. A Magányra születtem-et, a Bolyongok súlytalanul-t , a Fekete árnyék-ot meghalogattuk, és rájöttem, hogy Cini mennyire jó. A Nem vagyok én apácánál, Nem várok holnapig-nál leragadtunk, nem is tudtam, hogy milyen rohadt jó dalai vannak. Nagyon menő ez a csaj.
Felvetette Ákos, hogy a Fekete árnyék-ot dolgozzuk fel, és hogy a Freakin’ Disco-val fogunk együttműködni, aminek nagyon örültem, mert szerintem jó zenét csinálnak. Én, mint egy kis nünüke megnéztem a próbájukat a szöveggel a kezemben, amihez ők már összerakták az alapot. Nekem csak elénekelnem kellett a dalt, akkor már nem voltak nagy változások.
Korábban játszottál egy bandában és ott is énekeltél.
Igen, igen. Volt egy zenekarunk, a Dorothy’s Legs, egy kéttagú szintipop felállás, de ott is csak énekeltem. Nincs komoly zenei képzettségem, eltalálom a hangokat, meg van némi a ritmusérzékem. A feldolgozásnál is úgy gondolom, hogy ennyit sikerült hozzátennem.
Milyen produkcióban láthatunk még mostanában?
Tavaly nyáron csináltam egy kisfilmet egy külföldi rendezővel, Mansour Forouzesh-sel, aminek az a címe, hogy When I Killed the Cat, az is nemsokára fog kijönni. Az egy nagyon gloomy para kis story. Egy itt élő, azt hiszem, iráni származású rendező csinálta.
Most pedig itt van ugye az Űrpiknik. Kicsit szürreális, hogy két évvel a forgatás után jött ki. A covid kicsit keresztbe húzta a dolgot. Korábban, már tavaly megjelent volna a film, de amikor látszott, hogy ez a nyár talán már alkalmas lesz a bemutatóra, belőtték ide. Így most a nyitással el is kezdték játszani a mozik.
Szalai Boglárka
