Lassan harminc éve kezdődött, amikor az újságírás válfajai közül én a rádiózásba szerettem bele. A középiskolában diákrádiót szerkesztettünk és fontos volt, hogy ne csak zenét sugározzunk. Házilag készített keverő, borotvapengével vágott riportok, de szólt a rádió az egyik angyalföldi középiskolában.
Aztán szólt nemcsak az órák közti, de az évek közti szünetekben is. 1983 óta a nyár kihagyhatatlan része a „rádiós tábor”. 1985-től kb. 10 éven át csoportvezetőként, később táborvezetőként vettem részt majdnem minden táborban.
A hobbiból munka lett és a Petőfi rádió különböző műsoraiban dolgoztam. A legtöbbet és a legszívesebben a Reggeli Csúcsban. A műsor megszűnt, majd újraindult. Szerkesztettem, műsort vezettem, riportokat készítettem. Legszívesebben az idegen nyelven készített interjúkra, vagy a nyarakra emlékszem, amikor egy hétig Pécsről, Szegedről szólt a rádió. Majd újra elhallgatott a Reggeli Csúcs, de én ezt már nem vártam meg. 10 évnyi munka és szerelem után elbúcsúztam a DUE-n túli médiától.
Részt vettem a DUE alapításában, ’89-ben. Vezettem a külügyi bizottságot, alelnöke voltam a European Youth Press-nek. Ott voltam a Sajtófesztivál születésénél, majd részt vettem azok szervezésében. Szerveztem a diákrádiós hálózatot, ahová kezdetben kazettán, most már CD-n és interneten jutnak el havi műsoraink. Részt vettem a DUE Tallózó szerkesztésében.
Nagyon régen hallottam: a barátság egyik fontos alapja a közös tevékenység. Szerintem ez fordítva is igaz, a közös tevékenység egyik alapja a barátság. Az eltelt majd 30 év nekem ezt is jelenti, nekem erről is szól a rádió.
