kisbetűs ünnepnapok – tömegvonzás: Gollob Márton és Velek Domonkos az album dalairól

2022 februárjában jelent meg az alternatív körökben egyre nagyobb ismertséget szerző kisbetűs ünnepnapok első albuma, az ötszámos tömegvonzás EP. A még mindig csak középiskoláskorú együttes két tagját, a gitáros Gollob Mártont és az énekes-billentyűs Velek Domonkost kértük meg, hogy meséljenek egy kicsit a lemez dalairól – ennek örömmel eleget is tettek. Leginkább rajongóiknak lehet érdekes, amit most mondanak, de még ha nem is tartod magad annak, akkor is hallgasd meg a tömegvonzást a kisbetűs ünnepnapok kommentárjával!

Február

Gollob Márton:
Annyiszor játszottuk már próbákon és koncerteken, hogy mindannyiunknak tökéletesen a kezébe illeszkednek a hangok és a ritmusok. Érdekes részek vannak benne, amikkel habár nem tudok teljesen azonosulni, mégis úgy gondolom, hogy szükségesek bele. Imádom játszani, lendületes és megmozgat kívül-belül. Egyébként, mint ahogy a Februárra sem, az egész albumra sem tudok egy műfajt ráhúzni, mert van, hogy számokon belül jellemző a váltás.

Velek Domonkos:
Érdekes története van a számnak, Marci egyik barátjának a barátnője kért meg minket tavaly előtt decemberben, hogy írjunk egy dalt a kétéves évfordulójukra. Egy régi, 13-14 éves koromban írt „Tetőn vagy” című dalkezdeményből alakítottam át a Februárt. Az eredetit nagyon szerettem, anyukám hiába piszkált a „Miért suttogsz magadban, már a tetőn vagy, már a tetőn vagy, már a tetőn vagy” kezdetű refrén szövege miatt. Igaza lett végül, mert tényleg más szöveget írtam hozzá a „megrendelő” szerelmi élete alapján. Végül a zenekari próbák alatt nyerte el végleges formáját a dal. Van egy egyéves stúdiófelvétel is erről, de annak kutatását nem ajánlom senkinek!

Örökre

GM: Erről kevesebbet tudok mondani, az album vidám hangvételű dala a Február mellett. Itt tényleg sok volt a brainstorming a dal készítése alatt, úgy éreztem, hogy mindannyian egyaránt alakítjuk.

VD: Az Örökrét is egy nagyon régi, konkrétan az első dalomból alakítottam át, tehát a nagyjából négyéves lehet az eredeti ötlet. A címe „A hét óra nyolcas” volt, azzal a vonattal jártunk Barnussal, az együttes basszusgitárosával akkoriban minden reggel suliba. Egy könnyed, nem túl agyafúrt dal, de számomra kedves, a szövegben lévő örökkévalóság elmúlására is sokat gondolok.

Kristály

GM: A Kristály a saját számom, legalábbis a zenei része. Nyáron írtam, és azóta sokféle hangulaton ment keresztül, de végül ebben a lágy, lassú és nyugalmas zenei kíséretben állapodtam meg. Természetesen a refrén ez alól kivétel, meg az instrumentális rész is. Először tapasztalhattam meg ezt a zeneszerzési procedúrát, meg azt, hogy én tárom a dalt az együttes elé – korábban mindig csak Domi dalait gyúrogattam át olyan formájúra, amit én is szívesen játszok. Az nem volt jellemző soha, hogy én indítsam ezt a munkafolyamatot.

VD: A Kristály szövege elég gyorsan született, csak úgy kipottyant belőlem az egyik nap. Marci akkori hangulatát szándékoztam sorokba gyúrni. Egy elég visszafogott dalocska, de nem baj, ezzel is különbözik legalább a többi daltól. Szatmári Keve, akivel a lemezen dolgoztunk, azt mondta, hogy nagyon nemzetközi a hangszerelése – jelentsen ez bármit is. Mivel ez egy pozitív dolog, gratulálok Marcinak!

Árny a lakásban

GM: Domi írta, amikor meghallottam a kezdetleges változatát, akkor rögtön megfogott, így instant. Semmi kétségem nem volt afelől, hogy ez egy izgalmas és ígéretes szám lesz. Nagyon király volt a folyamat, ahogy kitaláltuk a különböző részeket és csiszolgattuk azokat. Nem könnyű együtt játszani a változó ütemmutató miatt. A dob szerintem zseni, ez Koni érdeme, a basszus jól alátámaszt, a billentyű harmóniái nagyon az én zenei világom – szóval fasza!

VD: Szintén egy elég régi dalom ráztam gatyába – gyakorlatilag az egész album régi ötleteknek a feldolgozása. Ennek is volt neve, a sokat sejtető „Összeomlás”. Amikor válogattuk a dalokat a tömegvonzásra, akkor eleinte nem jutott eszembe ez a dal, csak akkor, amikor már megvolt, hogy melyik ötöt fogjuk megcsinálni. Mikor ezután megmutattam a többieknek, gyorsan ki is cseréltük egy másikkal, na annak bezzeg nem emlékszem a címére, de nem is bánom.
A szövegén sokat vacilláltam, nem mertem csak úgy kimondani benne a dolgokat, de miután a srácoknak tetszett, minden kétségem elszállt. Nekem ez a kedvencem az összes közül.

Vekni kenyér

GM: Mély gondolatokat közvetít ez az amúgy mesebeli történet, jópofa. Valahányszor szóba kerül ez a szám az együttesen belül, részekben kezdünk róla beszélni, így tehát az elsőben a „hosszú monoton lüktetésében a vihar szele lappang”, a második egy átvezetéssel számomra olyan, mintha már úgy esne, mintha dézsából öntenék. A harmadik pedig egy kis dob-break után egy lassabb tempóval indul. Ez az egész albumon a kedvenc részem, ez már csak olyan elszállás, és ehhez nem tudok meteorológiai hasonlatot kötni sajnos.

VD: Eredetileg csak a basszustémából és a gitárból állt az egész dal, és a szöveg készülésével fejlődött olyanná, mint amilyen most. Ez is egy régen írt szám, a Kalandra fel! sorozatból egy idézet volt a címe – „mérges stoptábla egy vekni kenyérben”. Nyilván ennek semmi értelme, de amikor később újra elővettem, akkor a vekni kenyér részéről eszembe jutott az a népmese, amikor a szegényember úgy üldözi el az ördögöt, aki el akarja vinni egyetlen gyerekét, hogy kitesz egy kenyeret éjszaka az ablakba. Az elmondja az ördögnek, hogy mi mindenen ment keresztül, hogy kenyér lehessen, és ebbe az ördög beleőrül. Valahogy ezt a gondolatot próbáltam átültetni modern formába, amikor tavaly nyáron 40 fokban a Balatonszárszóról hazafelé mentem.

A tömegvonzást YouTube-on és Spotify-on is meg tudod hallgatni!