Társadalmunk mára antiszociálisabbá vált, mint egy kisgyerek egy lakatlan szigeten. A buszon mindenki a telefonját bámulja, a külvilágot totálisan kizárva. Az utcán az emberek mobillal a kezükben sietnek a dolgukra, a gyerekek az órák közötti szünetekben csak Tiktok videókat néznek. De vajon miért van ez? Miért zárunk ki mindent és váltjuk le a valóságot a digitális világra? Ezt tárgyaljuk ki ebben a cikkünkben.
A telefonunk mára átvette az irányítást az életünk fölött. Szabad időnkben csak azt nézzük, sőt, sokszor fontosabb dolgok helyett is. De miért? Félünk a gondolatainktól? Félünk unatkozni? Félünk lemaradni a folyamatosan pörgő világban?
Ulicza Henriette szakpszichológus két szemszögből közelíti meg ezt a problémát: biológia, vagy pszichológia.
A neurológiai út, hogy a telefon nézegetése, a videók pörgetése az agyban dopamint szabadít fel. Ez a hormon az agyunkban jutalomérzetet kelt, ugyanolyan hatással van a szervezetre, mint amikor csokit eszünk például. Viszont ez a technika és az algoritmusok veszélye is. A legtöbb függőség ugyanis a dopamin felszabaduláson alapul, hiszen minél többször akarjuk megtapasztalni az érzést amit ilyenkor kapunk.
A szociális út viszont arra fókuszál, hogy a telefonunk virtuális kapcsolatot jelent nekünk. Mi több, talán nem is kell hasonlítania a valóshoz, épp elég, hogy folyamatos stabil kapcsolatot jelent az ismerőseinkkel, vagy akár az egész világgal. A telefonunk időtöltésként is fontos szerepet tölt be a mindennapjainban. Régen talán még könyvet vagy újságot hordoztunk magunknál. Ma már viszont minden információ és szórakoztatási forma megtalálható a mobilunkon, vagy tabletünkön. Ezzel lehetőséget ad arra, hogy minden percünket lekössük, és sose unatkozzunk. Sokszor akár nem is függőségről van szó, hanem csak kíváncsiság és unalom egyvelegéről, akár a vonzó ingergazdaságról, vagy a kihagyástól való félelemről.
De miért félünk a kimaradástól? Annyira felgyorsult a világ az elmúlt években, hogy akár pár percnyi kihagyás is súlyos stresszt okoz pár embernél. A modern pszichológia még nevet is adott a jelenségnek: FOMO (Fear of missing out). Hiszen mi van ha épp akkor találják meg Selena Gomez bal cipőjébe való talpbetétet? Viszont nem a nagyvilágban történő dolgok megismerése a legfontosabb nekünk, hanem a barátok és családtagok magánélete.
Még ha nem is érdekel valakit Selena Gomez talpbetéte, akkor is megnyitja a közösségi médiát, hiszen érdekli, hogy a barátai hogy töltötték a hétvégét, vagy hogy miről beszél éppen az egész világ. Ezzel nincs is gond, hiszen ez csak egyfajta alkalmazkodás a legújabb divathoz: a digitalizációhoz. Ilyenkor viszont az emberek egy része belemerül pillanatok alatt a görgetésbe, videót néznek videó után, és csak fél órával később pislognak fel, hogy mi is történt.
Az emberek társas lények, még a digitális világban is, FOMO-val együtt. Néha viszont érdemes lerakni a telefont, és körülnézni, hogy a környezetünk hova fejlődött nélkülünk, amíg le voltunk foglalva olyan helyekkel és személyekkel, akik nem is voltak velünk. Ne maradjunk le a saját életünkről, miközben próbálunk nem lemaradni mindenki máséról.
(Képek: Pixabay)
