Bárki, aki hallott a Művészetek Völgyéről, az tisztában van annak jelentőségével a nyári fesztiválszezon művészeti sokszínűségének szempontjából. Idén is rengetegen tapasztalhatták meg, hogy Kapolcs esetében a méltató szavak nem csupán dicshimnuszként funkcionálnak, hanem valóban lefedik a valóságot.
Július 23-án, vasárnap délelőtt érkeztem meg a Kapolcsra, mikor még hátra volt a fesztivál nagyja. Túlzás lenne azt mondanom, hogy kevés ember volt, de visszalépésnek tűnt a tavaly látottakhoz képest. Ez az érzésem jócskán mérséklődött később, ahogy telt az idő, egyre többen lettek. Bár nem szép dolog a korai szkepticizmus, mentségemre szóljon, hogy még délelőtt önkéntesekkel szóba elegyedve megtudtam, ők is hasonlóan látják a dolgot. Igaz, megjegyezték, hogy a koncertek időpontja is nagyban meghatározza egy-egy fesztiválnap népszerűségét.
Eztán egy-két órát nézelődéssel, terepfelméréssel töltöttem. Szerencsémre nagyjából minden ugyanúgy fogadott, mint ahogy egy éve otthagytam a fesztivált. Kapolcs amellett, hogy ugyanolyan, mint tavaly, most sem unalmas.
Sétám során egy helyi fafaragóra figyeltem fel, aki „kapolcsi bácsik” arcmását készíti el. A település jeles polgárait ábrázoló faszobrok közül több ki is van állítva, míg a mester a legújabban dolgozik éppen.
-Mennyi idő, míg egy ilyen elkészül? – teszem fel naivan a kérdést.
-Nem tudom, nem mértem még az időt, ha holnap visszajön, talán meg tudom mondani.
Visszamenni már sajnos nem tudtam, hát megdicsértem munkáit, ő megköszönte, én pedig odébb álltam. Lehet, hogy szentimentálisan hangzik, de ebben a rövid beszélgetésben benne volt minden, amit Kapolcs jelent nekem. Amíg az ember itt van, nem az idő számít igazán, hanem a minőség, és a visszatérés is állandó elem, mind a fellépők, mind a látogatók részéről.
A fesztivál legnagyobb bája számomra pont a közönség sokszínűsége. Rengeteg volt a fiatal, de sok kisgyermekes családdal is találkoztam, néha még egy-egy idősebb ember is szembe jött.
A nap hátralevő részének nagyját a Kaláka Versudvarban töltöttem Lackfi János programjain. A költő immáron 13 éve tér vissza versműhelyi foglalkozásával. Megkérdeztem tőle, szerinte mi veszi rá az embereket arra, hogy évről-évre visszatérjenek.
„Kapolcs a Művészet Köztársasága. Nem húz ki mindenestül az életünkből, azokkal a gondokkal, örömökkel, tapasztalatokkal, fájdalmakkal jövünk ide, amik a mindennapokban jellemeznek bennünket. Viszont ettől a színpad-közönség viszonytól ezek kissé légiesebbé válnak, átalakulhatnak másfajta örömökké, ráismerésekké. A Művészetek Völgye valamiféle átlényegülést szolgáló közeg a világunkban, és erre nagyon is szükségünk van.”
A József Attila-díjas költő számára ezen túl a közösségélmény adja leginkább a fesztivál báját, valamint a természet közelsége
„Itt elő bújnak a pixelek mögül az emberek. Találkoznak, ismerkednek egymással.”
Érdemes is nekik, hiszen Kapolcs ilyenkor maga a megismételhetetlen nyári hangulat, művészettel és szórakozással fűszerezve.
Oláh Szabolcs
Oláh Szabolcs képei
