2025. július 18–27. között 34. alkalommal rendezték meg a Művészetek Völgyét, Magyarország egyedülálló összművészeti fesztiválját. Az eseménynek a Balaton-felvidék három faluja, Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend adott otthont, ahol a fesztiválozók tíz napon keresztül élvezhették a változatos programok, udvarok és koncertek adta “völgy” hangulatot. Én idén jártam itt először, és teljesen belopta magát a szívembe: nem csupán egy fesztivál volt, hanem egy külön világ, ahol tíz napon át megállt az idő, és minden csak a pillanatról szólt.
A Művészetek Völgye idén is hű maradt szellemiségéhez: zene, színház, irodalom és képzőművészet találkozási pontjaként teremtett különleges atmoszférát. A három település utcái és udvarai megteltek élettel: napközben kézműves vásárok és különböző programok vonzották a látogatókat, estére pedig a nagyszínpadok koncertjei biztosították a felejthetetlen pillanatokat.
Olyan neves fellépők adtak koncertet, mint a Quimby, Csaknekedkislány, 30Y, Carson Coma, Co Lee, Beton.Hofi vagy épp az Analog Balaton, akik zenéjükkel nap mint nap hatalmas tömeget vonzottak a színpadok elé. Ugyanitt a kora esti órákban a hazai alternatív zene feltörekvő előadói is lehetőséget kaptak, hogy megmutassák magukat: köztük lépett fel a kisbetűs ünnepnapok, a WAWY, a Máklikőr és a Hűvös.
A fesztivál nem csak éjszaka volt hangos, ugyanis a látogatókat napközben több, mint 3000 program várta. Mindenki találhatott magának való programot: irodalmi és színházi előadások, kézműves és interaktív foglalkozások, workshopok, kiállítások és gyermekprogramok váltogatták egymást egész nap, például a nagy népszerűségnek örvendő Zenélő busz. A Lőtér és a Közlekedési Múzeum közös udvarából induló retro Ikarus a három település között robogott körbe délutánonként, miközben változatos előadók, mint a Parno Graszt, a Fiúk, az aurevoir. vagy a Carson Coma játszottak a kis közönségeknek.
Nekem egyértelműen az Analóg Udvar lett a kedvencem, ahol különféle analóg fotós technikák kipróbálásával lehetett megismerkedni, többek között egy sörös dobozból építhetett kamerát az ember magának.
Az egyik legnépszerűbb praktikum a “Csigabusz” körjárat volt, ez szállította a völgylakókat a fesztivál három települése között – már ha persze felfért az ember a járatra. Ezen utazni nem egy hagyományos buszos élmény, hiszen a közösen mulatozó emberek miatt inkább hasonlított egy mozgó bulira, mint közlekedési eszközre.
Aki igazán át akarja élni a “Völgy életérzést”, az a kempingezést választja. A domboldalak sátrakkal tarkított képe elengedhetetlen részévé vált a Völgy látványának. A fesztivál két legismertebb kempinghelye a „Völgykemping” és a „Ferde Kemping”, ezek vonzották a legnagyobb látogatottságot a “völgylakók” körében.
A falvak utcáit kézműves árusok lepték el, ahol különböző ruháktól és kiegészítőktől kezdve szappanokig és kerámiákig mindent megtalál az ember. A hangulatról természetesen a gasztronómiai kínálat is gondoskodott – legyen szó fröccsről, kézműves sörről vagy a jellegzetes fesztiválkajákról, mindenki fogyaszthatta a kedvére valót.
Itt megfér egymás mellett a kisgyermekes család, a hajnalokon át bulizó fiatal, a művészetrajongó és a külföldi turista is, legyen szó visszatérő vagy új fesztiválozóról.
