Egy középiskolai kezdeményezésből indult, mára azonban nemzetközi fórumokat is megjárt, a piacra lépés előtt álló startup-projektté nőtte ki magát egy magyar fiatal környezeti innovációja. A fejlesztővel a kezdetekről, a londoni élményekről, a startupvilág kihívásairól és a fiatal kutatók előtt álló akadályokról beszélgettünk.
Hogyan kezdődött ez a kutatási projekt? Honnan jött az ötlet?
Az egész a középiskolámban, a TTIG Technikum építőipari tagozatán indult. Az egyik tanárunk kezdeményezésére létrejött egy környezetkutató csoport a környezetvédelmi szakon. Olyan projektalapú munkát szerettek volna biztosítani a diákoknak, amellyel a tanórákon túlmutató tapasztalatokat szerezhetnek. Az egyik feladathoz informatikust kerestek, én pedig örömmel vállalkoztam rá. Az első feladatom egy mérőeszköz elkészítése volt, és lényegében ebből nőtte ki magát a jelenlegi projektem, amellyel már a piacra lépést tervezem.
El tudod magyarázni pontosan, mi ez a termék, és hogyan működik?
Ez egy állópor-monitoring-hálózat, amelyet saját fejlesztésű, szabványos elemekből építettünk fel. A mögötte álló tudományos ismeretek határozzák meg, hogyan kell a műszereket megfelelően elhelyezni és működtetni. Az eszközök hálózatba kapcsolva folyamatos adatokat szolgáltatnak a levegő porterheléséről, emellett képesek a levegőben található veszélyes anyagok kimutatására és riasztások küldésére is. A rendszer egyrészt támogatja a megalapozott döntéshozatalt: ha például egy gyár környezetében problémát észlelünk, az adatok segíthetnek a szennyezés forrásának azonosításában. Másrészt hozzájárulhat ahhoz is, hogy az ipari létesítmények megfeleljenek az uniós környezetvédelmi előírásoknak, köztük az európai zöldmegállapodás (European Green Deal) célkitűzéseinek.
Mikor vált egyértelművé, hogy ez már túlmutat egy iskolai feladaton?
A fordulópontot a különböző szakmai versenyek, köztük az Országos Tudományos és Innovációs Olimpia (OTIO) hozták el. A zsűritől és a szakemberektől kapott visszajelzések folyamatosan formálták a projektet, és segítettek felmérni, hogy a koncepció a gyakorlatban is működőképes lehet-e.
Ennek a versenynek köszönhetően jutottál ki Londonba is. Milyen élményekkel gazdagodtál?
Nagyon tartalmas, kéthetes programon vehettem részt, amelyre 90 országból érkeztek diákok. Naponta három tudományos előadást hallgattunk meg, emellett a poszterkiállításon a saját projektünket is bemutathattuk. A szakmai programokon túl fantasztikus élmény volt ennyi különböző kultúrát megismerni és barátságokat kötni. Oxfordba és Cambridge-be is eljutottunk.
Lenyűgöző volt megtapasztalni azt a pezsgő egyetemi életet, amelyben az egész város a hallgatók köré szerveződik.
Jelenleg az Óbudai Egyetemen tanulsz mérnökinformatikusnak. Milyen terveid vannak a termékkel?
Mindenképpen szeretném végigvinni a projektet. Részben azért választottam az Óbudai Egyetemet, mert nagyon jó támogatást nyújt a hallgatói vállalkozásoknak, sőt saját kockázatitőke-alappal is rendelkezik. Jelenleg a Corvinus Egyetem Entrepreneurship Club (ECC) nevű szervezetének Founder Fellowship programjában veszek részt, amely egy hathetes startupprogram. A program során mentorok segítik a projekt fejlesztését, a folyamat végén pedig egy Demo Day keretében mutathatom be az ötletemet befektetőknek és inkubátorok képviselőinek.
Mi a termék hivatalos neve?
A tudományos versenyeken Komplex levegőminőség-elemző rendszer néven szerepelt. A piaci munkaneve jelenleg Asmosense, de ez még nem végleges, mert ezt a nevet már több helyen is használják.
Fiatal kutatóként szerinted mi a legnagyobb kihívás, amellyel ma szembesültök?
A kritika kezelése. Mind a tudományos, mind az üzleti világban komoly kihívásokkal kell szembenézni. Amíg valami csak egy aranyos diákprojekt, addig mindenki veregeti az ember vállát. Amikor azonban azt mondod a piaci szereplőknek, hogy az, amit jelenleg csinálnak, hiányos vagy nem megfelelő, máris ellenállásba ütközöl.
Meg kell tanulni elfogadni a negatív, de építő jellegű kritikát.
Három évvel ezelőtt a projektem még teljesen más irányba haladt. Az OTIO-n kapott észrevételeket beépítettem a rendszerbe, és pontosan ennek köszönhetően jutottam el idáig. Nem szabad megijedni vagy feladni, ha valaki megkérdőjelezi az ötletünket: a konstruktív visszajelzésekből kell építkeznünk.
