A bizonyos görbe mögött

Történelem órán tanítanak nekünk arról, mikor még a tudomány kezdeti fázisát élte, bontogatta a szárnyait és az emberek mind azt hitték: a Föld lapos. Arisztotelész volt anno az a híres görög tudós, aki bebizonyította, már pedig a Föld igenis gömbölyű. Pontosabban geoid. Szerintem mindenki emlékszik az árbocos kísérletre, amikor két hajó közelít egymáshoz, először egymás árbocainak csúcsát pillantják meg. 2019 februárjában viszont felkerült az a 2018-as dokumentum film, ami a mai napig rengeteg kérdést vet fel bennem. A Behind the Curve az Egyesült Államok laposföldhívő-közösségéről számol be. Igen. Létezik ilyen a 21.században.

Tudom, kissé felszaladt a szemöldököd soraimat olvasva. A dokumentumfilm minden perce teljes kételkedéssel hatott rám, egész testemen átívelő zavart éreztem magamban: Hogy lehet azt hinni, hogy a Föld lapos? Látták már az űrfelvételeket? Az asztronauták hazudnak? A NASA hazudik? Miért pont ebben vezetnének minket félre? Ilyen és ehhez hasonló kérdések ötlöttek fel bennem.

Mi nem egy forgó bolygón, sokkal inkább egy óriási planetáriumban vagy terráriumban vagyunk, ami akkora, hogy még soha senki nem tudta megfejteni

– kezdi Mark Sargent elméletével a dokumentumfilmet. Ő és még több ezer ember rúgja fel az emberiség több ezer éves kutatásait, képanyagait, bizonyítékait, csupán egy összeesküvés-elmélettel. Számukra a Föld nem egy gömbölyű bolygó, két végpontján a két jégsarokkal. Az ő modelljük egy tökéletesen lapos korong, melyet – Mark szavaival élve – Trónok harca stílusban vesz körbe a jég. A Nap és a Hold pedig csak fényforrásként kering fölötte.

Azért vagyunk megnyerőek, mert amíg a tudósok csak a matekot dobálják felénk, mi a tapasztalatainkra alapszunk

meséli Mark. A másfél órás dokumentumfilm egészen pozitívan próbálja bemutatni a laposföldhívők kultúráját, megmutatni, hogy ezek az emberek gondolkodók. Számomra Mark karaktere teljes hullámvölgy volt, egyszer egy teljesen értelmes, normális embert láttam, máskor pedig azt gondoltam: komolyan beszélsz? Azért gondolok ezekre az emberekre értelmes lényekként, mert sokan tényleg azok. Foglalkoznak egy témával, egy dologgal, amiben hisznek, meg akarják érteni, szinte self-educated tudósokká válnak, kísérleteznek, elméleteket gyártanak, beszélnek a témáról, hallatják a hangjukat.

És tényleg nem hírességekről vagy fizikusokról van itt szó, egyszerű emberekről, akik az igazságot akarják kideríteni. Vagy csak túl sok idejük van ilyeneken gondolkodni. De egyszerűen nem tudom elfogadni azt, hogy ezek az emberek csak így, egyik nap felkeltek és félrerúgták több százezer ember munkáját. Az összeesküvés-elméletek, miszerint a „kormány hazudik”, „a felvételek az űrből mind CGI kreációk” számomra hihetetlenek, már-már nevetségesek.

Videókat, podcasteket gyártanak, rendezvényeket szerveznek, Facebook-csoportok, weboldalak, dalok, versek és még rendszámtáblák is készülnek a témában. Ennek az amerikai közösségnek a feje – ha nem atyja – Mark Sargent, aki tényleg elkezdte hallatni a hangját, interjúkra járt, illetve rengeteg videót készített a lapos Föld teóriájáról és bizonyítékairól. És lám, hallgatóságra lelt. Odáig jutott a dolog, hogy 2017-ben megrendezték az első Nemzetközi Lapos Föld Konferenciát, amin ő is részt vett.

A dokumentumfilmben asztrofizikusok, fizikusok, asztronauták és pszichológusok is megszólalnak. Fejtegetik azt, vajon mi állhat a laposföldhívők gondolatai mögött. A film alatt néhányukon tisztán felismerhető volt számomra a pillanatnyi zavartság, a vegyes érzelmek, amelyeket én is éreztem. Az interjúk alatt szó esik az imposztor-szindrómáról, egy valós pszichológiai jelenségről, ami azt jelenti, hogy hiába sikeres valaki, hiába tud rengeteg dolgot egy adott témáról, meginog a magabiztossága, elbizonytalanodik saját magában, úgy érzi érdemtelen a dicsőségre.

Ennek másik véglete a Dunning-Kruger-hatás, mikor az egyén minél kevesebbet tud egy adott témáról, annál felsőbbrendűbbnek, jártasabbnak, magabiztosabbnak érzi magát a többi emberrel szemben, nehezen lehet megingatni, könnyen kreál összeesküvés-elméleteket és sziklaszilárdan kiáll mellettük. Legtöbbünk ilyennek látja a lapos Földhívőket. Szerintük a fizikusok sosem tudnak majd a lapos Föld pártjára állni, hiszen az oktatási rendszer uralja, irányítja ezeket az embereket, nem is beszélve arról, ha valaki ilyen ideológiával lépne nyilvánosságra (legyen az tanár vagy tudós), rögtön el lenne bocsátva pozíciójából.

A filmben amellett, hogy bemutatták Mark Sargent részét ebben a történetben és megtudtuk, milyenek is a laposföldhívők, végigkövethettünk egy kísérletet, amit a Viktória-csatornánál, Kaliforniában hajtottak végre. A 6 km széles területen 3 darab oszlopot állítottak fel, egymástól egyenlő távolságra. A kísérlet végrehajtásához egy 3000 miliwatt-os lézer játszott nagy szerepet, ennek sugarát irányították át a 3 oszlopon. Ha mindegyiken ugyanabban a magasságban megy keresztül a lézercsóva, akkor a Föld lapos. Ha pedig a középső oszlopon alacsonyabban megy át a sugár, a Földnek valóban van görbéje. Kíváncsian vártam az eredményt, bár elég szkeptikusan álltam az egészhez. Kísérletük a lézerrel fuccsba ment, mert mire a lézer elért a harmadik oszlopig, olyan nagy lett a sugara, hogy lehetetlen volt pontosan megállapítani milyen magasságban éri a harmadik oszlopot.

Viszont volt egy másik ötletük. Két, hungarocellből készült falat helyeztek el a terület egy-egy oldalán. A kísérlet alapkoncepciója az volt, hogyha valaki a terület egyik végéből átirányítja a kezében tartott lámpa csóváját a falakra vájt lyukakon, és a kamera, amin keresztül a szemközti oldalról figyeljük az eseményeket, mutatja a fényt, a Föld lapos. Amire számítottam, az utolsó fél percben bekövetkezett: a kísérlet elbukott. A férfi erre csak ennyit tudott mondani a felvételen: érdekes. Ezt a szót, ebben a kontextusban úgy hiszem sokszor akkor használjuk, ha tudjuk, hogy tévedtünk, de csak azért sem merjük bevallani. Emberi hiúság. Viszont ennek ellenére, az emberek sziklaszilárdan kiállnak a teória mellett még a mai napig. Becsülöm őket. Így hinni egy ilyen butaságban, hatalmas magabiztosságra és öntudatra vall.

(Vincze-Hajnal Blanka)