Boldog-boldogtalannal írt boldog és boldogtalan verseket

Idén júliusban harmincegyedik alkalommal rendezték meg a Művészetek Völgyét, melyen tizenkettedik alkalommal tette tiszteletét Lackfi János. A költő a fesztivál tíz napja alatt húsz-huszonhárom alkalommal lépett színpadra, valamint egy flashmob megszervezésében is részt vállalt. Lapunknak utolsó versműhelyi foglalkozása után nyilatkozott.

Már-már rutinosan jár a költő minden évben tíz napot eltölteni Kapolcsra. 2010-ben hívták meg először a rendezvényre, akkor egy beszélgetésen vett részt. Egy évvel később a Kaláka együttessel közösen hívta életre a Kaláka Versudvart, mely nagy hangsúlyt fektet a zene mellett a költészetre is.

A költőtől megtudhattam, hogy a versudvar sok esetben tekintett példaként egy francia fesztiválra. „Párizsban van egy Költészet vására nevű rendezvény, amelyet évről-évre megrendeznek, és igazi költészeti dühöngő. A dilettáns, a klasszikus, kiadók, zenészek, mindenki ott van. Motoszkálni kezdett bennünk az ötlet, hogy ezt valahogy haza kéne hozni, persze kicsit a saját képünkre formálva.”

A Kaláka Versudvar programkínálata meglehetősen sokrétű szokott lenni. A délelőtt mindig a gyerekeké, majd délután egy órakor veszi kezdetét Lackfi János Versműhelye, ahol több tucat ember együttesen vesz részt az aktuális mű megalkotásában – az egyik nap alkotásairól cikket is írtunk. A csöndes hallgatóságot is számolva, 100-150 ember is lehet egy ilyen foglalkozáson. A költő nálam sokkal stílusosabb módon így foglalta össze a versműhely tevékenységét:

„Boldog-boldogtalannal boldog és boldogtalan verseket írunk.”

Az udvar más programjain is nagy szerepe van egyébként az improvizációnak. A Kaláka színpadán több hazai író és zenész is megfordult már, köztük Varró Dániel, Szabó T. Anna és Lovasi András is. Az utolsó napon pedig hálaadó istentiszteletre is sort kerítenek, melyen három felekezet papjai és a szervezők szolgálnak. Az utolsó estét mindig a Kaláka zenekar kívánságkoncertje zárja.

Kétségtelenül a fesztivál egyik csúcspontja Lackfi János szempontjából a korábban emlegetett flashmob, melyet már több éve csinál, Harcsa Veronikával és énekműhelyével együttműködve.

„Én összegyűjtöm egy marékba azokat a műveket, amelyek éneklésre alkalmasak, és amelyeket itt a versműhelyben írtunk. Ezeket általában átviszem Veronika udvarába, ott megosztom velük, felolvasom és kiosztjuk a fénymásolatokat.”

Ezután kezdetét veszi a leadott költemények megzenésítése az énekműhelyben. A versműhely tagjai ezzel párhuzamosan dalokat kapnak, melyre szövegeket kell írniuk, általában 30-45 perc alatt. Az elmúlt években feldolgoztak már népdalokat, ugyanakkor az Imagine, a Don’t Worry, Be happy, valamint a Petróleum lámpa is kapott kapolcsi átírást. A művek elkészültét kővetően a két udvar tagjai kivonulnak az útra, „New York forgalma leáll”, az autósok dudálnak, és mindenki elénekli az elkészült dalokat.

A Művészetek Völgyének egyediségét kifejező módon Lackfi János egyszerre ajánlja a programot művészetek iránt érdeklődőknek, valamint a kortárs művészettől távolságot tartóknak is, hiszen itt meglehetősen baráti viszonyok között lehet találkozni vele. Nehéz vitatkozni viszont azzal, hogy a fesztivál tényleg minden résztvevő számára kellemes élmény lehet.

 

(Oláh Szabolcs)