Az emberi kapcsolatok alapja az őszinteség. Legyen szó barátságról, szerelmi vagy családi viszonyról, mindegyiknél elengedhetetlen az egyenesség. Mégis, a kegyes hazugságok napi szinten előfordulnak az életünkben, ha nem is vesszük észre az adott szituációban.
Mit is jelent?
A kegyes hazugság olyan apró hazugság, amiből a másiknak nem származik kára, emellett megóvja valamilyen kellemetlenségtől mindkét felet.
Kegyes hazugság, mint a mindennapok része
Egy tipikus példája ennek a jelenségnek, amikor valaki egy új ruhát vásárol, és bármennyire rosszul is áll az illetőnek, mégis csak nagyon kevesen vallanák ezt be neki.
Kicsit más megközelítés, ám ugyanilyen kegyes hazugságról beszélünk, ha egy baráti társaság egyik tagjára rátalál a szerelem és bemutatja az ismerősi körnek a párját. Ugye kicsit irreális az elképzelés, hogy a kedves cimborát lerángatva a rózsaszín ködből a „na milyen?“ kérdésre valaki egyből azt válaszolná, hogy „egyáltalán nem szimpatikus” vagy hasonló negatív megjegyzésekkel illetné?
Ilyen és hasonló helyzetek egészen gyakoriak. Ezek a szituációk sokszor elkerülhetők lennének, ha az adott fél nem tenné fel a kérdést: „mit gondolsz?“
Az esetek többségében ilyenkor úgy érezhetjük, hogy a kedves füllentés teljesen belefér és természetesen vannak helyzetek, amikor tényleg kikerülhetetlen, de biztosan helyes?
Még kutatják is
Alapvetően a tudomány két fajta hazugságot különít el: antiszociálist és proszociálist.
Az antiszociális hazugság esetén az egyén önmagát védi, kifejezetten káros a kapcsolatokra nézve, hiszen gyengíti a bizalmat.
A proszociális hazugság során azért hazudunk, hogy valakit vagy valakinek az érzelmeit védjük. Ez az esetek egy részében nem okoz problémát. Sőt, még a kötődést is erősítheti, mégis idővel eltávolodást okozhat, amennyiben a ferdítésekre fény derül.
Mire lehet jó megoldás?
A kegyes hazugsággal nem csak a másikat kíméljük meg, hanem saját magunkat is. Egy kellemetlen kérdésre (legyen szó akár csak egy ismerősünk által kedvelt tárgyról) igencsak nehéz őszintén válaszolni.
Az effajta kicsi ferdítések nem csak minket mentenek meg egy lehetséges konfrontációtól, de az adott illető jókedvét is fent tudjuk tartani, esetleg javítani lehet a hangulaton egy jól irányzott, bár őszintétlen dicsérettel. Mégis mi lehetne ezzel a probléma? Tesszük fel akár magunknak a kérdést.
Bár az egész jelenséget körbelengi, hogy mindennek csak a kedvesség az oka és a célja, mégsem feltétlenül hasznos.
A hazugságokat, bármennyire is csekélynek tekinthetőek, érdemes megjegyezni a későbbi kellemetlenségek elkerülésének érdekében. Ez sok energiát igényel és kötöttebbé teheti a beszélgetéseket.
Az őszinte ember megbízható. Persze meg kell tanulni a kommunikáció finomságait, hogy kellően kedvesen lehessen tálalni bármilyen tényt vagy véleményt, esetleg kitérő választ tudjunk adni.
Hosszútávon kifizetődő az igazmondás, hiszen önmagunk felvállalásában szintén segít, valamint a másik sem alkot valótlan képet rólunk. Ezzel el lehet kerülni a hosszú távú csalódásokat és könnyebb tartósabb, valódi kapcsolatokat kialakítani.
Vörös Rebeka F.
