Kosztyu György: Amióta ezzel foglalkozunk, a balesetben részvevők életkora egyre feljebb tolódik

A 42. DUE Médiatábor harmadik napjának délelőttjén bűn- és balesetmegelőzési programon vehettek részt a táborlakók. Kosztyu György százados érkezett hozzánk Balatonkenesére, előadásában rengeteg fontos dologra felhívta a fiatalok figyelmét. Az ott elhangzottak jelentősségéről nyílt lehetőségünk kérdezni őt egy rövid interjú keretében.

Miért fontos, hogy a szóban forgó témák, melyekről előadott nekünk szóba kerüljenek? Miért érdemes ebbe időt és energiát fektetni?

Megtalálta az egyik kedvenc témámat. Az én személyiségem úgy alakult, hogy ma már jobban szeretem elkerülni a bajt, mint utólag kezelni. Ez pedig minden szempontból előnyös. Nézzük először a gazdasági oldalát. Ha mindenki fejetlenül közlekedik, ahogy az 2001-ben a fehér könyvben le is lett írva, hogy mennyi baleset történt a hirtelen bejött nyugati autóknak és a közlekedési kultúra hiányosságának köszönhetően, az majdnem csődbe vitte az államot. Egy baleset nem csak annyiból áll, hogy kimegy a rendőr és rajzol, meghallgat, fényképez. Hanem rengeteg anyagi vonzata van, hiszen annak a rendőrnek lenne más munkája és nem kéne annyit túlóráznia. Emellett az egészségügy rengeteg kiadást kell elszenvedjen, hiszen azokat a baleseteket és problémákat melyeket az előadáson is mondtam hogy elkerülhetőek lennének, meg lehetne spórolni. Szerintem mindenképpen előremutató dolog, ha megelőzzük a bajt és nem kezeljük

Akkor kimondható, hogy ez mind az egészségügynek mind a rendőrségnek közös érdeke?

Igen, és még az államkasszának is.

És miben tudják mérni ennek a sikerességét? Nem az előadás ünnepeltségére gondolok, hanem a balesetmegelőzésre. Gondolom azért elég nehéz nyilvántartást vezetni, hogy aki egy vagy több ilyen előadáson részt vett, az kevésbé volt elszenvedője baleseteknek.

Ez is egy olyan kérdés, ami rávilágít arra, hogy jelenleg a mi világunk mindig a statisztikánál ragad meg. Sokszor ez a szemlélet van elöl, hiszen mérni akarunk és az alapján beszámolni. Én sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy az emberek beszélgessenek egymással. Az előadáson részvettek, legalább otthon, a családban beszéltek erről. Ez a minimum, de inkább jellemző az, hogy a barátoknak is elmesélik. Innentől kezdve megy az információ. Az, amit hall az ember, az automatikusan beépül a tudatába. És akkor minden bizonnyal ott fog motoszkálni a cselekedeteiben is. A számokkal kapcsolatban pedig, főként a diákokat érintik ezek az előadások, hiszen a fiatalokat jóval egyszerűbb összefogni. Nem könnyű egy gyárat például leállítani teljesen, hogy akkor ezt az előadást tessék meghallgatni. Viszont a diákoknál azt lehet mérni, hogy a balesetbe kerültek kor szerint hogy alakulnak. Amióta elkezdtünk ezzel foglalkozni, a balesetben részvevők életkora tolódik egyre feljebb. Tehát a fiatalok elmaradoznak ahhoz képest, amit a lélekszám indokolna.

Eszerint inkább az ösztönöket vagy a tudatosságot célozzák meg?

A tudatosság lassú. Az ösztönösség ha beépül és egy normává alakul, és ezt próbáljuk használni. Egyébként a média is ezt teszi, ha valamit eleget szajkóznak, akkor megjegyezzük. Ez nem újkeletű dolog, ezer éve is használták.

 

Szücs Márton Teofil