Karády Anna írónő könyveiben a történelem szinte új életre kel. Az olvasók örömmel merülhetnek el olyan múltbéli eseményekben, melyekről nem esett szó az iskolapadban töltött évek alatt. A füredi lány és a Zserbó rajongói ismét izgatottak lehetnek, hiszen várhatóan október 30-án megjelenik az utóbbi könyv második kötete is. Karády Annával beszélgettünk.
Hogyan kezdődött el az életében az írás?
Úgy kezdődött, ahogy mindenkinél, az olvasás szeretetével. Nem tudok kiemelni egy napot vagy egy pillanatot, ami elindította bennem azt, hogy írni akarok. Kamaszkoromban költöttem verseket, de meg sem fordult a fejemben egy regény gondolata. Mindig azt hittem, hogy az írók mások, egy külön világnak tartottam őket. Utólag viszont úgy érzem, hogy elkerülni sem lehetett volna.
Honnan meríti az inspirációt?
A természet a legnagyobb inspirációm. Szeretem az embereket figyelni, de a körülöttünk lévő teremtett világ számomra hatalmas csoda. Szerencsés vagyok Balatonfüreddel, mert közel vagyok a vízhez, van erdő, vannak dombok, így a környék is inspirálta az első regényemet. Olykor illatokat is felhasználok. Nem csak a parfümöket kedvelem; előfordult már, hogy megdörzsöltem egy rozmaringot és utána írtam le egy jelenetet.
Milyen környezetre van szüksége az alkotási folyamathoz?
Sokáig azt hittem, hogy csak az introvertált vagy az extrovertált kategória létezik. Ebben ma már nagyobb szabadságot adok magamnak. Nagyon jó társasági ember vagyok, ha kellő időt tölthetek magányban. Az írás is egyfajta magányos tevékenység. Sokan úgy képzelik, hogy kiülünk a napsütötte teraszra és megírjuk a könyvet. Ez a valóságban nem így működik. Nekem például szükségem van a csendre. Először szeretek füzetbe írni, fekete tollal. Mikor oda leírok egy mondatot, annak egészen más súlya van, mint mikor monitoron látom ugyanazt. Ezzel egyfajta önreflexiót gyakorlok.
Össze tudja hangolni a munkával és a magánélettel az írást?
Az egyensúlyra folyamatosan törekedni kell, és jó érzés, mikor sikerül elérni. Ez meglehetősen nehéz és folyamatos odafigyelést igényel. Régebben azt hittem, hogy az a fontos, hogy minden területen a lehető legjobb legyek. Ezt sikerült feloldanom magamban. Vannak időszakok, amikor az anyaság kerül előtérbe, máskor a jog. Szabadságot kell adni magunknak, mivel sokszor csak a fejünkben vannak korlátok. Az a kulcs, hogy elégedettek legyünk azzal, amire szánjuk az időnket.
A könyveinek tudatosan célja az oktató jelleg?
Ösztönösen kezdődött, ám mostanra tudatossá vált. Vannak olyan részei a történelemnek, ami számomra kimaradt vagy nem kapott akkora hangsúlyt, amikor tanultam. Igyekszem ezekről a titkokról fellebbenteni a fátylat. A füredi lány című kötet megírásakor ez még ösztönös cselekvés volt. A Zserbónál már éreztem, hogy Fiume vagy a haditengerészet kapcsán a magyar kötődés nem kapott kellő figyelmet. Egy romantikus regény jó és használható erre a célra is.
Melyik könyve áll önhöz a legközelebb?
Nem szeretem, mikor a könyveket az emberek a gyerekükhöz hasonlítják, mert fel sem érhetnek ahhoz az érzéshez, amit a szülő-gyermek kapcsolat jelent. Ám a módját illetően van hasonlóság: ahogyan egy anya a gyermekei között, úgy az író a könyvei között sem tud különbséget tenni, egyformán szereti őket. A Zserbónál már rutinosabb és magabiztosabb voltam a kéziratgondozásban. A füredi lány viszont egy örök első. Ez az időszak egyszerre volt egy ihletett állapot, és tanultam magát az írástechnikát is.
Almássy Anna karaktere mennyire azonosul az ön valódi személyiségével?
Mindenki abból adhat, amije van. Bizonyos szempontból benne vagyok Almássy Anna karakterében, de egy író nem csak a főszereplőben található meg. A mellékszereplők vagy a férfi főhős is rajta keresztül szólal meg. Almássy Anna sokkal bátrabb nálam. A szakmai azonosság onnan eredt, hogy a régész vagy a történész túl direkt lett volna, viszont, ha egy jogászt választok főhősnek, akkor neki is lesz fogalma például arról, hogy a tizennyolcadik században Mária Terézia volt az uralkodó. Mindezen túl valahol mindegyik karakteremben felfedezhető vagyok. Ha a Zserbót vesszük figyelembe, akkor Blanka kisasszonyban is jelen vannak a saját vonásaim, de egyik sem én vagyok. Ez egy komplexebb folyamat, azonban az író az összes könyvébe beleírja magát valamilyen módon.
A Zserbó helyszíneihez milyen személyes kötődései vannak?
Szeretek olyan dolgokról írni, amiket megtapasztaltam, láttam és ismerek. Érdekesség, hogy Balatonfüred testvérvárosa Opatija, így a két település között szoros a kapcsolat. Emlékszem, először öt éves koromban láttam a tengert Görögországban, sosem fogom elfelejteni. Aztán tizenéves koromban a szüleimmel Horvátországba utaztunk, és az általános turistacélpontokat látogattuk meg. Később, mikor végeztem az egyetemen és már én vezettem, az első külföldi utam Opatija felé tartott a barátaimmal. Mikor elkezdtem a regényt, eszembe jutott, hogy valójában mennyi idő alatt íródik egy könyv. Tizenöt évvel ezelőtt megfertőződtem az Isztriával és mindig azt éreztem, hogy vissza szeretnék jönni ide. Kezdtem azzal, hogy a barátokkal jöttem, most meg már a családommal. Balatoni lány vagyok, nagyon szeretem a Balatont, de a tenger igazi kikapcsolódás számomra. Az utóbbi időben bejártam Fiume belvárosát, főleg a könyvemben szereplő harmadik magyar korszak épületeit, helyszíneit.
A Zserbó folytatásában mire számíthatnak az olvasók?
A Zserbó második kötete A háború tengerén alcímet kapta. Ez már sejteti, hogy a boldog békeidőknek vége szakad. Igyekszem úgy bemutatni ezt az úgynevezett aranykort, hogy hiteles legyen: azokat is meglepte a háború kitörése, akik ebben az időszakban éltek. Az akkori embereknek nem voltak olyan fogalmaik, mint most nekünk. Ebben a korszakban ezt az eseményt Nagy Háborúnak hívták és nem tudták, hogy egy leköszönő szép világ utolsó napjait élik. Ez a hangulat belengi a Zserbó kettőt. Az összes történetemből látszódik, hogy aki az adott korszakban él, az ugyanúgy lesz szerelmes, lesznek fájdalmak és veszteségek. A történelmi körítés változik, de az emberek és az emberi motivációk ugyanazok. A regény fontos eleme a Zenta hadihajó sorsa, mely legénységének bátor helytállásáról tengerészeti hadiinduló is született.
(Vörös Rebeka F.)
