Macaronnal színes a világ

Macaron… Kicsi, színes, vidám, édes. A cukrászok számára állandó kihívás, a pénztárcánknak szinte tabu, mégis bolondulunk ezért az apró süteményért, amit sokan csak „egy falatnyi mennyországként” emlegetnek. Mi is valójában a macaron és hogy ért el ekkora sikert egy ilyen apró sütemény?

A kérdésre röviden választ adva a macaron nem más, mint tojásfehérje, liszt, cukor, no és persze az elengedhetetlen ételszínezék, azonban ha mélyebbre ásunk, láthatjuk, hogy a szinte már kultuszjelenségnek számító sütemény ennél sokkal több. A tökéletes macaron elkészítéséhez egyszerre van szükség kristály- és porcukorra, grammra pontosan lemért és pihentetett tojásfehérjére, kifejezetten mandulalisztre (esetleg őrölt mandulára) és rengeteg türelemre, hogy saját sütőnket kiismerve pontosan eltaláljuk azt az ideális sütési hőmérsékletet, ahol már egy tizedfoknyi eltérés is befolyásolhatja a végeredményt. A kitartó munka eredménye ugyanakkor kifizetődik: megannyi színes, enyhén ropogós burok alatt található puha belső, amit általában egy lekváros vagy krémes réteg tapaszt össze.

Bár a sütemények a XXI. században lettek igazán népszerűek, a macaron történelme egészen a reneszánszig nyúlik vissza – Szíriában leltek rá az első macaronhoz hasonlító receptekre, állítólag az országban található mandulának köszönhetően. Később, egy pár száz éves receptkönyv szerint VIII. Henrik egy lakással jutalmazta egyik szeretőjét, amiért megismertette vele az akkor még mandulás felfújtként emlegetett süteményt, majd 1552-ben Rabelais, francia író publikált először a „kis és kerek mandulás süteményről”. Az igazi „francia macaron” születését 1790-re datálják – ami meglepő módon csak 1993-ban ért New York városába –, illetve Pierre Hermé ötlete alapján 2005 óta rendezik meg a párizsi „Jour du Macaront”, azaz a Macaron Napját. New York városa 2010-ben csatlakozott a mozgalomhoz, melynek lényege, hogy március 20-án a résztvevő cukrászdákban egy-egy ingyen macaronnal várják a betérő vendégeket, cserébe egy kisebb adományt remélve a gyűjtődobozokba, amit jótékony célra fordítanak.

(Zsila Hajnalka, Közgazdász, Budapesti Corvinus Egyetem)