Madársziget, Szűz Mária háza, elveszett görög város?

Madársziget, Szűz Mária háza, elveszett görög város?

Törökország

Augusztus és szeptember között volt szerencsém bejárni Törökország nyugati részét, és felfedezni az ország természeti és kulturális kincseit. Az utam 2 és fél hétig tartott, és ezalatt 4 helyet látogattam meg. Közte volt Kuşadası, Ephesus, Cesme és Izmir.

A repülőgépem Izmirben landolt, de innen az utam egyenesen a nagyjából 60 km-re fekvő Kuşadası-ba vezetett, avagy a Madárszigetre, ami egy nagy üdülőváros Törökország Égei-tenger partján. A nevével ellentétben nem egy szigetről van szó, mivel ha megnézzük a térképet, nem választja el víz Törökország partjaitól. A Kuşadası név a török kuş (madár) és ada (sziget) szavakból származik, mivel a város madárfej alakú a tenger felől nézve.

Hogyan láttam turistaként?

A földrajzi és történelmi rövid bevezető után ugorjunk a kulturális részére, avagy hogyan láttam utazóként a helyet.

Odavoltam a mediterrán hangulatáért, az égei tenger környékére jellemző rózsaszín virág borította utcáiért, a törökök vendégszeretetéért, na és a fagyijukért!

Előfordulhat, hogy láttál már olyan videót, ahol a „gyanútlan” turista szeretne egy fagylaltot, de az árus nem adja olyan könnyen, és a tölcsérrel különféle trükköket mutat be. Ez velem is megtörtént, és imádtam!

De kíváncsi voltam, mitől marad fenn a fagyi, ha fejjel lefelé fordítják. A titok a masztika, ami eredetileg a pisztáciafa gyantájából készülő, gumiszerű anyag. A törökök fagyiba, kávéba, süteménybe teszik, de készítenek belőle rágógumit is. Íze elsőre kellemetlen, de a fagyit legalább csodálatosan nyúlóssá varázsolja.

Gasztronómiai kitérő

Ha már a török konyha, érdemes megkóstolnunk a helyi specialitásokat is, persze ha van hozzá gyomrunk! Számomra meglepően finom volt a pacal leves, ami alapja a marhagyomor. A joghurtos, citrommal savanyított leves remek egy forró nyári napon. Egy másik kedvelt ételük a sült bél, ami úgy készül, mint a gyros hús, nyárson, fűszerezve. Azonban ezt már nekem se vette be a gyomrom.

A hely tengeri fekvéséből adódóan rengeteg halat lehet enni, sült hal és szendvics formájában.

Az édességeket sem szabad elhanyagolnunk, hiszen a törökök nagyon édesszájúak, így cukorból nem szenvedtem hiányt a nyaralás alatt.

A baklava itthon is a kedvenceim közé tartozik, de Törökországban ettem életem legjobbját! Ettem még künefét, ami cérnametélt megsütve, cukormázzal leöntve, a tetején egy kis vajjal, de kipróbáltam a bombát (tömény csokoládéval töltött tésztaféle), török brownie-t, és a Budapeşte szeletet, ami egy gyümölcsös, krémes sütemény. Igen, a mi Budapestünk, és egy magyar cukrász után kapta a nevét, aki megalkotta a receptjét és Budapestről származott.

Tea, amit nem illik elutasítani

A török sorozatokban mindig mindenki teázik, és ez a valóságban sincs másképp. Bárhova betértem, étterembe, vagy vendégségbe mentem, teával vagy kávéval kínáltak, amit illett elfogadnom. A török teáról azt érdemes tudni, hogy igen erősre főzik, bár mint később megtudtam, szólnom kellett volna, hogy én „világosan”, vagyis gyengén kérem. És persze a vendégszeretet azt diktálta, ha megittam, rögtön hozták az utánpótlást.

Nem mindennapi élmények

Ha külföldön járok, igyekszem a valós arcát megismerni a helynek. Így történhetett meg, hogy a tengerpart helyett szívesebben jártam a kikötőt és a halpiacot, vagy látogattam el a helyi szőnyegkészítőhöz, ahol megtanultam, hogyan készül a szőnyeg.

Amikor először betértem a boltba, csak egy bámészkodó voltam, az a tipikus: semmit-nem-fogok-venni fajta. Ámulva néztem a falon lógó – mint később kiderült – kézzel készült darabokat. A boltban az eladóval hamar szóba elegyedtünk, aki felinvitált minket az emeletre, ahol a bemutató terem volt. Büszkén mesélte, hogy az itt látható szőnyegeket mind ő készíti, és az Egyesült Államokból, meg Dubaiból érkeznek hozzá a vásárlók. Később azt is megtudtuk, hogy tízéves kora óta tanulja a szakmát, amiben immár 40 éve dolgozik. A barátságos hölgy, Daria átvitt minket a műhelybe, ahol megmutatta, hogyan készül el egy-egy darab, és én is kipróbálhattam magam a szövésben. Merthogy szálanként készülnek, átlagban 2 év alatt. Itt tartózkodásom alatt többször meglátogattuk őt a boltban, sokat beszélgettünk, és még egy fotó is készült rólunk.

Ephesus, Mária ház

Kuşadası-tól nem messze található Ephesus (magyarosan Efeszosz), ami egy görög polisz volt, Ionia legfontosabb központja. A helyet 1954-ben kezdték el feltárni a britek és az osztrákok, ami azóta is zajlik, hiszen mindig találnak valami újat. A város egy hatalmas pusztában terül el, ami nyáron különösen forró, így az idelátogatóknak érdemes kalapot és sok vizet magukkal vinniük, mivel a túra 4 órás. De megéri!

Olyan csodáknak lehetünk tanúi, mint Ephesus ikonikus épülete, Celsus könyvtára, 1 században épült lakóházak, Hadrianus temploma, egy színház és vásárcsarnok, meg rengeteg faragott kőszobor.

De nem messze található Szűz Mária háza is, keresztények és muszlimok kedvelt zarándokhelye. A hagyomány szerint Szűz Mária Krisztus halála után i. sz. 37-től i. sz. 48-ig ebben a házban élt. Egyesek szerint pedig Ephesusban temették el.

Szintén néhány kilométerre a romvárostól állt a János evangelista sírja fölé emelt bazilika is, de napjainkra az épületből csak néhány oszlop és falrészlet maradt meg.

Çeşme – a Török Riviéra

Egyik utolsó állomásom Çeşme városa volt, amit a török Riviéraként is emlegetnek, mivel igen népszerű turistaközpont. A hely korábban halászváros volt, ám gyönyörű tengerpartja miatt hamar a gazdagok üdülőhelyévé vált.

Çesme jelenleg az izmiriek és isztanbuliak pazar nyaralókörzete, a városiak előszeretettel keresik itt az Égei-tenger simogató kék vizét, ahol sok a strand, a szerényebb és luxuskivitelű üdülők, hotelek és panziók sora. Ugyan található egy vár is, mint nevezetesség, de nem erről híres a hely.

Itt az időm nagy részét a tengerparton, „beach” klubokban töltöttem, de ellátogattam a helyi Chanel utcába is, ahol hamisítványok tömkelege tárult elém. Volt ott hamis Gucci, Chanel öv, cipő, táska, persze még így is borsos áron.

A helyi bazárt sem hagyhattam ki, ahol a török kézműves termékektől a hamis világmárkákig minden megtalálható volt.

Izmir – igazi metropolisz

Nyaralásom utolsó 2 napját Izmir városában töltöttem, ahol végre ellátogattam egy olyan bazárba, amit a filmekben láttam gyerekként. Ha azt mondom, hogy „mindent is” lehetett kapni, nem túlzok. Természetesen a hamisítványokat áruló standokból itt sem szenvedtem hiányt, de találkoztam élő állatokkal kereskedő árussal, esküvői ruhaszalonokkal, fűszeressel, ószeressel, vallási kegytárgy bolttal, sőt még egy mecset is állt a piac közepén. Valahogy így élt a bazár képzeletemben.

A város számomra zsúfolt volt, mondhatni kaotikus, ugyanis Törökországban közlekedési szabályok léteznek, de senki nem tartja be őket:

Honnan tudod, hogy valaki turista?

Gyalogosként a járdán, autóval az úton közlekedik.

És ez nem vicc.

Összefoglalva, sok helyen jártam már a világban, de úgy érzem, életem legjobb 2 és fél hetét töltöttem az országban, sok újat tanultam, új dolgokat próbáltam ki, de még nem láttam eleget, így ú biztosan visszalátogatok Törökországba.

(Bihari Bernadett Luca)

Oszd meg a Facebook-on!

Események

Social

9,071RajongóTetszik
1,023KövetőKövetés
237FeliratkozóFeliratkozás

Legyél DUE-tag!

Egyre több kedvezményt kapnak a Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesületének tagjai. A DUE sajtóigazolványa kinyitja a kapukat a diákújságírók előtt, legyen szó interjúról, vagy egy kiállítás meglátogatásáról.

Tagság hosszabbítás

Nálunk mindig október 31-én ér véget a DUE-év, és ezzel lejár a DUE-tagság érvényessége. Figyelj rá, hogy ne szakadjon meg a tagságod, és mielőbb...

Ne dőlj be!

Madársziget, Szűz Mária háza, elveszett görög város?

Oszd meg a Facebook-on!

Madársziget, Szűz Mária háza, elveszett görög város?

Oszd meg a Facebook-on!

X