Motiválatlannak érzed magad? Akárhogy próbálkozol az önelfogadás elsajátításával, úgy érzed, folyton akadályokba ütközöl? Céltalannak látod az életed? Hogyan függ össze az ehhez hasonló problémákkal a Maslow-piramis, és egyáltalán mi az? Hogyan segíthetünk magunkon?
Mint ahogy a népszerű videójátékban, a Simsben is látjuk, úgy a való életben is vannak alapvető szükségleteink, amiket ki kell elégítenünk ahhoz, hogy olyan életet éljünk, amilyet szeretnénk, amit ideálisnak találunk. Ilyen dolgok például a táplálkozás, az anyagcsere és az alvás. Ezek olyan fiziológiai szükségletek, amelyek nélkül képtelenség élni. A rangsorban a higiénia követi ezeket, majd később a szórakozás és a szociális igények. Karaktereink vágyaik beteljesítésével elismerésre tehetnek szert, így haladva az önmegvalósítás felé, ami fő céljuk beteljesülését jelenti. A képernyőn keresztül nézve valamiért mindez olyan egyszerűnek tűnik, míg a valós világban rengetegen vannak, akik ennek az öt lépcsőjű piramisnak még a harmadik fokáig sem képesek eljutni.
Abraham Maslow amerikai pszichológus alkotta meg azt a szükséglethierarchiát, aminek első négy szintjén találhatóak a hiány alapú, alapvető, ösztönös szükségletek. Ezek közül legfontosabbak az előbb már említett fiziológiai igények, hiszen a piramis alapját képezik. Végül is légzés, táplálkozás és alvás nélkül tehetetlenek vagyunk. Ennek ellenére rengetegen vannak, akik munkájuk hevében alig, vagy egyáltalán nem esznek, mégis remekül dolgoznak. Vagy gondoljunk csak az éhségsztrájkokra, a szerzetesek életmódjára. Ezek az esetek bizonyítják, hogy nem muszáj egy lépcsőfokon belül minden szükségletnek teljesülnie ahhoz, hogy valaki tovább léphessen a következő szintre.
A második legfontosabb számunkra a biztonság, melynek változatos formái nélkül rengeteg stressz érne minket mindennapi életünk során. Ide tartozik az egészség és a vagyon védelme, hogy legyen hol laknunk, és az is, hogy az igazságszolgáltatás megvédjen minket a bűnözéstől. Ezeknek a szükségletnek leginkább a kiszámíthatatlan jövőre való tervezéssel tehetünk eleget. Egy lakás vagy egészségügyi biztosítás megkötése sokaknak okoz megnyugvást, növeli a fizikai biztonságot. Talán ezért is van az, hogy néhányan, akik élhetetlen, bántalmazó környezetben kell éljenek, azok nehezebben építenek ki társas kapcsolatokat. Az anyagi javak hiánya magával vonzza a szégyen érzését, nehezebben nyitunk mások felé.
A harmadik lépcsőfok a szociális, társas szükséglet. A valahová tartozásban a legfontosabb, hogy szeressenek minket, hiszen barátaink és családunk nélkül mindannyian magányosak vagyunk. Virginia Satir pszichológus szerint napi négy ölelésre van szüksége az embernek a túléléshez, bár ehhez képest rengetegen vannak, aki már hónapok óta egyet sem kaptak. Az érintés ilyen fajta hiánya könnyen szorongáshoz, majd depresszióhoz vezethet. (Miután elolvastad ezt a cikket, ölelj meg valakit!)
A közösségi élet magával vonzza a kérdést, hogy vajon mi milyen szerepet töltünk be egy-egy nagyobb csoportban. Mindenkinek szüksége van arra, hogy elismerjék, tiszteljék és megbecsüljék, de a hasonló megerősítés a tizenévesek számára a legfontosabb, hiszen ebben a korban alakul ki az önbecsülésük.
(Erdélyi Bíborka)
