A reklámok, akciók varázslatos világa mögött komoly jogi háttér is áll. Hasznos tudnunk, hogy miknek dőlünk be néha, milyen többlettartalmak állnak egy-egy jó fogáson túl. Erről beszélgettünk Siklósi Máté fogyasztóvédelmi szakértővel.
Mi számít megtévesztő reklámnak?
A megtévesztés nem csak reklám lehet, mert nem kell ahhoz egy gazdasági reklám, hogy megtévesszünk valakit. Például az is annak számít, ha a honlapunkon közzéteszünk egy megtévesztő állítást (például azt állítjuk, hogy nálunk kapható a legolcsóbb laptop, miközben ezt nem tudjuk igazolni), hogy az értékesítéskor egy manipulált információval bírjunk rá valakit arra, hogy szerződjön. Ez nem feltétlenül reklám, de megtévesztés.
Miket lehet tenni ez ellen?
A megtévesztésnek 2008 óta van a magyar jogban egy erős jogszabályi háttere. Ez az úgynevezett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról szóló törvény, ami azt mondja ki, hogy egy kereskedelmi gyakorlat nem lehet tisztességtelen, azaz nem lehet megtévesztő és nem helyezhet pszichés nyomást a vásárlóra. Tehát csak korrektül, csak visszafogottan és normális emberi kommunikációnak megfelelően kerülhet sor az értékesítésekre – például egy terméken az árcímke legyen valós tartalommal, láthatóan kihelyezve. Ha az olvashatatlanul kicsi, vagy félreérthetően ár vagy szöveg van rajta, az egyszerűen tisztességtelen, megtévesztő lesz.
Tehát ennek van egy jogi háttere.
Igen. A jogszabályi háttér úgy néz ki, hogy az számít megtévesztőnek, amikor valaki tudáshiányból vagy direkt tisztességtelenül, tehát a normális hétköznapi erkölcsöt nem figyelembe véve nyújt egy olyan információt a fogyasztónak, természetes személynek, amely őt megtévesztve ráveszi egy adott üzleti döntés meghozatalára. Például, amikor ki van írva egy termékre, hogy húszezer helyett ma csak kétezer forint, miközben igazából nemcsak ma kerül ennyibe, és sosem adták el húszezerért. Ez nem képzettségi kérdés, hanem egyértelműen a józan erkölcsöt figyelmen kívül hagyó átverés. A fogyasztó elcsábul a hatalmas és a kizárólag ma érvényesíthető akció miatt, meghozza a döntést: megveszi az olcsónak gondolt árut.
Egy másik példa, amikor valaki kiírja, hogy a boltja 8-tól 20-ig van nyitva, és feltünteti, hogy panaszokat és minőségkifogásokat csak déltől kettőig fogad. A jogszabályok alapján a panasztétel alapvető jog, és egy vállalkozás kifejezetten rosszhiszeműen jár el az ügyfelekkel szemben, amennyiben a teljes nyitvatartási idejéből csak egy nagyon-nagyon kicsi szegmensben teszi lehetővé a panaszok vagy a minőségi kifogások nyújtását, ezzel korlátozza a panasztételi jogát.
Ezzel megsért egy jogszabályt, és ha jól értem, meg is téveszti a vásárlót.
Míg a jogszabály egy alapvetően minden körre kiterjedő panaszkezelési lehetőséget ír elő, a bolttulajdonos ezt felülírva korlátozza és befolyásolja a fogyasztó jogait, hiszen így el kell döntenie, hogy déltől kettőig tud-e panaszt tenni vagy sem. És ha déltől kettőig nem ér rá, akkor nem fog panaszt tenni. Tehát a nyomást gyakorolva érik el, hogy ne tegyen panaszt – ne hozza meg a panasztétellel kapcsolatos ügyleti döntését. A tájékoztatás pedig ellentmond a panasztétel jogi alapelveivel.
Harmadik példa, amikor egy cég rosszul ismeri a jogszabályokat. Minden egyes webshop esetében 14 napos elállási jog áll fenn. Ezt ismerjük, megvesszük a virágládát, a telefont és a ruházati terméket, és ha nem tetszik, 14 nap múlva visszavihetjük. Hogyha ezt egy üzlet tájékozatlanságból vagy szándékosan úgy gondolja, hogy „hát azért ez felháborító”, és azt mondja, hogy a nála vásárolt termékeket csak két napig lehet visszahozni – ezt kiírja, így tájékoztatja a fogyasztókat – akkor ez megint csak egy megtévesztés, és egy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat. A szakmai gondosság elvét sérti meg, vagyis nem ismeri kellőképpen jól a jogszabályokat, és ezáltal a fogyasztók egy részét megtéveszti abban, hogy most élhetnek-e az elállási jogukkal vagy sem.
A vállalkozások gyakran állítanak saját magukról valótlan dolgokat. Ezzel mi a helyzet?
Ilyen például, amikor egy cég azt állítja magáról, hogy ő a legnagyobb vagy ő volt a legelső ezen a piacon, ő a piacvezető vagy kizárólag ő értékesíti az adott terméket. A hatóságok úgy járnak el ilyenkor, hogy egy bizonyítási eljárásra kötelezik az érintettet. Ha belegondolunk, bizonyítani azt, hogy egy terméket csak én árulok, nem olyan könnyű. Csak akkor lehet közzétenni ezt az állítást, amennyiben igazolni tudja, hogy ténylegesen, mindenre kiterjedően, kivétel nélkül igaz.
A cégekkel szembeni piacelsőségi vagy piacvezetői állítások azért megtévesztőek az esetek nagy többségében – ha megnézzük, ma már nagyon kevés cég van, aki reklámban ilyen állításokat tesz közzé –, mert az, hogy valaki mondjuk 2019-ben a legnagyobb árbevétellel rendelkezett egy adott piacon, az még nem jelenti azt, hogy ő a legnagyobb 2020-ban és 2021-ben is.
Figyelemfelkeltő neveket használnak? A green passing-nél is hasonló történik.
Igen, például egészen kis cégek, krónikus betegséggel rendelkező emberek számára, így például rákbetegeknek, mozgásszervi betegséggel bíróknak, jellemzően idős korban fellépő természetes problémákra adott termékeket árulnak, és ezeket megtévesztő állításokkal adják el. Ilyenek például, amikor gyógyhatású termékként árulnak egy olyan árut, ami jellemzően inkább vitamin vagy nyomelem, a hétköznapi egészséges élethez szükséges. Termékeket nem lehet gyógyhatású tulajdonsággal reklámozni, hogyha a gyógyhatást klinikai kísérletekkel nem tudjuk bebizonyítani. „Csodaszer a térdfájdalmakra”, „ettől elmúlik a fejfájás”, „az alacsony vérnyomás biztos eszköze” – ezeket az állításokat csak akkor írhatjuk ki, ha klinikai kísérletekkel igazoljuk azok valódiságát.
Egy másik kategória a fogyás, fogyasztószerek, diéták köre. Ezen fogyasztószerek hatásosságát ugyanakkor klinikai kísérlettel szintén nagyon ritkán tudják alátámasztani.
A harmadik nagyobb csoport a zöld termékek köre, a bio, az öko vagy bármilyen szempontból zöld hátterű termékek. Rengeteg állítást látunk, amely ezeket a termékeket zöldnek, bionak, ökonak címkézi. Ezek levédett kifejezések, csak akkor lehet használni, hogyha megfelelő minősítéssel támasztja alá a gyártó a termék „bio” vagy „öko” eredetét. Magyarországon, ha jól tudom, a minősítések nagyon nagy százalékát a Biokontroll Kft. nézi, tehát az ő pecsétjét vagy egy hasonló cég pecsétjét kell, hogy lássuk a terméken ahhoz, hogy biztosak lehessünk benne, hogy ez tényleg egy öko- vagy biotermék. A megtévesztések ez a része az úgynevezett zöld termékek köre, ezt az angol green washing kifejezést magyarul zöldre mosásként ismerjük. Azt gondolom, hogy beszédes, megpróbálunk mindent zöldre mosni, hátha a fogyasztók hajlandóak ezért több pénzt áldozni.
(Saád Anna, Hegyi Vivien)
A rovatot a Fogyasztóvédelemért Felelős Minisztérium támogatta.
