Balázs Géza: “Életem egyik legnagyobb élménye: a DUE”

Balázs Géza: “Életem egyik legnagyobb élménye: a DUE”

A DUE egyik alapítóatyja, Dr. Balázs Géza a mai napig nem vette le kezét az egyesületről annak ellenére, hogy jelenleg elsősorban nyelvészettel, néprajzkutatással foglalkozik, egyetemen tanít. Ő az, aki a DUE nagykönyvének minden oldalát ismeri, így nem volt nehéz számára nosztalgikus hangulatú kérdésekre válaszolni.

“Amikor elindultunk, közösséget szerettem volna teremteni” – írta a DUE Almanachban. Mit jelentett akkor a közösség fogalma és mit jelent most?

Ugyanazt. Közösség nélkül nincs működő társadalom. Az 1980-as években nagy érdeklődést váltott ki Hankiss Elemér Közösségek válsága és hiánya című írása. A problémát akkor a szocializmus hibájának tekintettük. A rendszerváltásnál azután szabadon alakulhattak közösségek. És most azt tapasztalom, Tóth Árpádot idézve: „jaj, az út lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát, S köztünk a roppant, jeges űr lakik!” De én nem csüggedek. Adyval szólva: „S ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni, Volt egy szent szándékunk: gyönyörűket írni”. A közösségekért és persze a barátságokért naponta kell tenni valamit.

“Amikor elindultunk, tudtam, hogy nem lehet örökké csinálni, időben át kell adni” – olvashatjuk szintén az Almanachban. A 30 év alatt sok ember megfordult a DUE-ban, az egyesületet még mindig szemmel tartó alapítók feladatköre is megváltozott. Hogy élte/éli meg Ön a generációváltást? Csorbítja-e az idő a DUE eredeti eszmei koncepcióját?

Az első tíz évben én vezettem a táborokat, majd átadtam. Majd átadtam a csoportvezetést. Tudatosan figyeltük a bekapcsolódókat, az arra érdemeseknek igyekeztünk feladatot adni. Fokozatosan egyre hátrább léptem. Örömmel tapasztalom, hogy mögöttem már legalább 5-6 „kis” generációnyi DUE-s van. Az pedig tény, hogy a média minden területén vannak tanítványaink. Szeretném, ha tanítványaim továbbvinnék az elképzeléseinket – nevezhetjük ezt eszmeiségnek is.

Milyen változáson mentek keresztül a tábori produktumok? Mi befolyásolja azok minőségét? Mely táborban alkottak olyat, ami emlékezetes maradt Önnek?

Nagyon magasra tettük a mércét. Az első táborokban irodalmi lapok és rádióművészeti műsorok és valódi közszolgálati műsorok készültek. Sajnos, ahogy visszaszorul az értékközpontú média, úgy szorul vissza a táborokban az efféle munka, merthogy már nincs rá se minta, se szükség. De értelmiségiként nem mondhatok le a „kiművelt emberfőkről”, a tudásról, a tudás által szerezhető örömről. Azokat a tábori alkotásokat szeretem, amelyek közelebb hozzák az emberhez a másik embert (portréműsor), segítenek megérteni valamit a világból (szociográfikus írás), vagy diákjaink kreativitását mutatják (hangfantázia, képmontázs).

Bizonyára nem volt minden felhőtlen a táborokban. Volt nagyobb botrány vagy összetűzés az évek során?

A táborok és a DUE szervezői, vezetői nagyon különböző habitusú emberek. Ezért nagyon sokszor volt köztünk nézeteltérés, vita. A legnagyobb tapasztalat számomra az, hogy ezeken szinte mindig bölcsen fölül tudtunk emelkedni. Társadalmi szinten is példamutatónak tartom azt, hogy a legkülönbözőbb beállítódású emberek egy közös célért önzetlenül együtt tudnak működni. Valamikor 2005 táján, az egyik táborban hajnali négykor fölébresztettek. Akkor valóban történt valami, amiről azt gondoltam, hogy ekkor véget ér a DUE. De a bölcsesség felülemelkedett a hisztérián.

Volt olyan év, melyben a tábor különlegesebb volt, kilógott a sorból?

Köztudott rólam, hogy 1982-től az összes tábor helyét fel tudom sorolni. Valamiféle egyéni időszámítás ez. Hosszú ideig a táborokat jelzőkkel láttam el: hangjátékok tábora, szerelmek tábora stb. Nagyon szeretem a lakiteleki, mezőberényi és balatonfenyvesi táborokat. De, ahogy távolodom, már homályosodik az emlékezetem.

Melyek a legészrevehetőbb különbségek az első táborok és az elmúlt pár év táborai között?

Technológiai, társadalmi, lélektani különbségek vannak. Ezek hatására újfajta társadalom és ember formálódik. Ezt a táborok jellege, teljesítménye is mutatja. Szomorúan veszem tudomásul, hogy az elődeim és az általam fontosnak tartott értékek iránt (kutatás, olvasás, hagyománytisztelet, nemzeti kultúra, anyanyelv, valódi társadalmi együttműködés) csökken az érdeklődés. Szeretném, ha ezzel kapcsolatos gondolataim a DUE-sok körében is figyelmet keltenének; hiszen az én életem egyik legnagyobb élménye, közössége: a DUE.

(Novák Henrietta)

Oszd meg a Facebook-on!

Események

Social

9,071RajongóTetszik
661KövetőKövetés
237FeliratkozóFeliratkozás

Legyél DUE-tag!

Egyre több kedvezményt kapnak a Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesületének tagjai. A DUE sajtóigazolványa kinyitja a kapukat a diákújságírók előtt, legyen szó interjúról, vagy egy kiállítás meglátogatásáról.

Tagság hosszabbítás

Nálunk mindig október 31-én ér véget a DUE-év, és ezzel lejár a DUE-tagság érvényessége. Figyelj rá, hogy ne szakadjon meg a tagságod, és mielőbb...

Ne dőlj be!

X