2019-ben volt 30 éves a DUE. Mi pedig ebből a nem mindennapi apropóból interjúkat készítettünk régi DUE-tagokkal, akiknek sokat köszönhetünk. Elsőként a korábban magát újságíróként és rádiósként kipróbáló, ma kommunikációs szakemberként dolgozó Ganzler Orsit faggattuk régi emlékeiről, arról, hogy mit adott neki az egyesület, és hogy hol tart az élete most.
–HOGYAN TALÁLT RÁD A DUE?
Egy osztálytársnőm révén, akivel együtt csináltuk a diákújságot a gimnáziumban. Ő már ott volt egy korábbi nyári DUE-táborban, belelkesített engem is, és együtt mentünk el 1994-ben. Úgy éreztem, egy igazán nekem való közegre leltem, kibontakozhattam. A lelkesedésemet bizonyítja, hogy a következő évben már csoportvezetőnek hívtak.
-MI VOLT AZ ELSŐ MEGHATÁROZÓ ÉLMÉNYED A TÁBORBAN?
Szakmailag az, amikor csináltunk egy reggeli rádióműsort, amiben én voltam a műsorvezető. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk, hogy színvonalas volt, és én is jó munkát végeztem benne. Szayly Józsi is odajött hozzám külön, hogy van tehetségem ehhez, akár a Magyar Rádióban is dolgozhatnék. Akkor azt hittem, hogy majd biztosan hívnak, ha kellek, aztán idővel rá kellett jönnöm, hogy nekem kell a lehetőségek után mennem.
-SZÜLETTEK KÉSŐBBI BARÁTSÁGOK, MUNKAKAPCSOLATOK A DUE RÉVÉN?
Persze. Sok barátot szereztem, hosszú évekre meghatározták ezek a kapcsolatok az életemet. Van olyan, akivel a mai napig tartjuk a kapcsolatot, és együtt is dolgozunk, dolgoztunk. Például Kruzslicz Dáviddal, Végh Zsófival, Kiss Gáborral.
–MI AZ A TÁBORI EMLÉK, AMI MA IS MEGMOSOLYOGTAT?
1995-ben Mezőberényben Kruzslicz Dáviddal, Kiss Gáborral és Horváth Tamással csináltunk egy rádióműsort. Az volt a tervünk, hogy megtréfáljuk a táborozókat. Komolyan indult az adás, de ahogy haladtunk előre, egyre több furcsasággal, vicces elemmel álltunk elő. Álhíreket mondtunk be, például azt, hogy ingyenes a büfében a csoki és a Traubi. Az esetről beszámoltunk élő tudósításban, például, hogy micsoda sor áll a büfé előtt. Egy másik kedves emlék, amikor 1996-ban Szanazugban kitaláltuk Csákovics Lajossal, hogy szeretnénk felénekelni egy duettet a Macskák című musicalből. De mivel általában foglalt volt a stúdió, csak hajnalban tudtuk felvenni a produkciónkat. Évekkel később a Facebookon felidéződött ez az emlék, és a szanazugi hangmérnökünk, Kiss Gábor felajánlotta, hogy nála a stúdióban újra nekifuthatunk a felvételnek, úgyhogy megismételtük a duettet.
-MILYEN KÉSZSÉGEKET ADOTT A DUE, AMIK HASZNOSNAK BIZONYULTAK A KÉSŐBBI KARRIEREDBEN?
A kéthetes tábor nagy élmény volt, rengeteget adott. Mégsem úgy fogalmaznék, hogy ott tanultam meg konkrét készségeket, hanem úgy, hogy volt bennem valami, aminek nem is voltam tudatában, és a tábor segített hozzá, hogy kibontakozzak. Előtte is érzékelhettem, hogy nincsen problémám a kommunikációval, de hogy érdemes lenne rádióznom, az a táborban derült ki.
-MIT GONDOLSZ, MILYEN KILÁTÁSAI VANNAK MA EGY TEHETSÉGES, FIATAL ÚJSÁGÍRÓNAK A MÉDIA VILÁGÁBAN?
Ha valóban tehetséges, talpraesett, és van egy támogató környezete, jó eséllyel el fog tudni helyezkedni, és szép karriert csinálhat. A digitális világ térnyerése miatt új lehetőségek is nyíltak, ma már nemcsak a tévében vagy rádióban lehet hasznát venni a kamera vagy mikrofon előtti magabiztosságnak, hanem a YouTube csatornák vagy a Podcastok készítésekor is.
-MI AZ A MOTIVÁCIÓ, AMI MEGTART TÉGED EZEN A PÁLYÁN?
Mindig az volt a legfőbb mozgatórugóm, hogy adhassak másoknak, hogy csináljunk valami jót, ami másokat informál és gazdagít. Ez motivál akkor is, ha a blogomat vezetem, vagy ha írok a Szeretlek Magyarország portálra egy-egy cikket.
-MIT TUDSZ TANÁCSOLNI AZ EGYESÜLET FIATAL TAGJAINAK?
Lehet, hogy most még nem is gondoljátok, hogy mennyi mindent adhat egy tábor, vagy hogy milyen hasznos lehet a közösség tagjának lenni, de később, mind a szakmai, mind a magánéletben fontos lesz majd az, amit itt kaptok. Nagyon sok felszínes kapcsolat van a világban, úgyhogy becsüljétek meg az igaz barátságokat, az alkotó közösségeket, szánjatok rájuk időt és energiát, mert érdemes.
(Pap Rebeka)
