A DUE táborok sokunk számára egy meghatározó élmény az életünkben, hiszen komoly szakmai tanácsok, folyamatos fejlődés és kibontakozás mellett mindannyian egy családra is leltünk ott. Sütő Grétit én is ott ismertem meg, és vele beszélgettem az első kiállításáról és annak rejtelmeiről, menetéről! A kiállítás a Rólu(n)k szól címet kapta, és Gréti portréképei köré épült a fotósorozat. A tárlat januárig lesz megtekinthető Pécsett, a Csinos Presszóban, természetesen a járványügyi intézkedéseket helyesen betartva!
Mióta fotózol, Gréti?
2014 óta foglalkozom komolyabban a fotózással, és 2015-ben kaptam meg az első fényképezőgépemet a családomtól. Akkor kezdtem a Vizuális Nevelésért Alapítvány szakkörére járni, ahol tehetséggondozás folyik, tehát műteremben is van lehetőségünk bármikor fényképezni. Lehetőségünk van különböző programokra is kijárni, fotózni; ez volt az, ami elindított az úton.
Egy fotós iskolát is elvégeztél a közelmúltban, igaz? Mi volt a legjobb dolog amit ott kaptál?
Egy OKJ-s fotóst képzést végeztem el, amivel fotográfus és fotótermék-kereskedő képesítést kaptam. Szerintem nagyon jó képzés volt, végig vettük a fontosabb fotózásokkal kapcsolatos dolgokat. Nagyon jó volt, hogy olyan tematikára volt felépítve az egész, hogy végig mentünk egészen a portréfotózástól kezdve a tárgyfotózásig, mindenen, így mindenből tanultam egy kicsit. A legjobb dolog, amit ott kaptam, hogy az eddigi tudásomat most szakmailag is felfrissítették, és alátámasztották.
Tegyük fel, hogy van egy olyan fogalom, hogy ez olyan „Grétis kép lett!”. Szerinted mi jellemzi a Te fotózási stílusodat?
A kiállítással kapcsolatban jöttem rá arra, hogy nincs még meg a saját stílusom, vagy ha meg is van, akkor az még nagyon szerteágazó, és próbálom ezeket a szálakat még összefogni. Próbálom visszaadni azt, amit ténylegesen látok, azt a fajta képi világot, de jelenleg ez még folyamatban van. A stílusom mindig változik és feltörekvő fotósoknak is azt tudom javasolni, hogy járjanak ki rendezvényekre, fotózzanak rengeteget a természetben, vagy akár a barátokkal együtt. Csak úgy lehet fejlődni, ha rengeteget próbálkozol, és mindenféle újdonságot, amit látsz, azt kipróbálod, tanácsokat fogadsz el ezáltal saját magadat is jobban megismered.
Kinek vagy minek az indíttatásával jött létre a kiállítás?
A kiállításra Vizuális Nevelésért Alapítvány által adódott lehetőségem. Van egy junior galériánk, így minden évben van lehetőség két kiállításra. Egy ősszel, ami januárig látogatható, és egy pedig tavasszal ami egész nyáron. (Ha nincs vírushelyzet akkor több kiállítás is bele szokott férni, csak most le kellett redukálni ennek a számát). A kiállítást Kálecz Rudolfnak, Körvélyesi Lászlónak, és Odrobina Tamás tanár uraknak köszönhetem!
Mik inspirálták a kiállításon látható képeid? Mások a képeid célját úgy írták le, hogy a lényege, hogy „modellek kétdimenziós képeiből egy valóságos egyéniségre asszociáljon a szemlélő” ezt egy kicsit kifejtenéd nekem?
Ezt a tanárom fogalmazta meg rólam, ő az, aki inspirált, és segített. Előző válaszomra tudok reflektálni, igyekszem azt megragadni, amit én is látok. Olyan környezetbe helyezni el a modellt, illetve olyan fényeket beállításokat alkalmazni, ami nem idegen tőle, tehát passzol a személyiségéhez.
Mennyi idő alatt készültek el a tárlatra a fotók?
Az elmúlt évből válogattam össze ezeket a portrékat, mert eredetileg az volt a terv, hogy egy konkrétabb, és jobban kidolgozott portrésorozatot fogok kiállítani csak ugye a járványügyi helyzet miatt ez nem teljesen tudott létrejönni, szóval maradt az elmúlt év.
Volt esetleg egy nehezebb része a munkafolyamatban, amit másképp csinálnál, és tanultál belőle?
Sok dolog nem az elképzelésem szerint alakult. Volt olyan modell, akit visszahívtam mert az utómunka közben jöttem rá, hogy ezt a képet mégsem így képzeltem el, és nem passzol a háttér, vagy a világítás. De lényegében ezekből is tanultam, és tudom, hogy legközelebb hogyan csináljam másképp, és így is sikerült összehozni egy szuper kiállítást!
(Barna Vivien)
(Fotók: Sütő Gréta, Miskolczi Milán)
