Fiola Attila: Ha azt mondanák, hogy álljak be a kapuba, akkor azt is megtenném

Fiola Attila: Ha azt mondanák, hogy álljak be a kapuba, akkor azt is megtenném

A magyar labdarúgó-válogatott és MOL Fehérvár FC alapembere, a 32 éves Fiola Attila gyerekkorától kezdve elszánt maximalizmussal állt a focihoz. A 2016-os EB első mérkőzésén sérülést szenvedett, tavaly nyáron viszont kárpótolta az élet a franciák ellen lőtt góljával – az alázatos védő mégis inkább a csapat érdekeit tartja szem előtt mindig.

Több interjúdat visszaolvasva feltűnt, hogy gyakran hivatkozol a 2000-es UEFA-kupa döntőre. Tényleg ennek az eseménynek hatására döntötted el, hogy labdarúgó leszel, vagy ebben van azért egy kis költői túlzás?

Az első focihoz kapcsolódó emlékem a 2000-es Európa Bajnokság, illetve az általad is említett Arsenal-Galatasaray mérkőzés. Ott kezdtem igazán labdarúgást nézni és követni, mert addig nem kötött le. Lejártam a szülőfalumba, Dunakömlődre focizgatni a barátaimmal, de ez csak hobbi volt. Szerencsém volt, hogy félév után felfigyeltek rám és elvittek Paksra. Valahogy így kezdődött a foci iránti szerelmem.

Gellei Imre és Kis Károly volt a legmeghatározóbb személy a karriered során?

Igen, mert ha nincsenek ők, akkor ki tudja, hogyan alakul a pályafutásom. Imre bánál kerültem be a felnőttcsapatba, nála kezdtem el játszania az NB1-ben. Félév után jött a váltás és „Kiskarcsi” a helyére, onnantól kezdve kerültem hátra védőnek. Sokat köszönhetek nekik.

Velük a tinédzser éveid során találkoztál. Ez egy nagyon fontos és szenzitív időszak az ember életében. Hogyan próbáltak meg téged terelgetni a pályán kívül?

Imre báról tudni kell, hogy ő pedagógus is. Nagyon sokszor volt olyan, hogy edzés előtt vagy után olvasni kellett. Próbálta egyengetni a fiatal játékosok útját. Nekem ez sokat segített. Arra, hogy az ember mit csinál a szabadidejében, arra nem volt ráhatása és rátekintése. Én az a személyiség voltam, aki igyekezett mindent a futballnak áldozni.

A Paks játékosa voltál, amikor először behívtak a válogatottba. Mennyire izgultál, mikor beálltál Feröer-szigetek ellen?

Azt tudni kell, hogy Egervári Sándortól kaptam meg az első meghívómat. Sajnos akkor, 22 évesen nem sikerült bemutatkoznom. Pintér Attilánál pedig sérüléssel bajlódtam, mert akkoriban műtöttek a térdem. Utána jött a váltás Dárdai Pál személyében, aki Feröer-szigetek ellen félidőben szólt, hogy be fogok állni. Igazából sok időm nem volt, hogy gondolkozzak, mivel azonnal melegítenem kellett. Próbáltam ellátni azokat a feladatokat, amiket kértek tőlem. Örülök, hogy ez sikerült, és a mai napig tagja lehetek a nemzeti együttesnek.

Benned nagy bizonyítási vágy van, nem?

Bennem mindig az volt. Ha valamit csinálok, azt maximálisan teszem. Ha játszok valaki ellen, bármit, akár pingpongot vagy kosárlabdát, mindig nyerni akarok. Már kiskoromban is maximalista voltam. Örülök, hogy a szüleim így neveltek. Mindig szeretem volna érzékeltetni, hogy képes vagyok elérni a céljaimat – feljutni az NB1-be, ott megmaradni, a válogatottba meghívót kapni.

Említetted, hogy maximalista voltál már gyermekkorodban is. Ez miben nyilvánult meg?

Abban, hogy már ott is a focinak szenteltem mindent. Ha szakadt az ég, ha esett a hó, akkor is mentem edzésre. Volt, hogy hőemelkedéssel is elmentem. Ráadásul nekünk Dunakömlődről nehezebb volt bejárni mindennap Paksra, mert a szüleim nem tehették meg, hogy legyen autónk. Emiatt busszal jártam. Volt, hogy iskola után haza se mentem, hanem egyből edzésre. Ez sok áldozattal járt, de hál’ Istennek, mindent úgy csináltam, ahogy kellett.

Még a 2016-os EB-re való kiutazás előtt nyilatkoztad a következőt: „Ha kell, Cristiano Ronaldot is leradírozom a pályáról”. Azon gondolkodtam, hogy aki ennyire elszántan áll neki az életnek, az nem roppan össze lelkileg, miután a torna első mérkőzésén lesérül?

Nem olyan sérülés volt, ami lelkileg is megviselt volna. Sajnos azon az Ausztria elleni mérkőzésen kifordult a bokám egy ütközéses, becsúszás után. Ott belementem egy olyan szituációba, amibe nem biztos, hogy bele kellett volna. Így Ronaldo ellen nem volt sanszom játszani.

Mennyi ideig tartott a teljes felépülésed? Túlzás lenne azt állítani, hogy ez alapvetően hatott a karrieredre?

Az év szeptember elején játszottam újból tétmérkőzést, úgyhogy akkor még fájt. Azt a bokasérülést megközelítőleg még három évig éreztem. Azóta is bandázzsal játszom, ennélfogva maradandó sérülés volt.

A pályafutásomat alapvetően befolyásolta. Azon a nyáron eredetileg külföldre szeretem volna igazolni, de ez a sérülés miatt nem jött össze. A klubváltás után kerültem a Videotonhoz.

Tavaly kárpótolt az élet a franciák ellen rúgott gólod során. Egy év távlatából mekkora jelentősége van egy ilyen találatnak egy focista-karrierben?

Teszem a dolgom, csinálom azt, amit kérnek tőlem. Ha azt mondanák, hogy álljak be a kapuba, akkor azt is megtenném. Az edző számol velem, ahol tudok segítek a csapatnak. Én mindig az ő érdeküket tettem előbbre. Soha nem voltam egyéni sikerekben gondolkozó játékos. Örülök, hogy betaláltam Franciaország ellen, de annak még jobban, hogy a válogatott jól teljesített. Egy év távlatából jó visszagondolni ezekre az emlékekre. Lesz mit mesélni a kisfiamnak, illetve az unokáimnak.

A válogatottban mennyire tartod magad vezető személyiségnek?

Van szavam a csapaton belül, ha kikérik a véleményem, akkor elmondom. Én is elég régóta, tíz éve vagyok a keretben – ebből nyolc éve játszom is –, emiatt, mint régi motorost, jobban tisztelnek. Én viszont azt gondolom, hogy nem vagyok egy Szalai Ádám. Ő egy nagy vezetői karakter és egyéniség. Én annak nem mondanám magam. Inkább próbálok a háttérben dolgozni, csinálni a feladataimat, mint egy szorgos kis hangya. Ha esetleg arra kerül a szó, hogy valakivel beszélni kell külön, azt természetesen szívesen megteszem.

Legközelebb tavasszal fogtok tétmérkőzést játszani Bulgária és Montenegró ellen. Mit gondolsz, mik a reális elvárások a csoporton belül, úgy, hogy kívülről kikiáltottak titeket a csoport esélyesének?

Nyilván lehetett volna nehezebb csoport a mienk, de könnyűnek sem nevezném. Azt gondolom, hogy küzdős mérkőzéseink lesznek. Remélem, sikerül azt a formát átmenteni, amit az elmúlt időszakban mutatott a gárda. Bízom abban, hogy jól fogunk teljesíteni a selejtező sorozatban, és kijutunk az EB-re. Addig lesz még két felkészülési mérkőzés Luxemburg és Görögország ellen. Azokat megpróbáljuk sikeresen lehozni, aztán majd készülünk a márciusi megmérettetésekre.

(Németh Máté)

Oszd meg a Facebook-on!

Események

Social

9,071RajongóTetszik
1,090KövetőKövetés
237FeliratkozóFeliratkozás

Legyél DUE-tag!

Egyre több kedvezményt kapnak a Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesületének tagjai. A DUE sajtóigazolványa kinyitja a kapukat a diákújságírók előtt, legyen szó interjúról, vagy egy kiállítás meglátogatásáról.

Tagság hosszabbítás

Nálunk mindig október 31-én ér véget a DUE-év, és ezzel lejár a DUE-tagság érvényessége. Figyelj rá, hogy ne szakadjon meg a tagságod, és mielőbb...

Ne dőlj be!

Fiola Attila: Ha azt mondanák, hogy álljak be a kapuba, akkor azt is megtenném

Oszd meg a Facebook-on!

Fiola Attila: Ha azt mondanák, hogy álljak be a kapuba, akkor azt is megtenném

Oszd meg a Facebook-on!

X