Ezerarcú és ezerféleképpen értelmezhető, szerethető fogalmak a sport és a művészet. Ha ezerfelé nem is, százfelé biztosan bonthatjuk őket, hiszen számos sportág és művészeti ág jött létre, mindegyik másért szép és szórakoztató. Különös, hogy ugyanabban a sportágban, ahogy a művészetben is, két különböző ember akár egymástól eltérő utakon is talál számára tetsző jelenséget.
A művészet bizonyos fokig áthatja a sportot, esetleg a sport is egy művészeti ágnak tekinthető? A sikerét egyaránt a közönség méltatja és dönti el, a több szemet gyönyörködtető versenyzők több sikert érnek el a nézőnél, bár nem mindig a legszebb a legeredményesebb. Vajon szépnek is kell lennie? Művészinek vagy eredményesnek? Melyik a fontosabb? Szeressük a sportolót azért, amit mutat, vagy tiszteljük azért, amit elért?
Különböző sportágak különböző válaszokkal szolgálnak a nézőnek. Bizonyos játékok és versenyek kéz a kézben járnak a művészettel. A műkorcsolya, tánc vagy a szinkronúszás például eredményeiben is megjeleníti a művészetet. A bírók pontozásában szerepet játszik a bemutatott elemek szépségének értéke, kivitelezésének pontossága. 
Az ilyen sportágak bemutatói, versenyei általában két részből állnak. A versenyző vagy versenyzők számára vannak kötelező elemek. Cél, hogy ezt minél pontosabban és fegyelmezettebben sikerüljön végrehajtani, ez ér több pontot a bírálás során. Funkciójuk az, hogy az összehasonlítás az eredmény és a néző szempontjából is egyszerűbb legyen. Hiszen eldönthető és látható, hogy ki csinálja jobban, ha ugyanazokat az elemeket kell beépíteniük a gyakorlatba. Azonban ha mindenki ugyanazt mutatná be, kiveszne a kreativitás, amely a művészet egyik, hanem a legfontosabb alappillére. Ezért van a másik rész, a szabad program. A sportoló vagy sportolók szabad kezet kapnak egy bizonyos pontig és saját maguk állíthatják össze gyakorlatsorukat. A néző itt már ízlés szerint válogatja meg ki vagy mi szimpatikus neki.
Más sportágak nem pontozzák, ismerik el külön a minél szebb kivitelezést, legalábbis az eredményben ez nem jelenik meg. Ennek ellenére mégis vannak, akiket művészként emleget a sportáguk, ez lehet akár egy edző is. Ez viszont nem hozza magával egyenesen az eredményességet. Viszont szeretetet a szurkolók többségétől minden bizonnyal igen. Vannak már-már egyértelmű virtuózok, de valójában mindig minden vélemény szubjektív, ahogy ez a művészetre is igaz. Van, ami mindenképp több szemet gyönyörködtet, de mást nem biztos hogy éppen ez foglalkoztat.
A teniszt figyelembe véve itt van előttünk két zseni. Roger Federert minden bizonnyal több ember tartja a tenisz ,,művészének”, mint Novak Djokovicot. Megszámlálhatatlan nagy pillanatot láthattunk tőlük, megkerülhetetlen alakjai a sportáguknak. Federer talán elegánsabban játszott, Djokovic talán az eredményesebb. Melyik a jobb? A néző ítéli meg. Szeressük Federert azért, amit mutatott, vagy tiszteljük Djokovicot azért, amit elért? A tenisz különböző elemei is megvizsgálhatók, hiszen van, akinek egy eszméletlenül erős tenyeres nyeri el a tetszését, másnak egy tűpontos nyesés fonákkal. Gyorsaság vagy erő?
Csapatsportokra vándorolva a kézilabda egyéneket nézve is talán ezt a kérdést szegezi nekünk. A szubjektivitás itt is előjön. Hiszen az adott posztokon is egymástól különböző játékosok lehetnek klasszisok.
A szépségért és a kreativitásért az irányító a felelős, a támadásoknál ő diktál. Petar Nenadic és Chema Rodriguez a Veszprém jelenlegi és volt irányítója áll szemben egymással. Előbbi rengeteget lő, talán nem is klasszikus értelemben vett irányító, hiszen az előkészítést sokszor magának teszi meg, hogy aztán lőhessen, ezekből nagyon sok gól születik. 
Chema ezzel szemben mindig előkészít társainak, az ő munkája is gólokat hozott, csak éppen jórészt a csapattársai lőtték. Nenadic az erősebb és eredményesebb góllövés terén, Chema jobb előkészítő és általa több gól született. Szeressük Chema önzetlen és hasznos játékát vagy tiszteljük Nenadicot, amiért ennyi gólt lő irányítóként?
A kézilabda is nagyon széles skálán lehet szép, egyeseket egy 100 km/h-s bomba gyönyörködtet, másokat egy szélső által elcunderezett labda kápráztat el.
A sporthierarchia csúcsán a foci áll, (írtunk róla az alábbi cikkben), amely virtuózokban szintén bővelkedik. A 21. század legvitatottabb futballkérdése, hogy Messi vagy Ronaldo jobb? Ronaldo több gólt képes szerezni, a csodákat viszont Messi viszi véghez a pályán. Ronaldo az eredményesebb talán, hiszen BL- címből például több van neki, több csapatban termelt eszméletlen mennyiségű találatot.
Ezzel szemben Leo Messi a végletekig hűséges volt a Barcelonához, valamint általa a csapat is mindig jobb volt. Melyik ér többet? Szeressük Messit és a tehetségéből fakadó varázslatot, amit a pályára visz, vagy tiszteljük az eredményeket, amelyeket Ronaldo kőkemény munkával elért?
Tradicionálisan a dél-amerikai labdarúgók a foci művészei. A brazil vagy argentin csapatok több látványosságot igyekeznek a játéktérre vinni. De minden országnak és futballkultúrának megvannak és megvoltak a saját ,,nagy előadói”. Franciaországnak Zinédine Zidane, Olaszországnak Andrea Pirlo, Spanyolországnak pedig Xavi testesítette meg ezt. Kreativitás, pontosság, elegancia. Ők művészek, de nem mindenkinek ez jelenti a művészetet. Sergio Ramos szerelései durvaságuk ellenére is (vagy éppen azért) magas pontszámot kap az ezt kedvelő nézőktől.
Mi nevezhető művészetnek edzőként a futballban? Labdát birtokolni és azzal kontrollálni a mérkőzést, vagy labda nélkül tenni ugyanezt? Pep Guardiola vagy Antonio Conte?
Az összes kérdésre ugyanaz a válasz. Ahogy a művészetekben is, a sportban is szubjektív a szép. A néző ízlése szerint ítélődik meg attól, hogy mi nyűgözi le.
De hol jelenik meg a sportban a művészet? Ahol észrevesszük benne.
(Szücs Márton Teofil)
