Mi volt előbb? A nyolcadik kerület, vagy az indiánok? Gauder Áronnal visszatértünk gyökereihez, hogy megmutassuk milyen rögös út vezetett legújabb filmjéhez, a Kojot négy életéhez.
Mikor kezdtél el filmekkel foglalkozni?
Egész korán, még általános iskolás koromban. Akkor még csak filmkamerám volt, szuper 8-as, amit karácsonyra kaptam. Három perces filmkazettáim voltak, amiket úgy töltöttem fel animációs kisfilmekkel, hogy csináltam egy csomó rajzot, amiket lefotóztam. Kicsit macerás volt. Később apámtól kaptam egy videókamerát, amivel kísértetfilmet forgattunk a szomszéd elhagyatott házban.
Hogyhogy a Nyócker mégiscsak a nyolcadik kerületben játszódik?
Amikor tizenkettedikes voltam, összeismerkedtem egy sráccal, Novák Erikkel, aki a nyolcadikban lakott. Ő találta ki, hogy csinálhatnánk erről egy filmet. Leírta a karaktereket, de ő élőszereplőset akart, én pedig rajzfilmes vagyok, viszont miután lerajzoltam őket, rájött, hogy jobb is így. Egyrészt, mert akkor nem annyira konkrétak az ábrázolások, másrészről pedig így tudtuk megoldani. Rengeteget jártunk a nyolcadik kerületbe a helyszínt fotózni, néhány embert is megkértünk arra, hogy modellt álljon nekünk. Szinte ingyen csináltuk. Majd sikerült először 8 milliós, majd később 100 milliós pályázatot nyernünk hozzá. Ez persze rajzfilmre egyáltalán nem sok, de mi végülis örültünk, hogy megkaptuk.
A film stílusa is nagyon jellegzetes, milyen volt kísérletezni a 3D animációval?
Akkoriban a 3D animáció újdonságnak számított, de én értettem hozzá. Ahhoz, hogy kézzel megrajzoljuk a filmet, viszont nem volt meg se a tapasztalatunk, se a stábunk. Így hát 3D-ben úgy mozgattuk a karaktereket, mintha papírkivágások lennének. Igazi „sufni tuning” volt, hogy olcsón és gyorsan tudjunk haladni, hiszen másfél év alatt kellett megcsinálni. Ez nagyon „low budgetnek” számított, de akkor jött be a South Park, ami bebizonyította, hogy nem muszáj nagyon jó látványt csinálni, ha vannak jó karakterek, bármi működhet.
A komédián túl milyen üzenete van a filmnek?
Sok animációs film és sorozat gyerekeknek és családoknak szól, ezért tetszett meg nekünk a South Parkban az, hogy aktuális konkrét témákkal foglalkozik, kicsit politikai, kicsit káromkodós. A stílusán kívül leginkább az tetszett meg nekünk, hogy nem egy fiktív világban játszódik, hanem a valóságban. Mi magunkról akartunk beszélni, arról, ami itt van. Annyi a furcsa karakter, ráadásul akkoriban gyrososok nyíltak és a kínaiak is kezdtek megjelenni, ami újdonságnak számított. Ebbe a színes világba akartuk beilleszteni a kölyköket, akik tulajdonképpen a mi magunk és élőhelyünk karikatúrái. Igazából nem nagyon törtük a fejünket azon, hogy mi legyen a mondanivaló, csak ment az agyunk, ötleteltünk és közben jókat mulattunk, aztán lett egy stori.
A Nyócker után volt egy kisebb kihagyásod, mi történt akkoriban?
A film megjelenése után nem tudtuk, hogy mi lesz vele, de meglepetésünkre rendkívül jól teljesített külföldi pályázatokon. Bejárta a világot és Franciaországban egy rangos fesztiválon megnyertük a fődíjat. Aztán megnyíltak a lehetőségeink, ezért bele is vágtunk egy új filmbe, ami már az én ötletem volt, egy izlandi viking történet, teljesen más. Szereztünk egy izlandi koprodukciós partnert, Magyarországon pedig az előző film sikere miatt kaptunk normatív támogatást. Hat évig csináltuk a filmet, már majdnem elkészült, amikor átalakították az akkori filmtámogatási rendszert, és átálltak az Andy Vajna-félére, és sajnos mindet leállítottak. Már 80%-ig kész volt a film, de egyszer csak azt mondták, hogy nem küldenek több pénzt, el kellett küldenünk az embereket. Hat év az életemből ki lett dobva. Depressziós lettem. Egy évig még próbáltuk elérni, hogy folytathassuk a filmet, de muszáj volt elengedni. Magam alatt voltam, mások filmjeiben dolgoztam, aztán amikor meguntam az önsajnálatot, három dokumentumfilmet csináltam az őskori lelőhelyekről. Aztán pályáztam, hogy elkészíthessük A kojot meséit. Ebben az évben mindkét projekt sikeres volt, így végre kimásztam a gödörből. Akkoriban az előző eset után nem is mertem belefogni egy egész estés filmbe.
Hogyhogy a legújabb filmed, a Kojot négy élete egy ilyen tőlünk távol álló világba nyújt betekintést?
Már nagyon rég óta foglalkozom az indián kultúrával, csináltam ruhát, ismerem az összes történetet, sátram is van. Magyarországon néhányunknak van egy ilyen „hobbija”, hogy évente egyszer lemennek az erdőbe és indiánként élnek és én is egy vagyok közülük. Már harminc éve járok le az erdőbe. Az alapötlet a filmhez pedig onnan jött, hogy akkor ismertem Cseh Tamást, aki azóta meghalt, de fölmondott egy csomó mesét hanganyagban, és úgy gondoltam, csinálhatnánk az ő narrációjával rajzfilmet. Mindig is tetszett az indiánok hozzáállása a világhoz. Az, hogy arra törekedtek, hogy harmóniában éljenek a természettel, hogy mindennek megvan a maga feladata, és ha elpusztítunk valamit, az beindít egyfajta pillangó effektust, hogy a föld az anyánk és minden él. Ez most aktuális is, hiszen már érezzük, hogy lassan elpusztítjuk a földet, de mégis ősi is.
Inkább környezetvédelmi, vagy spirituális lesz a film?
Szerintem mind a kettő. Végül is a környezetvédelem is csak annak a következménye, hogy az emberek rájöttek arra, hogy a természetben minden összefüggésben van egymással. Az indiánok ezzel ellentétben viszont mindig is ezzel a tudattal együtt léteztek.
Van egy keretsztori és egy teremtéstörténet, ezek szerint időben nem lineáris a film?
Mi úgy nőttünk fel, hogy az iskolában a keresztény, a római, a görög és egy kicsit az egyiptomi vallásról hallottunk, viszont az indiánoknak is megvolt a maguk hitvilága. Mindegyikben vannak hasonlóságok és különbségek. Az indiánok vallása abban más, hogy szerintük a férfi nem a teremtés koronája, mint a Bibliában, hanem az ember a leggyengébb, hiszen az állatokkal ellentétben még szőrük sincs.
A honlap alapján a női karakter tűnik racionálisabbnak, miért?
A filmben a női karakter a racionálisabb, ami szintén az előbb említett egyenlőségre világít rá, a természetben nincs alá-fölé rendeltségi viszony.
Milyen lélektani szempontokból van megközelítve?
A Bibliában is szerepel a jó és a gonosz, de ez itt sokkal árnyaltabb, a rend és a káosz szerepel. Az öregember, a teremtő alkot és a tudatalattijából jön létre a kojot, ami a vágyakat és a testiséget képviseli. Rá kell jönniük, hogy az élet része a csibészség és a rend is, nem kell, hogy az egyik legyőzze a másikat.
Miért Kojot a címadó? Vannak emberi tulajdonságai?
Ő megy át a legnagyobb jellemfejlődésen. Kicsit olyan, mint Loki a skandináv mitológiában, aki rosszat is csinál, de néha jót is. Ő bír a legemberibb tulajdonságokkal. A kojot a négy élete során megváltozik, vele tud a közönség leginkább azonosulni.
A Cinemira filmfeszt szakmai napján zsűritag voltál. Szerinted mik azok a szempontok, amik jóvá tesznek egy filmet?
Nekem leginkább azok tetszettek, amiket nagyon fiatalok csináltak és meglepően mély témákról szóltak. Az, hogy mitől lesz egy film jó, nem szabályhoz kötött. Lehet az akár egy erős karakter, egy érdekes vizuális elem vagy a történet. A lényeg az, hogy úgy érezd, meg akarod nézni. Nekem az az elméletem, azon kívül, hogy szerintem nincs szabály erre, hogy igazán akkor lesz jó egy film, ha van egy őszinte mondanivalója. Ez pont annak az ellentéte, amikor egy stúdió azt gondolja, hogy kéne még egy kis pénzt csinálni és előhívják a jó szövegírókat, feldobják a látványt és elkészítenek egy terméket. Ezért is fontos, hogy ne a pénz miatt, hanem az alkotás miatt csináld, még ha eleinte nehezen is megy. Küzdeni kell. Le kell írni, javítani rajta és nem feladni. Kitartás kell hozzá.
(Erdélyi Bíborka)
