Zene nemcsak a fülnek, hanem a léleknek is

A zenehallgatásnak nemcsak élvezeti, szabadidős funkciója van. A zene adta különböző pozitív hatások segíthetnek a stressz feloldásában vagy egy betegség utáni rehabilitáció során. Ebben a cikkben ezt próbálom néhány példán keresztül bemutatni.

A zeneterápia (music therapy) és a „hanggal való gyógyítás” (sound healing) egy napjainkban divatos, alternatív gyógymód. Lényege, hogy az orvosi beavatkozások mellett (például a rehabilitáció alatt) segítsék a beteget azáltal, hogy a benne felhalmozódott stresszt feloldják a zenével. Egy témába vágó újságcikket idézve: „A gyógyítók közé tartoznak ilyenkor az orvosok, a tudósok és azok az emberek is, akiknek semmilyen orvosi, illetve egyéb természettudományos háttere nincs. Ami közös bennük, az a meggyőződés, hogy a hangok nemcsak a relaxációt segítik elő, hanem megkönnyítik, enyhítik a gyengélkedés időszakát, ezzel megszabadítva a pácienst a fájdalmaitól.” Így próbálják elviselhetőbbé, könnyebbé tenni a beteg mindennapjait, hiszen mindenki hallgat valamilyen stílusú zenét, és így mindenkinek vannak kedvencei is. Egyesek emlékeket kötnek egy-egy dalhoz, másokban a dalszövegek, mint versek maradnak meg. De általánosan elmondható, hogy pozitív hatás társul mindehhez.

Egy, a zenei terápiához kapcsolódó jelenség a kórházi kórusok növekvő száma. Számtalan tanulmány született már korábban is arról, hogy a kórusban, együttesben való éneklés több szempontból is pozitív hatással van az ott összegyűltekre, például az előadások örömöt adnak vagy épp erősítik a közösséghez tartozás érzését, és emellett a szívbetegségek kialakulásának esélyét is csökkentik! Mindezt áthelyezve a terápia közegébe csak még hasznosabb lehet az együtténeklés. Az elmúlt 10 évben Nyugat-Európában és Amerikában egyre több „hivatalos-hivatásos kórházi kórus” alakult, amelyekben az orvosok és ápolók a munkájuk mellett a próbákat is komolyan veszik.

De nem kivételes helyzet az sem, ha a kórházi dolgozók mellett az ott ápolt betegek is csatlakoznak a kórushoz, így történt ez például a Rhythm of Life Choir esetében is, ami egy manchesteri rák-klinikán alakult meg. A tagok szerint a zene megerősítette őket mind fizikailag, mind lelkileg, ezért is lenne szükség több zenei terápiára. Egy onkológiai tanulmány kimutatta azt, hogy ha a betegek a saját zenéjüket kiválaszthatják a gyógyulás idejére, az eredményeik is javulnak, viszont ha az orvosok válogatják nekik a zenéket, akkor a rehabilitáció kevésbé eredményes. Ez nem is annyira meglepő, ha arra gondolunk, hogy mindenkiben pozitív érzéseket kelt, ha meghallja azokat a dalokat, zeneműveket, amelyeket igazán szeret.

A „zenei gyógyításhoz” illik egy másik kimondottan kedves kezdeményezés. Néhány éve indult el az Alive Inside Project, melynek célja, hogy idős emberek számára visszahozzák fiatalkori emlékeiket egy-egy zenei lejátszási listával. A módszer egyszerű: az Alive Inside App alkalmazásában egy kérdőívvel feltárják az egyén zenei preferenciáit, amely alapján valamelyik online zenei oldalon (pl. a Spotify-on) készítenek számára egy lejátszási listát, amelyet ezután egy memóriakártyára lementve, és azt egy fejhallgatóba helyezve bármikor meghallgathat. Mindez természetesen nagyban épít napjaink technikai megoldásaira, de meglátásom szerint kifejezetten jól használja ki a digitális eszközök adta lehetőséget.

Több kísérlet azt is megmutatta, hogy az Alzheimer-kóros, demens idős emberekre kifejezetten jó hatással lehet egy ilyen lejátszási lista összeállítása. Ezek a személyek folyamatosan vesztik el a tudatukat és emlékeiket, de a zenék gyakran oly mélyen „elraktározódtak” az agyukban, hogy ezzel segíthetnek nekik újra felidézni elveszettnek hitt emlékeiket. Mindez kimondottan fontos az ilyen, szellemi leépülésben szenvedő betegeknek. Az interneten is lehet találni videókat, amelyekben az idős személyek még a székükből is felállnak az ismerős dallamok hallatán. Ez a folyamat pedig meglátásom szerint a hétköznapjaikba is új színt hozhat. Nekem is volt szerencsém három éve részt venni egy ilyen jellegű feladatban, és bár a fent leírt módszernek voltak hátulütői, összességében egy megható élménnyel gazdagodtam akkor. Amikor az összeállított lejátszási listát a „páciensünk” először elkezdte meghallgatni, egyből felcsillantak a szemei, a lábával is elkezdte ütni a ritmust!

Az ilyen és ehhez hasonló zenei terápiának pedig szerintem valamilyen szinten van egyfajta spirituális oldala. Függetlenül attól, hogy valaki milyen vallási felekezethez tartozik – vagy vallásos-e egyáltalán, – a zene olyan mértékben hatással van az emberi életre és befolyásolja azt, hogy az elér az emberi lélekhez. Természetesen nem vagyok szakember ilyen téren, de személyes tapasztalatom nekem is, hogy a zene hatással lehet egy – például második fázisú demenciában szenvedő – személy lelkére és ezáltal mindennapjaira. Továbbá a spiritualitás nem is mindig köthető a hithez vagy valamilyen valláshoz. Az egy lelki állapot, az elme egyik interpretációja, röviden: az Élet egy aspektusa. Ennek pedig fontos alkotóeleme lehet a zene, mint ahogy a művészet vagy a személyes hobbik, amelyek „megérintik” az ember lelkét.

Gömbös-Pamper Zsolt, Jurátus, ELTE ÁJK, Budapest