Soft skillek: képességek, melyek meghatározzák a mindennapjaidat!

Bevezetés

Nem oktatják pedig nagyon hiányzik a diákok és felnőttek mindennapjaiból. A középiskolás tananyag egyik meghatározó része kellene lennie a soft skillek oktatása, hiszen ezek a képességek nagyban megkönnyítik az egyetemen töltött éveket, illetve a munkahelyeken is nagyon nagy előnyt jelent már az állásinterjú pillanatától fogva.

A soft skillek szó szerint fordítva „puha készségek”, azaz olyan nem szakmai jellegű, személyes és szociális készségek, amik a szakmai tudáson túl meghatározzák egy ember beilleszkedését, motiválhatóságát, kezelhetőségét és kreativitását egy munkahelyen. Ide tartozik például a csapatmunkához való affinitás, jó szervezőkészség, rugalmasság, time management, kreativitás és sok más.

A cikkünkben rávilágítunk ennek egy tudományos megközelítésére, illetve készítettünk egy softskill oktatóval egy interjút, és három különböző élethelyzetben lévő fiatallal, hogy átfogóbb képet kapjunk a problémánkkal kapcsolatban.

Interjú a diákokkal

A következő interjúk során három, életkorban egymáshoz közel levő fiatalt kérdeztünk meg a soft skillekkel kapcsolatban. Ha szeretnéd kifejteni Te is az álláspontodat pár percben ezzel kapcsolatban, akkor töltsd ki kérlek kérdőívünket, nagyon sokat segítenél nekünk vele! 

Jelenleg milyen intézményben tanulsz (ha tanulsz), és hányadik évedet végzed?

1. Flóra: Gimnázium 12. osztály, végzős év.
2. Zalán: A Budapesti Corvinus Egyetemen tanulok gazdálkodás és menedzsment szakon, most vagyok elsőéves.
3. Vivi: Sehol sem, érettségi után egyből munkába álltam.

Hallottál-e már a softskillekről, és ha igen, hol?

1. Flóra: Nem, még nem hallottam róluk.
2. Zalán: Hallottam már a softskillekről korábban, egy gimnáziumi pályaorientációs napon.
3. Vivi: Nem, nem hallottam róluk.

Tudsz-e példákat felsorolni softskillekre?

1. Flóra: Nem.
2. Zalán: Igen: probléma-megoldó képesség, kommunikációs készség, csapatmunka; nagyjából ezeket ismerem.
3. Vivi: Nem.

Volt-e valaha részed olyan oktatásban, amely a time management-edet volt hivatott fejleszteni? Ha igen, akkor milyen oktatás keretei között, és milyen hosszú volt ez az oktatás?

1. Flóra: Igen, egyszer pályaválasztási nap alkalmából az iskolánkban, ennek nagyjából 5 óra volt a hossza.
2. Zalán: Még nem voltam ilyen oktatáson.
3. Vivi: Igen, turisztikai és szakmai órák keretei között volt erről előadásunk, mindkettő egy-egy tanórát ölelt fel.

Szoktál-e időbeosztást írni magadnak, vagy rendszerint csak sodródsz az árral?

1. Flóra: Igen, néha szoktam írni.
2. Zalán: Nem szoktam időbeosztást írni magamnak. Nyilván a fejemben azért van némi elképzelésem a napjaimat illetően, de ezt nem mindig tartom be.
3. Vivi: Nem szoktam írni.

Mennyire jellemző rád az időhiányban szenvedés? Ez hogyan nyilvánul meg nálad? Az életed mely fontos részére nem szokott elég időd jutni?

1. Flóra: Jellemző. Nem alszom eleget és úgy érzem nem töltök elég időt a párommal.
2. Zalán: Ritka nálam az időhiány. Úgy gondolom, hogy az embernek arra van ideje, amit szeretne, de természetesen előfordul, hogy mondjuk kevesebb időm van például olvasni, amit olykor sajnálok.
3. Vivi: Elég erősen jellemző, általában pont magamra nem jut idő.

Szeretsz-e csoportban dolgozni?

1. Flóra: Ha lelkes a csoportom igen, ha nem segítőkészek vagy kompromisszumképesek, akkor nem.
2. Zalán: Igen, szeretek csoportban dolgozni.
3. Vivi: Igen, szeretek.

Tanulmányaid során a feladatok hány százalékát oldottad meg csoportban?

1. Flóra: A közös tanulás szünetekben számít? Egyébként órán nem nagyon, egyedül médiából volt két fős csoportmunkánk.
2. Zalán: Nem tudok pontos statisztikát mondani, de szerintem az iskolai feladatok nagyjából 20%-át oldottam meg csoportban.
3. Vivi: Körülbelül a feladatok 30%-át oldottuk meg így, leginkább prezentációkat kellett együtt csinálnunk.

Mennyire tartod hatékonynak a csoportmunkát az egyéni feladatmegoldáshoz képest? Miért?

1. Flóra: Ez csoporttól és munkától függő, mert ha nem veszik komolyan, szívesebben oldanám meg egyedül a feladatokat, de ha jó a csoportom, akkor nyilván inkább velük dolgozom.
2. Zalán: Ha nagyobb feladatokról van szó akkor rendkívül hatékonynak tartom, mivel egyrészt minden csapattagnak egy részfeladatra kell koncentrálnia, ezáltal pontosabban ki tudják dolgozni a részleteket, ugyanakkor időbeosztás szempontjából is nagyon effektív.
3. Vivi: Több ember többféle meglátással közelíti meg a témát és mást is gondol róla, a csoportmunka éppen ezért jobb, mert szélesíti a látókörünket is.

Mennyire állsz bele egy-egy konfliktusba csoportmunka során?

1. Flóra: Szerintem fontos, hogy jól sikerüljön a csoportmunka, de alacsonyabb és halkabb is vagyok a legtöbb társamnál, így sokszor nem hallanak meg, vagy nem adnak a véleményemre.
2. Zalán: Olyan embernek tartom magam, aki általában nem tudja visszatartani a nemtetszését, vagyis hajlandó vagyok szűkség esetén bevállalni kisebb konfliktusokat is.
3. Vivi: Akkor állok bele, ha igazságtalannak tartom a folyamatokat.

Tudományos oldalról megközelítve

Mik is pontosan a soft skillek?

Nem csoda, hogy sokan nem ismerik jelentésüket hiszen nem egy egyszerű fogalomról van szó, hanem egy összetett, sok dolgot magába foglaló kifejezésről.

“A puha készségek közé a személyiség jellemzőit soroljuk, olyan tulajdonságokat, mint például az empátia vagy a szociális készségek. Ezek magatartásbeli, viselkedéses komponensek, amelyeknek személyközi kapcsolatainkban van igazán jelentős szerepük. Alkalmazzuk őket problémamegoldásban, a stratégiai gondolkodás és tervezés folyamataiban, konfliktusok kezelésében, tárgyalástechnika alkalmazása során. Ezek révén személyes hatékonyságunkat növeljük; részei a kreativitás, a rugalmasság, de számos egyéb olyan jellemzője is van, amely az együttműködésben is nélkülözhetetlen.” (Seetha 2013).

A legjelentősebb nem kognitív készségek például a kommunikációs készségek, a csapatmunka, a problémamegoldó készség, a megfelelő időbeosztás és stresszkezelés, valamint a konfliktuskezelés, a kreativitás és a tárgyalási készség. Mind olyan tényezők, melyek hiányát, vagy éppen meglétét nem az iskolában megszokott szorgalommal vagy memorizálással tudjuk befolyásolni, hanem tapasztalati tanulás útján. Ezek a skillek személyiségünkből fakadnak, így változó, hogy kinek milyen szinten vannak e készségei.

A világ az utóbbi időkben sokat változott, az automatizáció hatására sok szakmában megváltoztak a feltételek, a feladatok egyre nagyobb része nem kognitív készségeket igényel, és egyre fogynak azok a munkakörök, ahol rutin jellegű munkát kell végezni. Ennek köszönhetően a munkaadók számára az iskolai végzettség mellett felértékelődött soft skillek szerepe, így lehet, hogy az önéletrajzokban nem szerepelnek, ám ismeretük hatalmas előnyöket jelenthet a munkahelyen és a mindennapokban.

Különbség a hagyományos oktatással szemben

A tanulók nem kognitív készségeinek fejlesztése a pedagógusok részéről teljesen más tudást és motivációt igényel, mint a kognitív készségek fejlesztése. Nagyon fontos például, hogy az ismeretek átadása során a tanárok mennyire képesek mozgósítani a tanulók képzelőerejét, kooperációs készségét, kulturális toleranciáját, kitartását és állhatatosságát. (Bartha–Sáfrányné 2018: 25)

Meglepőnek tűnhet, ám a közoktatásban a legtöbb idő ezen készségek fejlesztésére az óvodában, valamint az általános iskola alsó tagozataiban van. Nagyobb igény és több lehetőség van ugyanis különböző soft skilleket igénybevevő interaktív foglalkozásokra, játékokra, mivel a kisgyerekeket ilyen korban nehéz lekötni egyéb dolgokkal, így egy kézenfekvő megoldás lehet a gyerekek hasonló jellegű fejlesztése. Azonban ahogy egyre feljebb megyünk az iskola tagozatain a soft skillek tanítása fokozatosan csökken, már-már megszűnik – és a hangsúly inkább a lexikális tudásra helyeződik -, ugyanakkor egyre nagyobb lenne a szükség a megfelelő alkalmazásukra.

Vannak ugyan olyan egyének, akiknek például a barátkozás, vagy egy téma prezentálása ösztönszerűen jön, nem riadnak meg az ilyen helyzetektől, azonban fontos az olyan gyerekek és felnőttek fejlesztése is, akiknek ezen helyzetek megoldása több bátorságot igényel. Az oktatásban nagyon korlátozottak a lehetőségek az egyéni fejlődésre, éppen ezért fontos a megfelelő tájékozódás az önfejlesztés lehetőségeiről. Szórakoztató formája ennek lehet különböző kooperatív játékok kipróbálása (Rettegés Arkhamban, T.I.M.E Stories), melyek elsődlegesen a csoportmunkát és a kommunikációs készségeket hívják segítségül a győzelem érdekében. A játékosok egymással együttműködve teljesítik a kihívásokat, közösen tapasztalják meg a győzelem örömét, vagy éppen a kudarc keserű ízét. (Juhász–Radics 2019. alapján.)

Rossz tapasztalatok

Sokak azért nem foglalkoznak ezen készségeikkel, mert korábbi tapasztalataik alapján rossz élményeik vannak. Például rosszul élték meg a csoportmunkát, nem tudták ötleteiket érvényesíteni, elkönyvelték magukban, hogy nem jók a kommunikációban vagy a problémamegoldásban, inkább kerülik a konfliktust a kezelése helyett és még sorolhatnánk. Ha újra belekerülnek a helyzetbe, rossz szájízzel állnak hozzá, de nem gondolkoznak változásban vagy változtatásban, mivel a jövőre vetítik múltbéli tapasztalataikat. Keynes így fogalmazta meg a jelenséget: „Az a gondolat, hogy a jövő merőben más lesz, mint a jelen, oly’ taszító a múlt tapasztalataira építő konvencionális gondolkodásunk és magatartásunk számára, hogy többségünk nem is képes leküzdeni ellenállását, hogy ezt figyelembe véve cselekedjen” (Keynes, 1937). Pedig, ha ezt le tudnánk küzdeni, akkor rájöhetnénk, hogy a nem kognitív képességeink fejlesztésével könnyebben megoldhatnánk ilyen típusú problémáinkat. Még ha környezetünk nem is változik, a mi hozzáállásunknak hatalmas a jelentősége az ilyen helyzetekben. Gondoljunk csak bele, nem szeretem a csoportmunkát, a múltban sosem jöttem ki jól a csapattársakkal, nem értettünk egyet vagy nem akartak semmit csinálni, mit lehetne tenni? Hát fejlesztem a kommunikációs és tárgyaló készségeim, hogy érvényre juttassam véleményem, fejlesztem az empátiám, hogy jobban megértsem a többiek véleményét, vagy fejlesztem a konfliktuskezelésemet, hogy megoldjam a csapaton belüli esetleges nézeteltéréseket, és így tovább. Fontos, hogy tisztában legyünk saját képességeinkkel, tulajdonságainkkal, hiszen csak azután tudunk a fejlődés útjára lépni, ha ismerjük önmagunkat.

Soft-skillek egy szakember szemszögéből:

Megkérdeztünk egy, a soft-skill fejlesztés témában jártas coachot is, Posfai Tündét, ő hogyan látja ezt a helyzetet és milyen megoldásokat lát a problémák kezelésére.

Hogyan győzne meg egy fiatalt (14-18 évest) arról, hogy kezdje el fejleszteni a softskilljeit?

Sehogy. Ami kötelező, azt a fiatalság elutasítással fogadja.

Ön szerint ezek a képességek fejleszthetőek lehetnének már általános- és középiskolában? Ha igen, akkor hogyan lehetne beépíteni ezeket a jelenlegi közoktatásba?

Természetesen. Mint már említettem, a fiatalság nem szereti, ha kötelezve vannak. Emiatt fontos, hogy láthatatlanul, játékosan kell fejleszteni őket, olyan tevékenységeken keresztül, amit élveznek és ami iránt érdeklődést mutatnak, amiben motiváltak. A gyerekek így is túlterheltek az iskolában, a fejlesztésüket ezen a téren nem plusz óraként, a tanrendben oktatásként megjelenítve kellene kivitelezni. Például, egy kicsit általánosabb közegben, ugyanilyen pozitív hatása lenne, ha az osztályfőnökök egy-egy osztálykirándulás szervezésébe aktívan bevonná a tanulókat.
Ha irányítottabban, kifejezetten a soft-skilleket szeretné fejleszteni a tanár az óra keretein belül, akkor a jegyre, vagyis tétre menő csoportmunka is hatásos lehet. Ebben az esetben a kommunikáció és szervezőképességek fejlődésén túl előjön az alkalmazkodás képessége, illetve az önismeret, hiszen mindenkinek ki kell tapasztalnia, mivel és hogyan tud hozzájárulnia a csoport teljesítményéhez; ha a tanár rakja össze a csoportokat, akkor fontos szerepet kap a rugalmasság is.
A tanároknak kreatívnak kell lenniük, és erre kell ösztönözniük az osztályt is. Az agyban a kreativitásért felelős részt a legkönnyebben kézzel írással és kézzel alkotással lehet beindítani, érdemes ilyen tevékenységeket is beépíteni az órákba (magyarórán például a műveket fel lehetne dolgozni úgy, hogy a diákokkal úgy dolgoztatjuk fel az olvasmányokat, hogy társasjátékot kell készíteniük belőle).

Milyen további módszerekkel fejleszthető ma ez a fajta képesség?

Van egy úgynevezett action-learning módszer, mely nagyban növelheti az osztály-kohéziót, és a bizalmat egymás között. Lényegében ez a módszer úgy néz ki, hogy a gyerekek a saját életükből hoznak egy problémát, amin régóta gondolkoznak, de megoldást még nem találtak rá, az osztály pedig közösen próbál erre megoldást nyújtani. Ez a módszer nagy mértékben fejleszti az aktív hallgatást, a tervezési képességeket és megtanít visszacsatolást adni. Ezt a módszert egyébként cégek és nagyvállatok is használják.

Melyikeket emelné ki a soft-skillek közül leginkább, melyik a legnélkülönözhetetlenebb?

Ilyen nincs, mindegyik összefügg egymással. Például hiába kreatív valaki, ha nem tudja eladni magát a munkaerő piacon, mert nincs meg a kommunikációs készsége, ami ehhez kellene, vagy az egészséges önbizalma, esetleg a fejlődni akarása és motivációja.
Ha egyet ki kéne emelnem, akkor talán az aktualitása miatt a stressztűrő-képességet mondanám. Egy átlagembert napi 13 órában éri valamilyen kisebb-nagyobb mértékű stresszhatás, ez lehet akár egy előttünk álló prezentáció, vagy csak hideg környezetben lét, esetleg rossz fényviszony az irodában. A gyerekeket az iskolában folyamatos stressz éri, ami a Covid-járvány időszakában sokak számára csak fokozódott, ezért ez talán az egyik legnehezebben fejleszthető készség.

Konklúzió, kitekintés

Fontos és hasznos, de mégse került reflektorfénybe az utóbbi évtizedekben sem a „puha készségek” népszerűsítése és oktatása a középiskolákban: vajon milyen eseménynek kell bekövetkeznie ahhoz, hogy nagyobb figyelmet kapjon ez a kérdés? A választ sok oldalról meg lehet közelíteni, ami biztos, hogy az egész társadalom jól járna, ha a mindennapjaink részét képeznék ezen ismeretek elsajátítása, művelése.