A póráz két végén – Tudós csajok beszámoló

Lépten-nyomon kutya ugatás követi az embert, ha végigsétál a kertváros utcáin. Egy egérszürke pincsi húzza fel ínyét, majd mordul rá a mellette állóra a villamoson, egy szájkosaras nagy testű eb pedig lelkesen csaholva vonszolja maga után kimerült gazdáját… mindennapos, látszólag különböző esetek mégis egy közös vonás első ránézésre is van: a kutyák!

A kutyák jelentős részét teszik ki hétköznapi életünknek – ezt nem is kell hosszasan bizonygatni, hiszen ott vannak a parkokban, utcákon koldulnak vagy otthon farok csóválva várnak ránk egy megterhelő nap után.

A kutyák bemutatása nem szükséges. Mindenki tudja, hogy néznek ki, hogy a farkas (vagy esetleg a sakál) az ősük, hogy nem jönnek ki jól a macskákkal. Viszont az már kevésbé elterjedt a köztudatban, hogy érzéseik vannak, melyeket kiválasztásuk által maga az ember hozott létre. A legrégebben megszelídített állatok közé sorolhatjuk őket: őseinkkel együtt éltek, vadásztak és változtak. És észrevétlenül egyre jobban függtek megszelídítőjüktől. Manapság pedig megélhetésük szinte csak az embertől és néha akár szélsőséges szükségleteitől függ.

A Tudós Csajok program részeként a TTK-n volt az „Etológia mesterfokon és fMRI” előadás is, így már törzsvendégekként érkeztünk az ismerős épületbe. Aki nem „kutyás típus” az is örömmel várta ezt az alkalmat, hiszen élőben láthatunk valódi állat kísérletet. És melyik jól nevelt tudós palántát ne csigázná fel ez?

Először Jégh-Czinege Nikolett tartott előadást az etológiáról, majd Dr. Pongrácz Péter ismertette meg velünk a szeparációs szorongás kutyáknál csöppet sem ismeretlen jelenségét.

Amit fontos tudni a szeparációs szorongásról: kutyáink társas lények, falkára és falkatagokra van szükségük, hogy biztonságban érezzék magukat. Ha ez nincs meg számukra, akkor épp úgy, mint mi emberek, rosszul érzik magukat és ez ellen megpróbálnak (akár radikális módszerekkel) tenni. Hogy honnan tudhatjuk, hogy kedvencünk is ebben szenved? Ezt hamar észrevehetjük, hiszen a velünk töltött időben rendes, jó magaviseletű kutyusunk könnyen lehet, hogy ha magára hagyjuk, bútorokban tesz kárt, lepisil mindent, holott régóta szobatiszta, vagy hangosan vonyít őrületbe kergetve ezzel szomszédainkat.

Fontos megjegyezni, hogy a kutya nem neveletlen vagy gonosz, hanem súlyos lelki bajokat él át minden egyes magára maradás alkalmával, ugyanis úgy érzi, hogy nem fontos és, hogy gazdája nélkülözi társaságát. Ha ezek közül bármelyiket tapasztaljuk kutyánknál, akkor könnyen lehet, hogy problémái vannak és ilyenkor mindenképpen tanácsos szakemberhez fordulni.

Később miután a hetedik emeleten tartott előadásokat követő kérdések kimerítő válaszokkal zárultak, kis csapatunk az alagsorba ment, hogy láthassuk azokat a híres ebeket. Itt csapatunk kettévált, és míg az egyik fele Pankával, shetlandi juhásszal, és Dr. Bunford Nóraval az fMRi vizsgálatokról, illetve a méréshez szükséges tréning laborfontosságának járt utána, addig a másik fele Csibra Barbara érdekes bemutatóját nézte meg, ahol épp egy önkéntes gazdi és kutyája gyakoroltak, hogy a négylábú néhány jutalomfalattól ösztönözve érintőképernyőt kezeljen.

A kutyák tehát mindenképp hasznos és kedves követőink, akik nem hiába érdemelték ki sok családban azt, hogy családtagok legyenek. Viszont tartsuk észben azt, amit a Kis Hercegtől is megtanulhattunk: felelősséggel tartozunk az iránt, amit megszelídítettünk! Így tiszteljük méltán az ember legjobb barátját is!

Erdősi Boglárka