Pogácsa, közös költség, különc szomszédok és fülbemászó dallamok – az Erkel Színház új musicalje, a Lakógyűlés humorral, váratlan zenei fordulatokkal és sokszínű műfaji megoldásokkal mutatja be a társasházi élet jól ismert helyzeteit. A rendhagyó, 360 fokos színházi térben megelevenedő produkció különleges zenei világáról és a dalszövegek születéséről Hujber Szabolccsal, a musical dalszövegírójával beszélgettünk.
A Lakógyűlés zenei világa meglehetősen sokszínű. Tudatosan törekedtek arra, hogy különböző zenei stílusokkal szólítsák meg a közönséget?
Igen, a darab zenei sokszínűsége tudatos koncepció része volt. Az elképzelést érdekesnek találtam, jó ötletnek tartottam. Ha az ember egyforma popdalokat ír, az egy viszonylag homogénebb zenei produktumot eredményezhet, és fennállhat az önismétlés lehetősége. Itt viszont ez gyakorlatilag kizárt volt, így alkotói szempontból is sokkal termékenyebbnek bizonyult a munka. A közönség nagyon sokrétű, és a zenei sokszínűség egy összetevő, amely szinte garantálja, hogy az előadás mindenkit megszólítson és megérintsen.
Furák Péter zeneszerzővel már több produkcióban is dolgoztak közösen. Milyen volt az alkotómunka a Lakógyűlés musical esetében?
Furák Péterrel a közös munkáink során nagyon egymásra hangolódtunk, és még a legnagyobb nehézségeken is át tudjuk segíteni egymást. Emberileg és szakmailag is úgy érzem, hogy nagyon jó a kapcsolatunk, jól tudunk együtt dolgozni, kölcsönösen támogatjuk egymást az alkotásban. Sokszor úgy születnek meg az ötleteink, hogy várjuk a másik felvetéseit, amelyekre aztán rákapcsolódhatunk. A Lakógyűlés dalai többnyire úgy születtek, hogy először a műfaj és a zenei alap alakult ki, amihez dalszövegíróként nekem kellett alkalmazkodnom. Ugyanakkor szerintem a darab egyik fő sajátossága, hogy tudatosan játszik a disszonanciával, feszegeti és olykor egybe is mossa a műfaji határokat. Van benne egy parodisztikus, kizökkentő mechanizmus, amelyhez tökéletesen illik ez a zenei sokszínűség. Nagyon jó eszköz arra, hogy folyamatosan mozgásban tartsa a nézők figyelmét, és az ízlésüket, valamint a humorérzéküket is megmozgassa. Nagyon jó volt ezzel a zenei világgal dolgozni, és izgalmas volt elképzelni, hogy milyen hatást válthat majd ki a közönségből.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Milyen lehetőséget kínál a lakógyűlés, mint téma dalszövegírói szempontból?
Szerencsére az ember előbb-utóbb maga is találkozik ilyen helyzetekkel, így a saját élményeiből is tud meríteni, de ma már az interneten is számos történetet lehet olvasni a témában. Én például a közös képviselő dalának megírásakor sokat gondoltam a korábbi lakóhelyeimre, és ezekből az emlékekből is születtek ötletek. A híres magyar lakógyűlésekről ráadásul a köztudatban is rengeteg történet él, hiszen ezeken az alkalmakon szinte bármi megtörténhet.
Mit gondol, a zenei sokszínűség hogyan segíti a történetmesélést, és mitől válhatnak a dalok különböző nézők számára is kapcsolódási ponttá?
A Lakógyűlés története egyrészt kerek egész, másrészt számos apró mozaikból épül fel, legyen szó humorról, zenéről vagy más elemekről. Mivel a mű némileg parodisztikus, lehetővé teszi, hogy a dalok teljesen önálló életre keljenek. A zenei sokszínűség ezt még inkább felerősíti: egy-egy rész szinte önállóan is leválhat, a közönséget szórakoztatva, elgondolkodtatva, megnevettetve, hogy aztán egy nagy kanyarral visszatérjünk az eredeti történethez. Szerintem ez egy nagyon szerencsés, eklektikus kísérlet, amelyben a technikai innovációtól kezdve a zenei megoldásokig sok mindent tartalmaz. Egy nagyon izgalmas, új, komplex ötlethalmaz, amely, úgy érzem, egésszé áll össze.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Van olyan dalszöveg vagy dal a musicalben, amelyik különösen közel áll Önhöz?
Tulajdonképpen alkotóként mindegyik dal valamilyen mozzanata okán közel áll a szívemhez, de ha mégis ki kellene emelnem egyet, akkor talán a „dadogó fiú” dala lenne az. Azért az egyik kedvencem, mert kellően mély: fontosak a darabban ezek a mélyebb pontok, és ez a dal engem különösen megérint. Persze, zeneileg “nyálasnak” is mondható, de az üzenete ezen képes túlmutatni. És bár nagyon szeretem a humoros részeket, amelyek alapvetően dominálnak az előadásban, ez a dal valahogy mégis kiemelkedik számomra a többi közül. A gondnok, Kakas Pali bá’ dala is a kedvenceim közé tartozik. Érdekes, ahogyan a dal lakodalmas zenei világba fordul át. Ez nem egészen tudatosan alakult így az alkotói folyamat során, a szöveg mégis olyan zenei formát öltött, ami szerintem telitalálat, és nagyon illik a karakterhez, valamint a darab egészéhez. A közös képviselő dala szintén nagy kedvencem, ez lett a klipes dal a repertoárból, nem véletlenül, igazi slágeres hangzás, középpontjában egy szuperhős közös képviselővel, aki a szívén viseli a ház sorsát, és a hátán cipeli a közösség ügyes-bajos dolgait.
(Kiemelt kép: Hujber Szabolcs)
