Zala Orsi a táborról: „Ennél jobb dolog nem történhet egy gyerekkel”

Zala Orsi a táborról: „Ennél jobb dolog nem történhet egy gyerekkel”

Zala Orsi lesz a DUE július 16-25. között Balatonszárszón megrendezendő negyvenedik médiatáborának vezetője. A negyed évszázados egyesületi múlttal rendelkező szakember szívesen válaszolt a kérdéseinkre.

Annyira régóta vagy DUE-s, hogy már jogos a kérdés: mire emlékszel az első médiatáborodból?

Biztos vagyok benne, hogy az első médiatáborára mindenki emlékszik, bármilyen régen is volt, hiszen ez akkor is életre szóló élmény, ha nem lesz valaki visszajáró táborozó.

Engem annyira beszippantott 17 évesen, hogy azóta egyet sem hagytam ki.

1995-ben voltam először DUE-táborban, Mezőberényben. Abban az évben két tábort szervezett a DUE egymás után, ilyen előtte és azóta sem történt. Kezdő, nagyon kezdő létemre én bátran a haladó táborba mentem, és biztos vagyok benne, hogy ez döntött el mindent. Ott elsősorban nem csoportok voltak, hanem program- és műsorsávok, egész nap szólt a rádió, minden nap készült újság, ellenben nem volt még internet és mobiltelefon sem, fekete-fehér képeket hívtak elő a fotósok a tábori fotólaborban. Káprázatos volt és lenyűgöző is, annyira, hogy

azon a nyáron feladtam az ügyvédi ambícióimat, és az újságírás mellett döntöttem.

A tábor előtt egy sportújságíró tanfolyamon vettem részt a DUE-ban, ez a csoport részben a táborban is együtt maradt, és minden nap egy órányi sportműsort készítettünk a rádióban. Az minden szempontból igazi mélyvíz volt, de megtanultam úszni, bár Kiss Gábor – ma már jó barátom – egy életre elijesztett a rádiózástól. Emlékszem a Körös-parti halászléfőzésre, a vérre menő esti műsorértékelésekre, Balázs Géza előadásaira, minden egyes táborozóra, a közös munkára, a baklövésekre, a sikerekre, hogy egyre jobbak és jobbak lettünk, Tomszer Miki vicces spánielére és Szayly Jóska óriási dogjára, a német diákújságíró-vendégekre, a kirándulásra a szarvasi arborétumban, az első szerelemi csalódásra, és a világmegváltó nagy beszélgetésekre. Azt hiszem, minden percére emlékszem.

Mi az, ami később a DUE-ban tartott, újra és újra visszahívott a táborba?

Ez. Mindez együtt. Függő lettem. Túlzás nélkül állíthatom, a DUE-tábor megváltoztatta az életemet. A második táboromban pedig megtaláltam a mai napig legjobb barátomat, barátaimat. Persze, jöttek még barátok utána is, de akiket ott szereztem, a mai napig megvannak, részei az életemnek.

A DUE-tábor annyi és olyan közös élményt, közös tudást, közös értéket jelentett és adott, ami eldönti, hova tartozik az ember.

Mi összetartozunk, akkor is, ha épp évekig nem beszélünk vagy találkozunk, és akkor is, ha épp nem értünk egyet. Nincs, ami ennél többet számít. A szakma is nagyon fontos, a tudás, amit a csoportvezetőimtől tanultam, amit mások csoportvezetőitől lestem el, amit a többi táborozótól tudtam meg – mindez végül egy egész egyetemi kommunikáció szakon is átsegített. Ma is minden táborban tanulok új dolgokat, hisz a média is változik, és az új emberek mindig új dolgokat hoznak. Ma is szerzek új barátokat, mert

a megtartó erő a közösség, a tehetség és a barátság

– ahogy egyszer Herczeg Zsolti barátom megfogalmazta és szlogenné tette a DUE lényegét.

Az életed összefonódott a DUE-val. Mesélj magadról: hol tanultál, milyen munkákat végeztél, és mit csinálsz abban a kevés időben, amikor történetesen nem a DUE-val foglalkozol?

Valóban, teljesen összefonódott. Elsőéves egyetemista korom óta a DUE-ban vagy a DUE környékén dolgoztam, vagy DUE-sokkal. De ebből bőségesebb munka- és élettapasztalatot lehet szerezni, mint bármelyik nagyvállalatnál. Szerintem mindenkinek van egy helye az életben, a világban, és az a jó, ha valaki felismeri a sajátját, be is tudja lakni azt, és megtalálja a maga kihívásait. Úgy érzem, nekem ez sikerült. Közben azért voltam egy ideig sportújságíró a Nemzeti Sportnál, vízilabdát tudósítottam. Írtam cikkeket sokféle lapnak és magazinnak, lektoráltam és korrektúráztam könyveket, grafikai dolgokat terveztem, és írtam-szerkesztettem egy szakkönyvet a DUE-ban.

Arra nagyon büszke vagyok, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre jártam, a piliscsabai campusra, kommunikáció-magyar szakra. Nagyszerű tanárok és újságírók tanítottak, mindent megkaptam, amit az egyetemi évekről elképzeltem, ráadásul csodálatos környezetben. Sajnálom, hogy a mostani pázmányosoknak az utóbbiból már nem jut. A Pázmányon sokoldalú és színes bölcsészképzésen vehettem részt, az általános műveltség és a holisztikus szemlélet igénye a világra nyitottan, ítélkezéstől mentesen olyan módon jelent meg, ami számomra rendkívül értékes és fontos. A mai napig hiányzik az a szellemi közeg, amit az egyetemi mindennapok jelentettek. Ezért pár éve a Corvinus Egyetemen is elvégeztem egy másoddiplomás képzést projektmenedzsment szakon. Szinte biztos vagyok benne, hogy fogok is még tanulni valamit, pusztán csak az egyetemi lét miatt. Az egy egészen más tudatállapot, egy jó egyetemi képzésen jó emberek között lenni, mintha egy másik világban lennénk.

A DUE-n kívüli életemben pedig egész hagyományos dolgokat csinálok. Elég sokat olvasok, újabban a sorozatgyilkosok elméjében szeretek vájkálni. Indokolatlan mennyiségű filmet nézek, és van egy skillem:

bármilyen film bármelyik jelenetéből pillanatok alatt felismerem, mit látok.

Egy képkockás, illetve kép nélküli egyszavas rekordjaim is vannak – olyan filmekből is, amiket nem is láttam soha életemben. Amikor pedig nincs járvány, imádok utazni, ha tehetném, mindig máshol lennék. Ebben jó partner a legjobb barátom, Varga Gábor is. Hosszú még a bakancslistám, már nagyon várom, hogy ismét útra keljek. Pár éve megszereztem a vitorlásjogosítványt is, nagyon szeretek hajózni a Balatonon, aminek már a partján állni is imádok.

Van még egy hatalmas és vicces kutyánk, Zola, lehet, hogy vele még találkoznak a táborozók, mivel Zola is szereti a DUE-tábort.

Miért vállaltad el a táborvezetőségre szóló felkérést?

Mert a filmek után a másik skillem olyan feladatokat elvégezni, amiktől mások húzódoznak. Viccet félretéve, úgy éreztem, talán most rám van szükség, vagy most van rám szükség. Szinte teljes generációváltásban vagyunk, sok az új, nagyon motivált csoportvezető, de végre helyet és feladatot találtunk a DUE-táborok „nagy öregjeinek”. A tábor maga is strukturális változáson megy át. Most megint nagyon fontos pontnál vagyunk a DUE és a DUE-táborok életében, és amikor a DUE elnöksége felkért erre a nagyszerű feladatra, úgy éreztem, dolgom van vele, kellek hozzá. Ez olyan megérzés-féle.

Sokféle táborvezetőnk volt már. Neked, ha lehet így fogalmazni, milyen lesz a stílusod?

Demokratikus diktatúra. Amíg az van, amit én szeretnék, minden oké. De, persze, megint csak viccelek, ezt az énemet megtartom a családomnak.

A hatékonyságra és eredményességre törekszem: inkább csináljunk valamit, mint beszéljünk róla.

Alapvetően kedves embernek képzelem magam, táborvezetőként is kedves leszek. Fontos számomra, hogy mindenki elégedett legyen, megtalálja a helyét mind a táborvezetőségben, mind a táborban, ezért az értelmes kompromisszumokra törekszem, de csak amíg azok a célt szolgálják. Amíg nem élnek vissza vele, szívesen kedvezek az embereknek, nyitott vagyok mindenféle ötletre. De ha kell, elég szigorú és igazságos tudok lenni, a szabályok betartásában pedig nem ismerek sem vitát, sem tréfát. Amit pedig általában elvárok, hogy mindenki emberként bánjon a másikkal, de ez a DUE-táborokban szerencsére magától értetődő szokott lenni.

Finoman szólva is speciális helyzetben veszed át az ország legrégebbi és legnagyobb médiatáborának a vezetését. Hogyan látod az elmúlt járványos másfél évet, és benne a DUE, no és persze a tábor helyzetét?

Bizonyos szempontból katasztrofálisnak látom. Az emberek, a diákok élő kapcsolatai leépültek, a szociális készségek visszafejlődtek, mindenki türelmetlen, ingerlékeny, elfelejtettük egymást normálisan megszólítani. Kezdjük elfelejteni, hogy emberek vagyunk. Az élet a DUE-ban is offline-ra változott. Ugyanakkor szerintem nagy lehetőség is van benne: ebből a helyzetből valami jót kihozni dupla, ha nem tripla sikerélmény, persze ugyanannyi munka, türelem és empátia is.

Sokat tanulhatunk most magunkról, egymásról, kapcsolatokról, együttműködésről, és arról, mire is van valójában szükségünk.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fog működni most a médiatábor, milyenek lesznek a csoportok, a csapatmunka, miről fognak szólni a produktumok. Szerintem nagyon izgalmas és tanulságos tábor előtt állunk ebből a szempontból is.

Mostanában minden változik, a tábor is. Milyen irányban? Milyen terveid vannak? Milyen lesz az idei tábor?

Szerintem jó az új irány, végül is hogy vezethetném, ha nem értenék vele egyet? Nagyon szerettem a klasszikus médiatábort, amiben én voltam diákként, de el kell fogadnunk, hogy azóta eltelt egy emberöltő, millió dolog megváltozott az életünkben, miért pont a DUE-tábornak kellene olyannak lennie, mint húsz éve? A táborozók sem olyanok. A média sem olyan. A világ sem olyan. Nem szeretnék az a néni lenni, aki azt károgja, „az én időmben minden jobb volt”. Tudod, mire jöttem rá? Hogy mindenkinek az az idő a legjobb, amiben fiatal volt. Mindenki azt emlegeti mint régi szép időt, amikor még felhőtlenül élt, suliba járt vagy egyetemre, esetleg épp elkezdett dolgozni, fiatal volt, szabad, szerelmes, és úgy érezte, övé az egész világ, és előtte az élet. Ezzel nem lehet versenyezni, és nem is kell. Mert az a helyzet, hogy ami utána jön, az is elég jó. Csak nem kell megrekedni, hanem úszni kell az árral, figyelni, tanulni, fejlődni. Mindig abban a korban kell jelen lenni, amiben élünk, és akkor minden idő a mi időnk lesz, és minden idő jó lesz. A tervem az, hogy ezt adom át inspirációként a táborozóknak és a táborvezetőségnek is, ezt a fajta nyitottságot, ami szerintem a DUE-tábor továbbfejlődésében is segít.

A médiatábor most végre úszik az árral, megérkezik a jelenbe.

Ha egy szülő és egy diák ezekben a hetekben azon gondolkodik, hogy a DUE médiatáborába küldi el a gyerekét, milyen érveid vannak a meggyőzésükre?

Ennél jobb dolog nem történhet egy gyerekkel. Kap egy elfogadó és befogadó közösséget, életre szóló barátságokat, olyan tudást és készségeket, amiket akkor is használhat, ha épp nem újságíró akar lenni, és annyi élményt, hogy győzzék végighallgatani, amikor hazaér. Ha én eddig szülővel beszélgettem a táborról, mindig elküldte a gyerekét. Mit mondhatnék még?

DUE-médiatábor július 16-25. között Balatonszárszón! Részletek és jelentkezés: mediatabor.hu.

Oszd meg a Facebook-on!

Események

Social

9,071RajongóTetszik
1,023KövetőKövetés
237FeliratkozóFeliratkozás

Legyél DUE-tag!

Egyre több kedvezményt kapnak a Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesületének tagjai. A DUE sajtóigazolványa kinyitja a kapukat a diákújságírók előtt, legyen szó interjúról, vagy egy kiállítás meglátogatásáról.

Tagság hosszabbítás

Nálunk mindig október 31-én ér véget a DUE-év, és ezzel lejár a DUE-tagság érvényessége. Figyelj rá, hogy ne szakadjon meg a tagságod, és mielőbb...

Ne dőlj be!

Zala Orsi a táborról: „Ennél jobb dolog nem történhet egy gyerekkel”

Oszd meg a Facebook-on!

Zala Orsi a táborról: „Ennél jobb dolog nem történhet egy gyerekkel”

Oszd meg a Facebook-on!

X