Az éghajlatváltozás tény, nem pedig hit kérdése. Sokan azt gondolják, hogy az átlagemberek nem tehetnek folyamat ellen. Kiss Fanni, a Climate of Change magyarországi nagyköveteként azért dolgozik, hogy az emberek figyelmét felhívja a környezetvédelem fontosságára és a globális felmelegedés veszélyeire. A program során bejárta Kenyát és Egyiptomot is. Az élményeiről és motivációjáról kérdeztük.
Napjainkban eléggé fajsúlyos téma a klímaváltozás és a környezetvédelem. Miért gondoltad úgy, hogy egyetemistaként aktívan részt veszel a klímavédelemben?
Tulajdonképpen ez egy hosszú folyamat végeredménye. Már kilencedikes korom óta veszek részt különböző angol nyelvű vitaversenyeken. Aztán az egyetemen a Climate of Change program részeként, újra részt tudtam venni egy vitaversenyre, ami a klímaváltozás köré szerveződött. A csapatommal megnyertük a verseny nemzeti fordulóját, így lehetőségem adódott Brüsszelbe utazni, ahol én lettem a legjobb magyar versenyző. Ezután kezdtem el aktívabban beleásni magam a témába.
A program során lehetőséged volt Kenyába utazni. Mesélnél az útról?
A klímaváltozás más és más stádiumban van a világ különböző éghajlatain. Van ahol jobban, van ahol kevésbé érzékelhető a változás. Ma már vannak olyan országok és területek, ahol a klímaváltozás már olyan mértékű, hogy az ott élő embereknek akár az otthonukat is el kell hagyniuk, mert például nincs víz, óriási a szárazság. Ilyenek Kenya egyes területei is.
Két hetet töltöttünk el az országban. Nagyon sok települést és területet bejártunk. A legkisebb közösségekkel is találkoztunk, beszélni tudtunk a helyiekkel, olyan emberekkel, akik tényleg megérzik a klímaváltozás hatását. A saját szememmel láthattam, hogy min mennek keresztül az emberek. Az út után írtam egy tanulmányt arról, hogy a kenyai nőket hogyan érinti a klímaváltozás, és hogyan veszítik el az emberi jogaikat a klímaváltozás hatására. Ez egy óriási fordulópont volt az életemben.
Mi a célja a programnak?
A Climate of Change projekt célja a fiatalok bevonása egészen a döntéshozatali szintig. Erre például a COP27 egy nagyon jó alkalom volt, hiszen voltak olyan beszélgetések, ahol a döntéshozók velünk egy asztalnál ültek, és tényleg meghallgattak minket, meghallgatták az ötleteinket. Nagyon jó érzés volt, mert igenis nekünk is van beleszólásunk. Jogunk van tudni, hogy milyen döntéseket hoznak a döntéshozók, hiszen a mi jönők is a tét.
Illetve létrehoztunk egy petíciót is, amit több mint 100.000 ember írt alá. Ez a petíció a klíma igazságosságról szólt. Vagyis arról, hogy ne azok fizessék a legnagyobb árat a klímaváltozás miatt, akik a legkevesebbet tesznek a folyamatért. Ezt egyébként át is adtuk Egyiptomban az Európai Unió képviselőinek a COP 27 konferencián.
Elégedett vagy a 100.000 aláíróval?
Ez egy óriási szám. Talán lehetett volna több is, ha minden országban ugyan olyan nagy figyelmet fordítanak rá, mint itthon a Baptista Szeretetszolgálat.
Nagykövetként mi a feladatod?
A kommunikáció, az oktatás és a figyelemfelhívás. Sajnos itthon nem fordítanak elég nagy figyelmet az iskolákban a klímaváltozásra. Olaszország az egyetlen ország az egész Európai Unióban, ahol minden korosztály számára kötelező a klímaváltozás oktatása. A Climate of Change éppen ezért jó kezdeményezés, hiszen már egészen 12 éves kortól hallhatnak és tanulhatnak a fiatalok a jelenségről. És ez a legfontosabb, mindenki tudjon róla és megértse a folyamatokat. Sajnos az idősebb korosztálynál is megfigyelhető az, hogy nem is tudják, hogy mi ez az egész jelenség, és hogy mit lehet ellene tenni.
Hogyan óvod a környezetet a mindennapokban?
Ahogy korábban említettem, próbálom inkább a figyelemfelkeltésre tenni a hangsúlyt. Nagyon régóta szelektíven gyűjtöm a hulladékot. Leginkább használt ruhákat szoktam vásárolni – talán kevesen tudják, de a ruhaipar hatalmas mennyiségű ivóvizet használ fel. (Egy fehér pamutpóló előállítása nagyjából 2700 liter vizet igényel – a szerk.). Húst sem eszem annyira sokat. Nem vagyok teljesen vegetáriánus, de sokkal kevesebb húst fogyasztok mostanában. Törekszem arra, hogy a boltban olyan termékeket vásároljak, amik nincsenek előre becsomagolva. És természetesen mindenből a hazait keresem.
Az egyetemi kollégiumban hogyan tudod ez kivitelezni?
Természetesen itt is szelektíven gyűjtjük egyébként a hulladékot. Korábban volt közös faültetés is, remélem a jövőben újra lesz ilyen. Illetve a Tisza-tónál szoktunk táborozni, ahol nem csak a partról, de vízből is összeszedjük a szemetet.
Milyen tanácsot adnál azoknak, akik változtatni szeretnének?
Használjuk kevesebbszer az autót, ma már nagy jól működik a közösségi közlekedés, amivel rengeteg szén-dioxidot tudunk kiváltani. Illetve a tudatos vásárlás is nagyon fontos, az impulzus vásárlások elkerülésével nagyon sokat spórolhatunk.
