Az orosz-ukrán háború nem csak az ukrán és az orosz emberek életét érinti közvetlenül, hanem sokakét szerte Európában és itt Magyarországon is. Litkei Mátéval, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Klímapolitikai Intézet igazgatójával többek között arról beszélgettünk, hogy mi vezetett az energiaválsághoz, és hogyan érinti Európát, és annak lakosságát.
Mit jelent az energiaválság?
Az energiaválság alatt olyan folyamatot azonosíthatunk, ami során az energiahordozók, mint a földgáz, a kőolaj, de már a szén esetében is érzékelhető, és ehhez kapcsolódóan a villamosenergia ára soha nem látott magasságokba emelkedtek. Nagyjából az mondható, hogy az áremelkedés mértéke tízszeres.
Mi váltotta ki az energiaválságot?
A háború előtt, már tavaly ősszel elkezdődött a válság. Az azt megelőző években 15 és 30 Euró közötti volt megawatt per órája a földgáznak az ára. Amikor kitört ez energiaválság első hulláma tavaly ősszel, akkor 90-100 Euróra emelkedett kilowatt per órája. Ekkor már rekordárakról lehetett beszélni.
Ezt követően, február 24-én kitört az orosz-ukrán háború, amire válaszul az Európai Unió szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben. Emiatt Oroszország elkezdte csökkenteni az Európába érkező gáz mennyiségét. Ennek köszönhető az, hogy jelenleg nem sokkal 200 Euró alatt van a fölgáz ára, de volt már, hogy elérte a 350 Eurót is. És nem lehet előre jelezni a további árnövekedést.
Ha pedig az okok szempontjából nézzük, akkor azt mondhatni, hogy az energiaválság nem más, mint az energiahordozók hiánya. Ehhez pedig az vezetett, hogy a Covid időszakában jöttek a különböző lezárások, gyárleállítások, és ebben az időszakban kevesebb energiát használtunk fel termelésre.
Ezért először lett egy energia túltermelés 2020 első negyedévétől elkezdve, ami másfél évig tartott. Az volt a mi balszerencsénk, hogy ennek a „lock down” időszaknak a végét nagyjából egyszerre a világon a nyitás váltotta fel, tehát Ázsiában is, meg Észak-Amerikában is, Európában is. És emiatt egyszerre jelent meg a világban egy óriási energiaszükséglet, amit nem tudtunk lereagálni. Tehát gyorsabban nőtt az igény, mint ahogy a kitermelés és visszaállás le tudta volna ezt reagálni.
Európában pedig elkövettük a lehető összes hibát, mint például nem kötöttünk hosszútávú szerződéseket, és nem a mi kezünkben volt a kritikus infrastruktúra.
Amikor a „lock down” után megjelent az energiaéhség a világ minden pontján, akkor például Ázsiában nagyobb volt a hosszútávú szerződéseknek az aránya, tehát ebben az országokban a 80-90%-át az összes energiának több évre előre megkötött szerződések alapján vásárolták. Ez azt jelentette, hogy az energia exportőrök, amikor hirtelen megnőtt az energiaigény világszerte, akkor először a szerződött partnereiknek kezdték el szállítani, hiszen ezt a jogi kötelességük diktálta. Ugyanez az arány Európában csupán 40%, a maradék 60%-ot az azonnali piacokon vesszük meg.
Amíg nincs válság, ezzel nem is lenne baj, de amikor jött a válság, Ázsia gyakorlatilag felszívta az energiát Európa elől.
Az energiaválságot tovább súlyosbította, hogy a háború kitörését követően, március 8-án az Európai Bizottság energiaügyi biztosa, Kadri Simson kiállt és azt mondta, hogy teljesen le kell válni az orosz energiáról.
Ahhoz képest, hogy körülbelül 12-13%-os visszaesést reméltünk az intézkedésektől, az összes szankciónak 4%-os gazdasági csökkentő hatása van Oroszországra nézve, amiben benne van a bankszektor, a tech cégek, valamint a nagy multik kivonulása is.
Az energetikai szankciókat nem tudjuk külön mérni, mert ezeknek együttes hatás van, de azt tudjuk független elemzőházaktól, hogy nagyjából 158 milliárd dolláros bevétele van az idei évben Oroszországnak az energiaszállításokból.
Egy finn kutatóintézet számolta ki például, hogy 158 milliárd dollárból a háborúra maximum 100 milliárd dollárt költött Oroszország, ami azt jelenti, hogy még így is pluszban van a költségvetésük.
Tehát miközben szankcionáltuk Oroszországot, ők erre válaszul elkezdték csökkenteni az ide áramló energiamennyiségét, leginkább a gázét, és ez felhajtotta az árakat. Hiába esett vissza körülbelül a negyedére az ide szállított energia mennyisége, de az árak a tízszeresére nőttek, és még a kisebb mennyiségű szállítások mellett is sokkal több bevétele van Oroszországnak.
Az én véleményem szerint már nem lehet nagyon abban reménykedni, hogy pusztán gazdasági alapon ki lehet egyezni.
És miért pont a gázról lehet hallani a legtöbbet?
Azért, mert a gáz infrastruktúrája a legkötötteb, mivel vezetéken szállítják a jelentősebb részét, ezért nehéz pótolni máshonnan. Plusz Európában magas azoknak a háztartásoknak az aránya, ahol gázzal fűtenek. Az ipar nagyjából változatlan az a mennyiség, amit felhasználnak, de a háztartásoknál ősz és tavasz között használják a legtöbbet a fűtéssel. És azt mondhatni, tökéletes az oroszok időzítése. Ha most csökkentik az ideérkező energiamennyiséget, akkor mivel minden ilyen biztonsági intézkedésnél a lakosság lesz a védett fogyasztó, tehát a lakosságnak kell az utolsó pillanatig az energiaigényét kielégíteni, ezért ipari korlátozásokra lehet számítani.
Milyen hatással lesznek ezek az események Európa gazdaságára?
Gyakorlatilag Oroszország ezzel a lépésével, kis túlzással, de össze tudja omlasztani az európai gazdaságot. Ha nem is omlik össze, akkor is egy nagyon súlyos gazdasági válságot tud előidézni. Azt kell, hogy mondjam, minden jel arra mutat, ahogy Európa elkezdett fegyvert szállítani, és elkezdte a szankciókat kivetni Oroszországgal szemben, Oroszország ugyanúgy fájdalmat akar okozni Európának. Úgy tekint Európára és az Egyesült Államokra, mint quázi hadviselő felekre.
Ez a gazdasági válság pedig abban áll, hogyha az energiaköltségek megemelkednek, akkor el fogják érni, főleg a nagy energiaigényű cégek, hogy a határköltségen termelnek, ami azt jelenti, hogy nem lesz profitjuk. És, ha ezt átlépik, akkor veszteséges lesz a termelésük, és onnantól kezdve nem tudnak tovább működni, tehát csődbe mennek. Ha ezek a vállalatok sorra becsődölnek, akkor tömeges elbocsátások lesznek, ami szociális problémákhoz is vezethet.
Ez pedig mind a lakosságnál, mind a cégeknél nagy a hitelkitettséget jelent. Tehát, ha az emberek nem tudják fizetni a hiteleiket, akkor a 2008-as hitelválság is megismétlődhet, és a keresztbiztosítások miatt a bankszekrorban egy globális pénzügyi válsághoz vezethet.
Ha vállalkozók lehetetlenülnek el, és emberek veszítik el a munkájukat, a házukat, mert mert nem tudják fizetni a hitelüket, akkor kimennek az utcára. Mindez egy politikai válságig tud eszkalálódni.
És a benne élő hétköznapi emberek életére?
Azokban az országokban, ahol nincs semmilyen lakosságvédő intézkedés, mint például nem volt Csehországban, Franciaországban, Romániában, tehát a piaci árakat fizették az elmúlt időszakban, most ezek az államok sorra jelentik be az ún. ársapka, illetve lakosságtámogató intézkedéseket. Ez olyan mértékben érinti az embereket, hogy ha ezekkel kell foglalkoznia a kormányoknak, akkor más szektorokból kell elvonniuk, ezáltal kevesebb jut a kultúrára, a sportra, de ez apró ár. Viszont ahol ezt nem vezetik be az államok, vagy nem kellő mértékben, ott óriási magasságokba tudnak emelkedni a számlák, és olyan fejlett gazdaságú országokban, mint pl. Németországban egzisztenciális (megélhetési) válságokhoz tud vezetni, főleg a társadalom alsóbb rétegeiben, akiknek konkrétan a kiadásai meghaladhatják a bevételeiket.
Magyarországon speciális a helyzetünk, mivel 2013 óta volt egy olyan intézkedés, ami értelmében ársapka volt a lakossági fűtés-és áramhasználaton.
Ársapka: A „price cap”, vagyis ársapka alapú szabályozás, olyan árszabályozási rendszer, ami maximálja a fogyasztóktól beszedhető bevétel összegét. („ a szerk.)
Mivel lehetne enyhíteni ezt a konfliktust?
Mivel strukturális a probléma, a beáramló energiamennyiséget kellene valahonnan pótolni, amit próbáltunk. Gyakorlatilag alig van olyan energia exportőr ország (pl.Algéria, Katar) , ahol ne járt volna vagy egy német vezető politikus, vagy az Európai Bizottság egyik vezetője. És mindenki ígérte, hogy szállít nekünk, csak ezzel az a baj, hogy 1-2 éves késleltetéssel tudnának, mert az Európai Unió főként a klímapolitikájára alapozva folyamatosan azt kommunikálta a gázvásárlások esetében, hogy megvannak már a beszállítóink, szeretnénk diverzifikálni, de a mennyiséget nem fogjuk növelni, hiszen a gázra átmeneti energiaforrásként tekintünk, és folyamatosan csökkenteni fogjuk a használatát. Éppen ezért ezek az exportőr országok nem számoltak azzal, hogy Európa egy nagy vevő lesz.
Ha az idei és a jövő télről beszélünk, akkor Oroszország az egyedüli olyan beszállító, ami ki tudja elégíteni az energiaigényeket. Emiatt van az például, hogy a magyar kormány azt mondja, hogy hagyjuk a szankciókat velük szemben.
A politika és a gazdasági kapcsolatokat el kell választani egymástól, és hogyha ez sikerül, akkor van rá esély, hogy mentsük az európai gazdaságot. Ha ez nem sikerül, akkor egy nagyon súlyos válság vár ránk.
Bihari Bernadett Luca
A cikk a Technológiai és Ipari Minisztérium támogatásával jött létre!
