A sorozatgyilkos Jeffrey Dahmer életét rengetegszer feldolgozták már nagyjáték vagy dokumentumfilmként. Azonban egyik alkotás sem kapott akkora figyelmet korábban, mint a nemrég megjelent Netflixes sorozat. A 2022. szeptember 21-én debütált tíz részes történetet megjelenésének első hetében 196,2 millióan nézték meg. Ezzel a Netflix minden idők legnagyobb nyitóhéttel rendelkező műsora lett.
Az érdeklődés nagyban köszönhető annak, hogy az embereket a mai napig foglalkoztatja Dahmer furcsa személye. Az a Jeffrey Dahmer amerikai sorozatgyilkos, aki 1978 és 1991 között 17 tinédzser fiút és fiatal férfit gyilkolt meg, többnyire a Wisconsin állambéli Milwaukee városában. A bűntettei között szerepelt nekrofília, csonkitás, valamint kannibalizmus is. Számos más férfit is bántalmazott fizikailag és szexuálisan – például a hadseregben a szobatársát lényegében rabszolgaként kezelte.
Bár tettei felfoghatatlanok emberi ésszel, mégsem volt őrült a szó orvosi értelmében. Ennek ellenére a neve egybeforrt a brutalitás, az aljasság és a perverzió kifejezéseivel. Sokan megkérdőjelezték, hogy szükség van-e újra elmondani egy sorozatgyilkos történetét, aki nekrofíliát és kannibalizmust követett el.
Az embereket mindig is érdekelték a morbid, nyomasztó vagy rejtélyes történetek, amelyek megdöbbentő igazságokat fednek fel. Az úgynevezett True Crime műfaj eredete az 1600-as évekig nyúlik vissza. Ekkor kezdtek el röpiratokat nyomtatni Angliában, melyek a helyi bűnesetek részleteit tartalmazták. Ezek a városokban terjedtek el, ahol a bűnmegelőzés elsőrendű prioritás volt a lakosok számára. A nyilvános kivégzések is megtalálták helyüket a korai írott feljegyzések között. Az írásokból a kivégzésen résztvevők részletesen megismerték azokat a körülményeket, amelyek a bűnöst erre a sorsra vezették.
Ted Bundy 1979-es floridai gyilkossági pere során fiatal nők töltötték meg a tárgyalótermet. Néhányuk bevallotta az akkori híradásokban, hogy lenyűgözte őket Bundy személye, még ha nem is tudták, miért. Hasonló módon más sorozat- és tömeggyilkosokat is körülvesz ez a fajta vonzódás, mint például Dennis Nilsent vagy Richard Ramirezt. Ugyanez a bűvöleti mintázat – a férfi és női nézők részéről egyaránt – folytatódott az utóbbi években. A legextrémebb változata az ún. hibrisztofilia, amely a bűnözők iránti szexuális vonzalmat jelenti. Az ilyet az a fantázia motiválja, hogy egy szörnyű ember szereti és értékeli őket.
Az internet lehetővé tette a találkozást a hasonló gondolkodású embereknek, akik máskülönben nem tehetnék meg – akár fizikai vagy földrajzi okokból. Az emberek találkozhatnak különféle online fórumokon, chat-csoportokban, közösségi oldalakon (Facebook, Twitter, Tumblr, Reddit stb.) és más eszközökön keresztül, hogy megvitassák közös témáikat. Ebbe tartozik bele a sorozatgyilkosok témaköre is. A sorozatgyilkosok „csodálói” nem egy új keletű jelenség, viszont az internet megjelenésével a nimbuszuk még erősebbé vált. Az egyre inkább mediatizált világban ezek a rajongók a korábbinál nagyobb számban gyűlhettek össze, hogy megvitassák az érdeklődéseiket és alakítsák saját közösségeiket.
Például a Tumblr nevezetű webhely is helyet biztosít a felhasználók által készített anyagok közzétételéhez. Az anyagok jellemzően írások, digitális rajzok, képek, videók és mémek. Azok a személyek, akik már-már rajonganak egyes tettesekért, ezen az oldalon élik ki furcsa vágyaikat. Látszólag egyáltalán nem érdekli őket az áldozatok és családtagjaik vagy a méltóságuk. Gyakran ábrázolják az imádott alakokat „cuki” módon sokszor együtt, mintha barátok lennének. A legextrémebb rajzoknál még az áldozataik is megjelenítésre kerülnek, megalázó és kegyeletsértő helyzetekben.
Az áldozatok reprezentálása amúgy is egy kényes része az ilyen történeteknek. Hiszen a filmek esetén a készítőknek egyszerre kell hitelesen, szórakoztató módon, de az áldozatokra vonatkozóan tisztelettel elmesélni az eseményeket. Jelen esetben a rendező, Ryan Murphy elmondása alapján a stáb igyekezett objektívan elmesélni a történetet anélkül, hogy glorifikálnák Dahmer-t a tetteiért. Ugyanakkor az áldozatok hozzátartozói közül többen is felszólaltak a sorozat ellen, mondván, hogy az újra traumatizálta őket. Az ellenzők közül a legnagyobb média visszhangot Rita Isbell, Errol Lindsey nővére kapta, aki Dahmer egyik áldozata volt. Elmondása szerint megnézte a műsor egy részét és felzaklatta, hogy a nyilatkozatát – amit az 1992-es ítéletekor mondott – is újra alkották. Mint kiderült a készítők előzetesen nem konzultáltak se vele, se más családtaggal, így nem voltak felkészülve a filmre és annak hatásaira.
(Németh Máté)
