A zeneművészeknek nagyon sokat számít, hogy dalaikat nem csak hangzásban, hanem vizuálisan is át tudják adni rajongóiknak, ezzel segítve dalaik megértését. Egy videoklip ma már bármilyen lehet, általában a meghökkentő, újszerű dolgok kapják meg először a reflektor fényt. Az egyediségek. Ilyen egyediség például Billie Eilish, a ma már 19 éves, de pályája kezdetén még csak 13 éves tehetség, aki Ocean Eyes c. dalával robbant be a köztudatba. Végignéztem összes eddig elkészült videoklipjét és úgy gondoltam, megosztom veletek gondolataim két cikk formájában.
2015-ben megjelent első dalának a következő évben készítettek videoklipet is Meghan Thomson rendezésében, ami nem nagyon szólt semmiről. Billie a kép közepén énekli a dalt, lilára festett kezekkel és nagyon szép rajta. Aesthetic és vizuálisan pleasing, de engem nem fogott meg. Bár ha vesszük a tényt, hogy elég fiatal volt és könnyen irányítható, nem lehet egy rossz szavunk sem. Ugyanebben az évben megjelent táncos videója már közelebb hozta számunkra a dalt, ezzel együtt Billie személyiségét is. Átadta az énekes a táncon keresztül szenvedéseit és fájdalmát, illetve egy új dolgot tanulhattunk meg róla: Billie egész ügyes és szenvedélyes táncos.
2017 tavaszán megjelent a Bellyache videója Billie első albumáról, a Don’t smile at me-ről. A képi világ a régi analóg képek színeire emlékeztet, amiben Billie az intézetből szabadult őrültet játszva énekli a dalt, pénzt dobál, majd a végén szembetalálkozik a rendőrséggel. Az erős színek nekem nagyon tetszettek, a klip közben pedig Billie stílusa is kezdett kirajzolódni mindenki előtt. Egy, a Vice-nak adott interjújában kifejtette, miről is szól a dal: legfőképpen a bűntudatról. A videó egy fikciós történet, melyben a Billie által játszott pszichopata kezd rájönni arra, hogy mennyi rossz dolgot tett, de nem törődik vele. Ez a szuperhős filmekben szereplő főgonoszokat juttatta eszembe.
Ugyanebben az évben, a Netflix saját gyártású sorozatához, a 13 okom volt-hoz írt Bored című számának jelent meg videoklipje, ami számomra nem volt nagy durranás. Nem Billie Eilish-t láttam rajta. Mikor ránéztem, egyáltalán nem az ő stílusa szólalt meg ruháin keresztül. Unalmas koncepció, egy létrán állva énekel, két oldalt egy-egy hangszóróval. Viszont itt már felütötte a fejét az színbeli hangulat, ami majd pár későbbi videoklipjében kibontakozásra kerül.
Ez az év termékeny volt számára klipek tekintetében, szeptember közepén Watch c. számát kapták lencsevégre. Ebben a videóban már találtam olyan jelképeket, amik számomra nagyon tetszettek és úgymond nyilvánvalóak is voltak: például a klip elején, mikor Billie-t a létrához kötik (ez a létramotívum nagyon felkeltette az érdeklődésem, mert több videóban is megjelenik pályája során) számomra szimbolizálta az érzést, mikor nem tudsz elszakadni egy embertől és magához láncol teljesen. Külön tetszett a vége felé, mikor Billie kvázi saját magát égeti fel “máglyán”, ami megmagyarázza, hogy a létrán ülő énje a belső érzelmeit jelképezhették és ezek az érzelmek kaptak lángra. Szerintem összességében kifejező klip lett, illik a dalhoz.
2018 elején egy telefonos videóra emlékeztető klip került fel az internetre, mely az idontwannabeyouanymore c. számát illusztrálta. Itt is megjelent még az Ocean Eyes-nál használt fakóbb színvilág. A képnagyság választása számomra olyan volt, mintha a rendező egy tükröt szeretett volna jelképezni vele (akár direkt, akár véletlen, szerintem nagyon ötletes). A videó egyszerű, viszont egész kifejező, ahogy a dalban is van, Billie a tükörnek mondja el bánatát, hozzá beszél, elmondja a tükörben lévő énjének: már nem akarok olyan lenni, mint te. Szerintem szép és fontos jelentése van, érvényes rá “a kevesebb néha több” mondás.
Úgy gondolom a nyomasztó, depresszív képábrázolás mindig is jellemző volt Billie-re, mostani klipjében sem volt ez másképp. Khalid-dal közös száma, a Lovely, olyan kékes, szürkés színekkel dolgozik, ami szinte arra késztet, hogy odamenjek édesanyámhoz és megöleljem. Nem véletlen, hogy ez a dal is a 13 okom volt második évadának lejátszási listáján landolt. A két énekes egy tükör falú négyszögben áll, ami folyamatosan változik a klip során. Ez talán az egyhangú bezártságot szimbolizálhatja, amit még fokoz a refrénnél mindig megjelenő, egyre viharosabb felhő. Az eső nyilván a szomorúságot, a belső depressziót jelképezi. A klip végén érdekes dolog történik, az eső és a víz megfagy, ráfagy az üvegkockára amiben Billie és Khalid ülnek, mintha a jég teljesen elzárná belső érzelmeiket a külvilágtól. Szintén egy erős videó lett.
Ahogy egyre közelebb érek az idei évhez, rettentően érezhető a változás a felvételeken és a megfogalmazáson. 2018 őszén jelent meg Hostage című dalához egy klip, ami most tényleg padlóra ejtett. Az első zenei videó, illetve dal, amelyben használja a “mi” szót és melyben a szereplők, Billie és Luc Junior Tam közt vibrál a levegő ahogy egymáshoz érnek és együtt mozognak. Szintén a don’t smile at me album tagja, melyben Billie megfogalmazza számára mit jelent a szerelem és az együttlét. Partnerét rabként akarja magához láncolni, egy veszélyes szerelemben tartani, mely már-már az őrület határát súrolja. Nagyon intenzív, figyelemfelkeltő képkockákat látunk végig, imádtam minden másodpercét.
Újabb függőleges, a telefonos videókhoz hasonló klipjét jelentette meg 2018 nyarán. A You should see me in a crown videoklipje nem kedvez azoknak, akik utálják a pókokat. A dalból eltűnt az a kecsesség, finomság, ami elődjeire igaz volt, durvább hangzása és a videó együtt teljes szorongást keltett bennem végig (valószínűleg főleg azért, mert irtózom a pókoktól). Semmi pénzért nem nézném újra. Ez a videó tökéletes példája az ízlések és pofonoknak. Vagy nagyon nem tetszik, vagy imádod. Nincs középút. Ez az első klip, amit nem tudtam végignézni. Ehhez a dalhoz később készült egy animációs videoklip is Takashi Murakami-tól.
Hamarosan érkezik a cikk második része, addig is, ha még nem tettétek meg, töltsétek ki a DUE újdonságát, a Nagy Diák Zenei Tesztet, mellyel értékes nyereményeket nyerhettek!
(Vincze-Hajnal Blanka)
