Amikor belépünk egy helyre, elfog minket egy érzés, mely csak és kizárólag ahhoz a térhez köthető. Ez lehet szinte elenyésző, vagy épp ellenkezőleg, monumentális hatással ránk. Mi hozzuk létre a tereket, melyek önálló életre kelve hatnak ránk. Egy iskola neonfényes folyosói, egy egyetemi kampusz fákkal körülvett, tiszteletet parancsoló épületei, vagy egy jazz bár/teázó füstös félhomálya olyan atmoszférát ad, mely beszippant minket és ott tart. Egy építésznek tehát meg kell találnia a megoldást, hogy milyen emberek, mikor és hogyan fogják használni az épületet, nem elfelejtve a csoport történetét, hagyományait és örökségét. Golda János pályája során éppen ezt az érzékeny egyensúlyt keresi minden munkájában.
Golda János a budapesti Piarista gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, majd a Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetemre felvételizett. Diplomamunkáját 1977-ben, a Várostervezési tanszékén védte meg, mely a Káposztásmegyeri lakótelep tervezése volt. Ahogy az egyetemen, úgy a munka világában is a prioritás a közösség volt. Az évfolyamuk összekovácsolódott, 30 fős társasága együtt akart maradni és dolgozni, ezért az építészhiányban szenvedő Miskolc környékére vándoroltak. Fél év után első, önálló munkája a vajai katolikus templom volt, melyet feleségével, Thoma Ágnessel közösen jegyeztek. 1980-ban aztán 330 fős, iskolával, óvodával, bölcsődével és ABC-vel ellátott lakótelepet tervezett Eger környékén, Ráchegyen.
Maga is tervezője, alapítója és lakója volt a Miskolci Kollektív Háznak, melynek célja a szocializmus tipikus panellakásainak a közösség számára idealizált hellyé alakítása volt. Ez annyit tesz dióhéjban, hogy a lakásokból lecsíptek 18 négyzetmétert, ezzel minimalizálták a személyes teret, viszont kialakítottak a lakók számára egy többcélú (buli, tévézés, szórakozás, munka, gyereknevelés, játék… stb.) közösségi teret.
A Miskolci Műhely mellett a Mesteriskola közössége is meghatározó volt Golda számára. ’80-82 között tanulóéveit, majd ’88-tól mesteri szolgálatát töltötte itt az intézményben.
Visszatérve egykori iskolájához, a piaristák főépítésze lett. Golda János tervezte a Szegedi Piarista Gimnáziumot és később a Budapesti Piarista Központ újjáépítése is az ő felügyelete alatt zajlott. Így emlékszik vissza ezekre a munkákra: „Mindkettő fontos volt számomra. Az előbbi volt az első új építésű iskola a rendszerváltás után, ezért itt az volt az érdekes, hogy egy új kezdetet hogyan lehet térben vizionálni és létrehozni a piaristák számára. A másik meg egy 300 éves helyszín, ezért az időbeliség jelenléte nagyon érdekes volt a tervezésben.” Ezeken kívül fontos megemlítenünk a Gödi Piarista Szakiskolát, melynél megmutatkoznak az energiatudatos megoldásra való törekvések és az ökologikus szemlélet előtérbe kerülése.
Golda János eddigi életművének legnagyobb elismerését a 2006-ban átadott Debreceni Egyetem Élettudomány Épület és Könyvtár hozta meg. A különleges épületet Szenderffy Gáborral koprodukcióban tervezték meg. A feladat nem kevés kihívást jelentett, hiszen több, mint 150 speciális kutatólabort és képzési helyet kellett elhelyezni benne. Ez késztette az építészpárost arra, hogy feszes logikával egy flexibilis, sokoldalú környezetet hozzanak létre, mely lehetővé teszi, hogy a különböző kutatási projektekhez változatosan használják a laborokat. Ezenkívül prioritás volt a Debreceni Kollégium szellemi örökségét, a város büszkeségét és hagyományát átörökíteni az új épületkomplexumba. Hagyomány és modern megoldások násztánca ez a hely.
Golda János így gondolkodik az építészet sokszínűségéről: „Maga az építészet nagyon mély és szerteágazó diszciplina. Egyrészt van egy több ezeréves hagyománya, ezt, mint építészettörténetet tanultuk az egyetemen. A modern építészet már nyitott a város és táj felé, a legújabb fordulat pedig a virtuális térben való tervezés és a mesterséges intelligencia belépése a tervezésbe és kivitelezésbe egyaránt. A valós munka során az ősiséget és a 21. századi jelleget kell összeegyeztetni.”
(Pap Rebeka)
