Sokan eltérő véleményen vannak arról, hogy jó-e, ha valaki úgy mutat meg magából sokat az interneten, hogy még nem múlt el 18 éves sem – főleg, ha a manapság elterjedt influenszer jelző is igaz rá. Azonban lehet ennek pozitív oldala is!
Először is: mi a mai értelemben vett influenszerkedés? Az influenszer szó jelentése mára már kicsit átalakult. Arra szoktuk használni, aki képes mások vásárlási szokásait befolyásolni. Az internet népszerűségével és nagyon magas elérésével az influenszerkedés foglalkozássá vált, olyan fórumokon hirdetik a kiválasztott termékeket a véleményvezérek, mint a YouTube, az Instagram, a Twitter, a Facebook vagy a TikTok.
De hogyan kerülnek a kiskorúak a képbe? Talán nem meglepő, hogy a kamaszok körében nagyon is tetszetős az influenszeri pálya, a Be Social 2019-es felmérése szerint a fiatalok 24%-a álmodik arról, hogy felnőttként az internet segítségével reklámozzon.
A tizenévesek számára igen vonzó a közösségi médiában jelen lévő sztárok élete, hiszen kívülről csupa móka-kacagásnak tűnhet a rengeteg utazás, csillogás-villogás. Azonban amint kezdenek felnőni, egyre jobban kirajzolódhat számukra: az éremnek igenis két oldala van. Ennek ellenére vannak olyan vállalkozó szelleműek, akik úgy döntenek, hogy nem várnak, és a gimnázium mellett, vagy akár 4-5 évesen is nekivágnak ennek a „szakmának.” Persze az utóbbiak szüleik nyilvánvaló közreműködésével.
De vajon hogy tud hasznos lenni, ha a gyerek már egészen kicsiként elkezdi a promóciózást? Azért érheti meg többek között, mert ha valakinek az a célja, hogy ismert ember legyen, az már igazán korán szem előtt tud így lenni.
A társadalom jó része elalél a „cuki kislányoktól, imádnivaló kisfiúktól” menő ruhákban. Sokan szívesebben megvennének egy plüssmackót egy óvodás miatt, mint ha egy felnőtt reklámozza, aki csak az előnyeit sorolja a játéknak. Továbbá, ha egy ismertebb fiatal vlogger megpróbál eladni egy tanulós appot, akkor lehet, hogy fel tudja kelteni a korosztályának az érdeklődését. Tehát ha hasznos és jó dolgok népszerűsítésére használják a népszerűséget, abból még akár jó is kisülhet. A cégeknek mindenképp megéri fiatalokat alkalmazni, tehát ha az ő szempontjukat nézzük, akkor nagyon jó, hogy sokan már kiskorúként is arccá szeretnének válni – gyakran kevesebbet lehet nekik fizetni üzleti gyakorlatlanságuk miatt, és sokkal könnyebben lehet bizonyos célcsoportokat megszólítani velük.
Természetesen, ahogyan azt már említettem, az éremnek két oldala van. A tartalomgyártás kemény munka. Hatalmas erőfeszítést igényel a követők szórakoztatása, és a csúnya, bántó kommentek komoly önértékelési zavarhoz vagy korai kiégéshez is vezethetnek. De a másik véglettel is vigyázni kell: az ismert influenszereknek nem szabad abba a hibába esniük, hogy a kommentszekciót gondolják a legjobb barátjuknak. Ráadásul itt van még egy mostanában gyakran feltűnő probléma, az úgy nevezett „oversharing”. Nem szabad senkinek, de főleg nem a népszerű kisgyerekeknek nagy túlzásokba esniük, nem szabad túl sok mindent megosztaniuk a világgal, nem szabad elmosódnia a privátszférájuk határainak.
Ezek alapján úgy gondolom, hogy akkor, és csakis akkor szabad a felnőttkor betöltése előtt influenszerkedésbe fogni, ha biztosak lehetünk abban, hogy van mögöttünk olyan mértékű támogatás és ellenőrzés (főleg a szülők felől), ami megvéd minket, és irányítja az életünket online és offline.
(Tóth Katinka)
