A hetvenes-nyolcvanas években családi program volt leülni az új Columbo-rész elé, azelőtt pedig még csak adott időpontban, fekete-fehérben lehetett bármit is nézni a tévén. Ma már csak a kényelmet szolgálja, bár sokan úgy vélik, a technika és a különböző szórakoztató szolgáltatások fejlődésével a tévézésnek lassan kezd leáldozni, és éveken belül jelentősen vissza fog esni az érdeklődés iránta. Hogy ezt pontosan mi okozza, azt talán a szórakoztatóiparban bekövetkezett változásokban és a múltban kell keresni.
A technika kőkorszakában
A tévének – ahogy az embernek is – megvoltak a maga ősei és gyökerei. Ezek merőben eltértek a ma ismert daraboktól, hiszen eleinte csak szerkezetek voltak, melyek az elektronsugár képmegjelenítő képességén alapultak. Ezt a funkciót a katódsugárcsöveknek köszönhetjük, amit hosszú kísérletezések által egy német fizikus, Karl Ferdinand Braun talált fel. Az első működőképes darab 1926-ban látott napvilágot, és legelőször Londonban mutatták be. Érdekes tény, hogy majdnem magyar névre került a találmány, ugyanis ekkoriban hazánkban egy mérnök, Mihály Dénes szintén dolgozott a technológia kifejlesztésén, ráadásul még Braun előtt is járt időben. Így elmondhatjuk, hogy igencsak erős magyar vonatkozása van e tudományágnak.
Primitív, de egy lépcsőfokkal feljebb
Annak ellenére, hogy a fejlődés a kezdetekben mindig lassabban indul be, hatalmas előrelépés volt ez a világ számára. A tévék ekkoriban egy nagy kockára hasonlítottak, nehezek voltak és csak fekete-fehér képet mutattak, valamint kizárólag akkor lehetett nézni, ha valamilyen műsort sugároztak, választási opció nem volt. Az első televíziós adást 1939-ben közvetítették New Yorkban, ami egy májusi baseball mérkőzés volt a híres Princeton és Columbia között. Ez hatalmas előrelépésnek számított, még maga Roosevelt amerikai elnök is beszédet mondott a műsor elején. Magyarországon az 50-es évek elején kezdtek teret nyerni a hasonló műsorsugárzási próbálkozások, 1957-ben el is indult a Magyar Televízió, mint intézmény. Ide köthető egy humoros eset, ami szerint valaki az egyik nap kétségbeesetten betelefonált az MTV stúdiójába, és a következőket mondta:
„Könyörgöm, várjanak még pár percet a film kezdésével, a vendégeim kicsit késnek!”
Ez jól mutatja, hogy akkoriban az embereknek kellett igazodniuk a műsorhoz és nem fordítva. Később, a Holdra szállás évében, 1969-ben létrejött a második műsor, amit napjainkban úgy ismerhetsz, mint az M2.
A 70-es évektől a korszakváltásig
Ezekben az években a tévék már nem csak alapjaikban, hanem minőségükben is fejlődtek, például feljavultak az adásképek, Amerikában további csatornák jöttek létre. Ekkor már háztartásokhoz csatlakozó hálózatok jöttek létre a növekvő népszerűségnek köszönhetően. Érezhető volt, hogy egy új korszakba érkezett a televíziózás, régi alakját lassan felváltotta a laposabb szerkezet, a képernyő drasztikus növekedése által pedig a már nem túl gazdaságos és biztonságos katódcsöveket lecserélték folyadékkristályos megjelenítésre, mai nevén ismerősebben LCD kijelzőkre.
De ez mivel tudott többet?
A működése nagyon egyszerű: képzelj el két üveglapot, amik között ez a bizonyos folyadék van. A kép megjelenése az anyagban található apró molekulák viselkedésétől függ, melyeket a felső üveglapba juttatott elektromos feszültség befolyásol a láthatóságukon keresztül. Ezáltal bármilyen kívánt „ábrát” elő tudunk állítani, ha pedig megszínezzük ezeket a folyadékkristályokat, gratulálhatunk magunknak, létre is hoztuk a színes kijelzőt.
Magyarországon is gyorsan elterjedtek a kábelhálózatok, forradalmi újításként köszönt be a műholdas televíziózás, ráadásul a VHS (házi videorendszer) magnóknak hála a műsorokat fel lehetett venni kazettára és vissza lehetett őket nézni. Nem véletlen, hogy új iparágak és szolgáltatások is létrejöttek ennek hatására, szüleink fiatalkorából biztosan fennmaradt élmény – gyakran randiként, programként is szolgáló lehetőség – a filmkölcsönzőbe járás.
Az ezredforduló óta nincs megállás
Ha valaki ezelőtt azt hitte, hogy a tévézésben nincs feljebb, hát tévedett. A technológia modern köntösbe öltözött, lassan már csak évek kellettek az ismételt újításokhoz évtizedek helyett. Megjelentek például a tévénézési szokásokat radikálisan megváltoztató DVD-k, amik mellett hamarosan ott álltak az átlagember számára már megfizethető, lapos HDTV televíziók, amik nem csak nagyobb felbontásra (ezáltal jelentős minőségi felfejlődésre) tettek szert, hanem szinte közvetlen elődei lettek a jelenlegi evolúciós csúcson álló társaiknak.
A 21. század tehát elhozta azt az embernek, ami mindig is prioritást élvezett otthonukban: a kényelmet. Ezeket az eszközöket azóta tulajdonképpen csak finomhangolják különböző technológiai és marketing szempontokból, figyelembe véve a változó trendeket. A mai fogyasztóhoz a tévé már igényei szerint igazodik, a temérdek csatorna- és műsorkínálat mellett például számos szórakoztatóipari szolgáltatás, azokat nyújtó vállalat jelent meg. Dúskálunk tehát a lehetőségekben, piac lett a televíziózásból, amire döntő hatása van a felhasználónak.
Mi lesz a jövőben?
Manapság az ember akkor ül le és kapcsolja be a tévéjét, amikor csak szeretné, leginkább azt néz rajta, amihez csak kedve van, tulajdonképpen alapkelléke lett egy háztartásnak. De felmerülhet a kérdés, hogy ez a nagy felfelé törés vajon mehet-e valaha a fejlődés vagy a televízió evolúciójának rovására?
A modern ember mindent a telefonján és egyéb okoseszközein intéz. A technológia, a szolgáltatások és a különböző videó elérési platformok pedig lehetővé teszik, hogy ne kelljen magával vinnie a tévéjét, ha szórakozásra vágyna. Ez azt válthatja ki rövid vagy hosszú távon, hogy az eddig nagy nézettségi arányokat felmutató, sugárzott műsorok a háttérbe kezdenek szorulni az előbbiekkel szemben. További befolyásoló tényező lehet az utóbbi években megdráguló csatorna-csomag árak, a szolgáltatóval lekötött időre való szerződéskötéstől való függés (ami azért kockázatos, mert nem lehet kihátrálni belőle), valamint a műsorok gyakran csupán a nézettség növelésére irányuló célokkal történő készítése, ez akár minőségbeli visszaeséshez is vezethet.
Ha jobban belegondolunk, a jelenlegi helyzet mindig is magában hordozta a dilemmát: hol van a tévézés csúcspontja, vajon hamarosan leáldozik eddigi tündöklésének?
Mindannyian lennénk most elektronsugarak egy katódsugárcső belsejében, hogy a saját képeinkbe írva megkapjuk a válaszokat. De talán pont ezért ez egyszer nem a jövőben, hanem a jelenben, magunkban kell keresnünk azokat: mit is jelent számunkra a televíziózás.
Németh Fruzsi
