Biztos érezted már úgy, hogy kényelmetlen számodra, ha valaki túl közel áll hozzád a buszon vagy a boltban. Ilyenkor a magánszférád sérül, de hívhatjuk személyes térnek, buboréknak is. De mit is jelentenek pontosan ezek a fogalmak, hogyan jelennek meg a mindennapi életünkben és milyen befolyásoló hatásaik vannak? Ebből a cikkből kiderül, miért olyan fontos, hogy ezzel tisztában legyünk és tiszteletben tartsuk.
A proxemika fogalma
A proxemika azt a kommunikációs térközt jelöli, amit az ember a különböző élethelyzetekben maga körül tart. E tér nagysága nagyban függ az egyéntől, azaz az ember személyiségétől, de nagy jelentősége van a különböző kultúrák hagyományainak, szokásainak is.
Ennek okát számos kutató vizsgálta, magyarázta már, közülük, Edward T. Hall, amerikai antropológus az 1960-as években határozta meg a proxemika fogalmát, és ugyancsak ő osztotta fel az embert körülvevő teret négy zónára.
A személyes terünk 4 zónája
Ennek a térnek legbelső, azaz az emberhez legközelebb eső része az intim tér. Ide csak olyanokat engedünk be, akikkel szoros, bizalmas kapcsolatot ápolunk, például családtagjainkat vagy barátainkat. Ha másvalaki közelíti meg intim szféránkat, akkor igyekszünk minél hamarabb eltávolodni tőle. Ez nem minden esetben lehetséges, ezért is ódzkodnak sokan a tömegközlekedési eszközöktől vagy a tömegrendezvényektől. Ez a belső zóna, az egyén intim tere nullától fél méterig terjed.
Ezután következik az a zóna, amely nagyjából 1,2 méterig terjed. Ide már beengedünk távolabbi ismerősöket is, legtöbbször baráti összejöveteleken, hivatalos rendezvényeken vagy az iskolában tartunk másoktól ekkora távolságot.
Az eggyel távolabb eső zóna az úgynevezett társadalmi tér, amely már 3 méterig terjed. Ahogy elnevezése is sejteti, erre a területre már a számunkra ismeretlen személyeket is beengedünk. Ilyen távolságot tartunk, amikor ügyeket intézünk egy hivatalban vagy épp egy személytelen beszélgetést folytatunk egy számunkra idegen emberrel.
A legkülső, tőlünk legtávolabbra eső zóna a nyilvános tér, ahová bárki beléphet anélkül, hogy kellemetlenül éreznénk magunkat. Az ebben a térben állókkal általában nem szoktunk beszélgetni. Látjuk, halljuk őket, de közvetlen kapcsolatunk nincs velük.
Kulturális eltérések
Természetesen a proxemika nem definiálható pontosan és általános érvényűen. Országonként, de akár egyénenként is lehetnek eltérések. Szűkebb személyes teret igényelnek például a dél-amerikaiak, az oroszok, az olaszok, a franciák, illetve az arab és afrikai országok lakói.
Közepes méretű személyes térrel rendelkeznek a németek, a dánok, észak-európaiak és ugyancsak ez jellemzi az USA-ban és a Kanadában élőket.
A legnagyobb személyes térre a kelet-ázsiai embereknek van szükségük. Például a japánoknak, a koreaiaknak, vagy a kínaiaknak.
Megesik, hogy ha egy latin-amerikai találkozik egy kelet-ázsiaival, utóbbi tolakodónak érzi a másik viselkedését, és amint teheti, szabadulni akar a számára kellemetlen szituációból. Ilyenkor az érintett fél szinte ösztönösen hátrébb lép, hogy a lehető legtávolabb kerüljön beszélgetőtársától.
Érdekesség, hogy a magyar embereket is ez utóbbi csoportba tartozónak írják le a tudósok. Tehát a mindennapi életben nem közeledünk túlságosan, azaz zavaró mértékben a beszélgetőpartnerünkhöz, inkább távolságot tartunk. Természetesen mindannyian tudnánk néhány ellenpéldát sorolni, de alapjában mégis ez a magatartás jellemez minket.
Testünk reakciója, ha sérül a személyes tér
Gyakran előfordulhat, hogy sérül a privát terünk, és erre a helyzetre az emberek különbözőképpen reagálhatnak. Általánosságban az mondható el, hogy ilyenkor megemelkedik az adrenalin szintünk, hevesen kezd verni a szívünk és megfeszülnek az izmaink. Megeshet az is, hogy ilyen helyzetben agresszívvá válik az ember. Ezek a reakciók ősi ösztönökre vezethetők vissza, ugyanis sok évezreddel ezelőtt az akkori embernek az őt fenyegető fizikai veszély ellen kellett védekeznie leginkább. Erre két válaszreakció létezett, a menekülés vagy a támadás, így hát érthető, hogy napjainkra innen alakult ki a test ösztönös védekező mechanizmusa.
Saját személyes terünk már gyermekkorban kezd kialakulni. A tinédzserek gyakran ellenséges viselkedése is magyarázható azzal, hogy a szülők, rokonok megsértik a fiatal személyes terét, aki ettől kellemetlen helyzetben érzi magát és elutasító magatartást tanúsít.
Történelmünk befolyása
A 2020-ban kirobbant koronavírus járvány sokaknak megváltoztatta a személyes térigényét. A másfél méteres távolságtartás néhányunknál ma is megmaradt. Az emberek óvatosabbak lettek, csökkent az érintések száma, kevesebben léphetnek be az intim szféránkba. Ennek kezdetben kizárólag egészségügyi oka volt, de sokan azóta sem tudnak, vagy nem akarnak visszatérni a járvány előtti szokásaikhoz.
Grafológusok megállapították, hogy az írásképünkből következtetni lehet arra, hogy mekkora személyes térre van szükségünk. Aki nagyobb szóközöket tesz, szellősebben ír, annak valószínűleg az életben is nagyobb a térigénye, aki pedig kisebb helyet hagy a betűk, szavak között, annak épp ellenkezőleg.
A média is hatással van a személyes terünkre
Nagyban megváltoztatja a személyes terünk nagyságának igényét a mai közösségi média. Azon kívül, hogy alapvetően nagy fordulatot vesz az ember személyisége – sajnos leginkább negatív irányba – még káros is. Sokan küzdenek lelki problémákkal a közösségi oldalak hamis üzenet közvetítése miatt. A folyamatos megfelelési kényszer és az a felszínes világ, amit az összes fényképmegosztó oldal képvisel, tönkre teheti egy gyermek, de akár egy felnőtt lelkivilágát is. Megváltoztatja a személyes térigényünket. Gyakran ennél is súlyosabb a probléma. Ha valakinek kisebb területet ölel fel az intim szférája, annak ugyanúgy kellemetlen az, hogy a közösségi média miatt úgy érezheti, sosincs egyedül és túl sokan férkőznek a közelébe.
Fontos tehát odafigyelnünk beszélgetőpartnerünkre társalgás közben, és ismerjük fel a jeleket, amiket esetleg tudatosan vagy tudat alatt felénk közvetíthet a személyes terével kapcsolatban.
(Botos Mici)