A peleontológus szó hallatán sokaknak a Jurassic Park ugrik be legelőször. Azonban az őslénytan sokkal többet rejt magában mint a dínók. De mit is csinál egy paleontológus valójában? Erről kérdeztünk az ELTE munkatársát, Dr. Magyari Enikő paleontológust.
Mivel foglalkozik egy paleontológus?
A paleontológus mindig valamilyen fosszilizálódott élőlénnyel foglalkozik. A legtöbb emberben az a klasszikus kép él, hogy a paleontológia – őslénytan – nagyrészt gerinces vagy gerinctelen tengeri őslények vizsgálatával foglalkozó tudományterület. De nem csak ezek tartoznak bele, hanem a mikrofosszíliák és azok vizsgálata is. Ilyenek lehetnek a különböző algák, moszatok, planktonok és pollenek, amivel én is foglalkozom. Ezt a tudományterületet is lehet különböző földtörténeti korokban kutatni, az én fókuszomban az utolsó 30.000 év, a holocén van.
Milyen területekről tudunk pollenmintát venni?
Több helyről is vehetünk mintákat, ilyenek a tavak és lápok, a moha és síklápi tőzegek. Alapvetően a legjobb eredményeket valamilyen vizes közegből kaphatjuk meg, mert ezek többnyire kevés oxigént tartalmaznak. Ezáltal a lebontó képességük korlátozott, emiatt a minták kiváló állapotban maradnak meg. A pollenek fala ellenálló, a kitinhez hasonló anyagból áll, ami megvédheti őket a bomlástól. De nem csak vizes területekről gyűjthetünk be mintát. A barlangok üledéke is sok esetben alkalmas a pollenvizsgálatra, ezeken a helyeken a hűvös, száraz körülmények segítenek a pollenek megőrzésében.
Mit tudhatunk meg ezekből a mintákból?
Mindenképpen az egykori növénytakaró összetételét kapjuk meg. De ez attól függ, hogy mekkora az üledékgyűjtő medence. Ha viszonylag kicsi az üledékgyűjtő medence, akkor csak lokális képet kaphatunk az egykori növénytakaró összetételéról. Ha viszont nagy, mint például a Balaton, ami egy 200 km-es sugárban gyűjti be a polleneket, akkor egy jóval nagyobb terület növényzetét tudjuk vizsgálni. Természetesen nem arányosan, nem egy az egyben. Vannak túlreprezentált növények, ilyenek a széllel porzó a fák, a lágyszárú fűfélék, az ürömfélék és a libatopfélék, amik nagyon nagy mennyiségben termelnek pollent. És vannak az alulreprezentált, a rovarporozta növények. De ettől függetlenül egy viszonylag jó képet kapunk az egykori vegetáció összetételéről.
Van valamilyen képlet vagy számítás, amivel ki tudják számítani a valós értékeket?
Van és ezen a pollenesek mindig dolgoznak. Amit mostanában leginkább használunk, az a pollen produktivitási értékeken alapszik. Ahhoz, hogy ilyen kvantitatív összefüggéseket meghatározhassunk, a kutatók vizsgálják a jelenlegi növénytakaró és a környezetből vett minták hálózatának összetételét.
Volt olyan minta, ami meglepő eredményt hozott?
Az egyik kutatásunk a bükk kárpát-medencei elterjedésének vizsgálatára irányult a holocén időszakban. A bükkről azt lehet tudni, hogy a természetes elterjedése a Kárpát-medencében az Északi-középhegységre és a Dél-Dunántúlra korlátozódik. Azt feltételeztük, hogy a bükk természetes kiterjedése a középhegységi régióban nagyobb volt. Emiatt vizsgáltuk az Eger közelében lévő egerbaktai tavakat. Itt több tó is található, mi a legnagyobbat választottuk vizsgálatra. Itt egy nagyon szép, 3 méteres üledéket emeltünk ki, ami tele volt kender pollennel. Belenéztünk a mikroszkópba és szinte semmi mást nem láttunk. Ez arra utal, hogy ezt a tavat kenderáztatásra használták. Ezek a minták egyébként nem használhatatlanok, de leginkább a tájhasználatról adnak képet.
10.000 évvel ezelőtt mennyire volt más Magyarország növényzete, mint ma?
Teljesen más volt az erdők összetétele. Ez az időszak már a holocén eleje, ekkor a Kárpát-medencében már terjednek a lombhullató erdők. A középhegységekben még fenyőerdők vannak, de már kolonizálódnak a lombhullatók. A Dél-Dunántúlon nagyon nagy kiterjedésű az erdei fenyő állomány, de már megjelenik a mogyoró és a tölgy. Az Alföldön az erdős sztyepp és a sztyepp jelenléte volt jellemző.
Van olyan faj, ami ma már nem található meg itthon?
A vörösfenyő ilyen, ami ma már csak ültetetten van jelen. De nem lehet teljesen kizárni, hogy például a Soproni-hegységben vagy a Bükkben találkozhatunk vele. De ilyen a cirbolyafenyő is, ami ma már csak a Kárpátokban található meg.
A klímaváltozás hatására tűnhetnek el fajok az ország területéről?
A bükk az egyik ilyen. Erre a fajra jellemző, hogy nem tűri a 60% alatti humiditást. A magasabb hőmérséklet miatt valószínűleg csak a Bükk hegység 800 méter feletti részén és a Bakonyban fog megmaradni. A dél-dunántúli állományok számára az éghajlat teljesen alkalmatlanná fog válni. A tölgyfajok is veszélyeztetve lesznek, a nagy aszályok és a meleg miatt sokkal kevésbé lesznek ellenállók a kórokozókkal szemben. Itt főleg a Balkánról megjelenő rovarfajok fognak veszélyt jelenteni.
A Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete „MédiaTudós – tudomány és média a digitális kompetenciák szolgálatában” címmel, NTP-INNOV-22-0066 kódszámon 2022.07.01. és 2023.06.30. között tehetséggondozó programot valósít meg a Nemzeti Tehetség Program, Kulturális és Innovációs Minisztérium, valamint az Emberi Erőforráskezelő 5.580.000 Ft-os támogatásával.
