Ekkora pusztítást okoz a mikroműanyag az emberi szervezetben

Egy egereken végzett vizsgálat kimutatta, hogy a mikroműanyagok képesek bejutni az agyba. Eddig is tudtuk, hogy az apró szennyezőanyagok a tengeri élőlényeknél gyengítik az izmok tapadási képességét, a remeterákok kognitív képességeit is rontják, valamint a halaknál aneurizmát is kiválthatnak. De az emlősöknél tett felfedezés új, riasztó fejlemény.

A tengerbe évente több millió tonna műanyaghulladék kerül, ennek egy jelentős részét a hullámzás és a környezeti behatások apró, szemmel alig látható darabokra bontják le. A kutatók régen vizsgálják, hogy az így keletkezett mikroműanyagnak milyen élettani hatásai vannak.

Az elmúlt években a tanulmányok feltárták, hogy a mikroműanyagok milyen veszélyt jelentenek a tengeri élőlényekre: romlik az izmaik hatékonysága, a rákfajok kognitív képességei, a halaknál gyakoribbá vált az aneurizmák kialakulása, de egyes fajoknál a szaporodási képességet is rontják a szennyezések. Néhány kutatás szerint az embereknél és az emlősöknél is problémát okozhatnak: megváltoztathat az emberi tüdősejtek alakja, vagy lerakódhatnak a műanyagszemcsék a belekben.

A dél-koreai Daegu Gyeongbuk Kutatóintézet szakértői még alaposabb vizsgálatokat kezdtek. Egy most publikált kutatás során két mikrométeres vagy annál kisebb méretű polisztirol mikroműanyagokat adtak szájon át egereknek hét napon keresztül. Az emberekhez hasonlóan az egereknél is van egy vér-agy gát, amely megakadályozza, hogy a legtöbb idegen anyag, különösen a szilárd anyagok bejussanak a szervbe, de a tudósok azt találták, hogy a mikroműanyagok képesek voltak átjutni.

 

Az agyba kerülve a tudósok megállapították, hogy a részecskék felhalmozódtak a mikroglia sejtekben, amelyek kulcsfontosságúak a központi idegrendszer egészséges fenntartásában, és ez jelentős hatással volt a szaporodási képességükre. Ennek oka az volt, hogy a mikroglia sejtek a műanyag részecskéket fenyegetésnek tekintették, ami morfológiájukban változásokat okozott, és végül apoptózishoz, azaz programozott sejthalálhoz vezetett – összegzi az eredményeket a New Atlas.

A tudósok emellett humán mikroglia-sejteken is végeztek kísérleteket, és szintén megfigyelték a morfológiájukban bekövetkező változásokat, valamint az immunrendszerben bekövetkező kedvezőtlen hatásokat: a releváns gének, a kapcsolódó antitestek és mikroRNS-ek változtak meg a szennyező anyagok hatására. Ahogy az egéragyakban is látták, ez az apoptózis is elindult az embereknél.

“A tanulmány azt mutatja, hogy a mikroműanyagok, különösen a 2 mikrométeres vagy annál kisebb méretű darabkák már rövid távon, a lenyelés után hét napon belül elkezdenek lerakódni az agyban, ami apoptózist, valamint az immunválaszok és a gyulladásos válaszok megváltozását eredményezi” – állapította meg a tanulmány szerzője, Seong-Kyoon Choi.

Nem csak a tengerek problémája, egyre több az évszázadokig megmaradó mikroműanyag a Tiszában.

A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) harmadik éve folyó kutatásai szerint növekszik a mikroműanyagok mennyisége a Tiszában, a szennyezés elsősorban kommunális eredetű –a szennyvízzel kerül a folyóba – közölte a felsőoktatási intézmény.

Közleményük szerint a 0,05 és 5 milliméter közötti méretű mikroműanyagok egy része kozmetikai szerekből származik, legtöbbjük azonban nagyobb darabok lemorzsolódásával jön létre fizikai hatás következtében. Ilyen hatás például a mosás is, amely során a műszálas ruhákból egy-egy alkalommal akár 70 ezer apró szemcse is bekerülhet a szennyvízbe, majd onnan a folyókba.

A SZTE kutatói harmadik éve vizsgálják – egy a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal finanszírozásával zajló projekt keretében – a Tisza mikroműanyag-szennyezettségét a forrástól egészen a torkolatig. Évente mérik, mennyi mikroműanyag rakódott le az üledékben.

Az Európai Űrügynökség (ESA) műholdja, a Sentinel-2 ötnaponta készített felvételei alapján arra is következtetnek, milyen a víz lebegtetett hordaléktartalma, és ennek mekkora részét teszik ki a mikroműanyagok. A vizsgálatok szerint egyre több a mikroműanyag a Tiszában, és változik a szennyezés eloszlása is. Ennek egyik oka az, hogy a Felső-Tisza mentén a települések egy részén nem megoldott a szennyvíztisztítás, vagy csak az elmúlt négy-öt évben készült el a tisztító.

Az elmúlt több évtizedben – amióta műszálas ruhák léteznek – a szennyvízzel a műanyagok a folyóba kerültek, és ott is maradnak, 500-1000 évig nem bomlanak le.

Az SZTE kutatói a tervek szerint tovább vizsgálják a Tisza és esetleg más folyók mikroműanyag-szennyezettségét, arra is választ keresve, hogy az árvizek miként szállítják tovább a szennyezést, és hol rakják azt le. A szakemberek arra is kíváncsiak, mennyi műanyag van a szennyvízben, a szennyvíziszapban, és milyen veszélyt jelenthet az iszap mezőgazdasági parcellákra történő kihelyezése a talajra – áll a közleményben.

 

Forrás: greeninfo.hu

A cikk a Technológiai és Ipari Minisztérium támogatásával jött létre!