Több, mint megfogható – érzékenység és tudatos jelenlét a tervezésben

A Partizan Architecture építészei, Major Zoltán és Müllner Péter számára az építészet lelke a tervezési folyamatban rejtőző kapcsolatteremtés a helyszínnel és az azt körülölelő történeti és kulturális-stílusbeli háttérrel.  2023-ban a 19. Média Építészeti Díja Épület kategóriájának fődíjasai és egyben közönségdíjasai lettek a cserépváraljai Munkás Szent József templom felújításáért. Előadásuk a Szónok Születik Retorikaiskola legjobb prezentációnak járó különdíját is kiérdemelte. Aktívan jelen vannak a közösségi médiában, ahol céljuk a laikus közönséget is edukálni az építészet kritikus vonásairól.

Ha valaki meghallja az építész szót, valószínűleg valami olyasmi ugrik be neki, hogy ott ülnek emberek az asztal felett és rajzolnak. Valójában hogy néz ki ez a folyamat, hogyan kezdtek neki?

Major Zoltán: Valóban, ez tényleg egy általános kép, de úgy gondoljuk, mindez gyakorlatban sokkal életszagúbb a mi esetünkben. Számunkra nagyon fontos a helyszín megismerése, így mindenekelőtt ez az első lépés, amit megteszünk. Természetesen ez sok mindent jelenthet, személyes beszélgetést vagy a helyszín történetének megismerését. Például felfedezzük a koncepcióhoz tartozó érzéseket vagy ha van egy stílusirányzat és egy híres művésztől inspirálódnánk, akkor kutatómunkát végzünk, hogy tisztában legyünk a munkáival és a megjelenítendő jellegzetes stílusjegyekkel. Sokszor körbejárjuk a helyszínt, először kézzel készítünk vázlatot, hogy lelket adjunk a projektnek és ne egy üres feladat legyen. Csak ezután, a kivitelezéskor kerül elő a számítógép, tehát nem csendben telik egy látogatás és terepszemle, hanem egy nagyon is tudatos térbeli és időbeli jelenléttel.

Ebben nagyon sokat számít, hogy ketten vagyunk, mert így tudjuk ütköztetni a véleményünket és sokrétűen átlátjuk a koncepciót és az általunk gyűjtött információkat.

Fontos-e az, hogy egy épület beleilleszkedjen a környezetébe?

Müllner Péter: Ha formai jegyekről van szó, akkor nem feltétlenül, azonban elengedhetetlen, hogy az épület abba a korba, amiben élünk, az adott kulturális-társadalmi vonások szerint illeszkedjen

Ehhez kell nekünk tudatosan igazítunk a terveket és a kivitelezést, mint egyfajta “kapcsolatteremtés” az adott környezettel.

Tehát ha a belvárosban van egy több száz éves épület, akkor lehet mellé egy modern irodaházat építeni?

Major Zoltán: Szerintünk megfér egymás mellett a kettő, de nyilván fontos odafigyelni a környezeti és történeti-történelmi kontextusra és lehetőleg eszerint dolgozni.

Ketten dolgoztok. Meg van határozva, hogy ki mit csinál vagy mindent együtt csináltok?

Müllner Péter: Együtt dolgozunk. Persze az megvan, hogy ki miben ügyesebb vagy gyorsabb, de alapvetően megosztjuk a teendőket egymás között. Ez fokozatosan alakult ki, de szerintem azért sem osztjuk fel ilyen szigorúan, mert így mindketten belelátunk és átfogóbban tudjuk megoldani a feladatokat.

Szoktatok vitázni?

Major Zoltán: Persze, de inkább az apróbb részleteken, mint az alapkoncepción. Ez nem egy agresszív módon történő dolog, sőt, megpróbálunk profitálni is belőle, hogy a lefolytatott dialógusokból tanuljunk és ezeket a tanulságokat akár integrálni is tudjuk a tervekbe. Megfelelő kommunikációval és a másikra való kellő nyitottsággal ez egy rendkívül építő dolog a munkánk során.

Ha már szakma, mitől jó egy épület? Mit kell nyújtania?

Müllner Péter: Ha belegondolunk abba, hogy a benne lakók vagy dolgozók fogják használni, akkor a mindennapi használatra való hosszú távú alkalmasság és céloknak megfelelés az alapkritérium. Ez nagyon fontos, mert ha nem teljesül, akkor tulajdonképpen nincs is értelme megépíteni az épületet.

Nagyon aktívak vagytok a közösségi médiában, ez a fajta jelenlét fontos számotokra?

Müllner Péter: Igen, abszolút. Bár ez nem egy munkaszerzésre alkalmas platform, arra nagyon jó, hogy kifele kommunikáljuk a stílusunkat, megmutassuk a munkáinkat és bizalmat alakítsunk ki az érdeklődőkkel. A közösségi médián keresztül továbbá szuperül meg tudjuk mutatni a laikus közönség számára is az építészetet vagy magát a szakmát. Ennek edukációs célja is van, mert megismertetjük velük az építészet olyan kritikus szempontjait, amik által tudatosabban és hozzáértőbben tudnak véleményt alkotni.

(Reisinger Márk, Németh Fruzsina)